Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Hajts Bálint. Értesítőink az 1902–3. tanévről

Ám az elvnek nem felel meg a valóság és szinte hallani vélem bizonyos oldalról a már különben többször hangoztatott vádat, hogy megtagadva önmagunkat és multunkat, mindezekről már lemondtunk Tudom sokan vannak, kik nem lesz nek egy véleményen velem, ha azt mondom, hogy az államsegély igénybe vételével iskoláinkról egyáltalán nem mondottunk le se formailag se lényegileg s hogy az államsegély elfogadása nem tételezi fel evangelikus iskoláink evangelikus jellegének elvesztését. Szomorú, nagyon szomrú dolog volna, ha igy volna! Szerintem nincs igy I Csak a helyzet vagy a forma változott — a lényeg ellenben megmaradt. És ez a lényeg a fő I A lényeg pedig az a szellem, mely iskoláink kormányzo testületeiben, tanári karában él ós onnan kifolyólag alakot nyer az iskola beléletének minden mozzanatában, minden intézményében. Vesztettünk, még pedig sokat vesztettünk — azt tagadni nem lehet. Saját házunkban nem vagyunk egyedüli urak ; már pedig: a mint két úrnak szolgálni nem lehet, ugy két úr egy házban is rendesen áldatlan állapot. De a mit veszítettünk a vámon, hozzuk be azt a réven I É-s behozható I Mindaddig a míg oly vezető embereink, intézeteinkben oly tanáraink vannak, a kik, maguk is jó evangélikusok és jó protestánsok, valóban evangelikus és protestáns szellemben és irányban vezetik és nevelik ifjainkat — nincs okunk megijedni azért, mert nem kizárólag bírjuk iskoláink felett a felügyeleti és rendelkezési jogot. Jó protestáns tanári kar mellett — jó protestáns lesz az iskola is. Arra a protestáns öntudatra van szükségünk itt is, a mely nem kacsintgat sem jobbra, sem balra, hanem evangelikus egyházunkat szolgálva, szent cél szolgálatában állónak tudja magát ós a közös cél érdekében közös, vállvetett kitartással küzd. Ez a mi protestáns öntudatunk a mi legnagyobb erőnk I És ez — mintha megfogyatkozott volna ós lankadna I Pedig ne lankadjon ! Mert ha valamikor, úgy most van reá szükségünk. Nagyobb szükségüak van reá, mint akár a II. Ferdinándok, vagy I. Lipótok korában, a kik gondoskodtak arról, aka ratlanul is, hogy el ne lankadjon, mig ma — úgy tetszik — nagyon biztosaknak érezzük ma gunkat, a mit esetleg könnyen okunk lehet megbánni. Lám, a róm. katholikusok mennyivel ügye sebbek és leleményesebbek nemcsak a gyakorlati életben, hanem az iskolában is — céljaik érdekében. Példát vehetünk róluk. Azok rómaiak min den izükben. Iskoláikba járó idegen felekezetbeli növendékekre tekintettel egyáltalában nincsennek I Céljaik érdekében jól teszik 1 Joguk van hozzá í De hát nekünk talán nincsen jogunk ahhoz, hogy intézeteinket minden téren ós minden izükben oly protestáns intézetekké tegyük, a milyenekké azokat tenni csak lehet? Van e akár tanainkban, akár történetünkben, mely majd minden téren a legszorosabban van összeforrva édes magyar hazánk történetével, valami szégyelni, vagy titkolni való? Ellenségünknek van sok, még sem szégyenli, nem titkoljál Nyiltan hirdeti céljait I Szakadatlanúl küzd minden ellen, a mi protestáns, vagy a protestantizmus, a reformáció bélyegét viseli. A protestantizmus az iskolával győzött és egészséges életünknek egyik elengedhetetlen feltétele ma is az iskola* Ellenségünk saját fegyverünkkel támad és — ne mondjuk, hogy sikertelenül. Iskoláink a már kiküzdött tudományos magas színvonal mellett az evangelikus-protestans jelleget is kell, hogy megőrizzék. Ez nem szűkkeblű felekezetieskedés. Ezzel ne vádol jon senki I Vagy hisszük és valljuk az evangéliumban, a protestantizmusban az igazságot, vagy nem I Ha igen — gyümölcsöztessük I Evangélikus egyházunkat ós magyar hazánkat akkor szolgáljak igazán. Egyházunk ereje nem hiveink számától függ, hanem attól, hogy akár nagyobb, akár kisebb számú híveinket valóban az evangelium ereje, a reformáció szelleme hatja át. E célt szolgálják iskoláink első sorban I * * * Néhány szóval emlékezzünk meg tanintézeteink anyagi helyzetéről is. Oly kórdós ez, a mely evang. egyházunk anyagi helyzetével kapcsolatban állandóan napirenden van — ós jó hogy van. Emiitettük már — és ezt kétségbe vonni azt hiszem senki sem fogja — hogy közép ós felső tanintézeteink kulturális szempontból megbecsülhetlen szolgálatot teszuek a magyar államnak, el annyira, hogy működésükben inkább domborodik ki nemzeti jellegük, mint evangelikus-protestáns jellegük Eizel szemben fájdalmasan esik látnunk azt, , hogy nem egy intézetünk küzd a megélhetéssel s alig van egy-két iskolánk, a mely céljuk és hivatásuk által feltételezett, teljesen rendezett anyagi helyzettel birna. Vagy az intézeti épület, vagy annak felszerelése, vagy tanárainak fizetése és a jövőre való kilátása, több helyütt mindez együtt