Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Vönöck

ról, melyet aug. hó 20-án ült a vönöczki egyházközség. A kicsiny egyházközség csak 670 lélekből áll, mégis hitbuzgóságból eredő áldozatkészségével sok népes gyülekezeteinknek szép példát adott akkor, mikor önkéntes adakozás útján három nap alatt 11,000 koronát gyűjtött a temp'omjavitás, toronyépítés és ez utóbbinak harangokkal és órával való felszerelése költségeinek törlesztésére. A hivek e mellett az állami adó 54°/o-át fizetik egyházi adóba. Annál inkább elismerésre méltó az a buzgóság, melylyel a szent cél érdekében még újabb ós pedig tetemes adózásra önként vállalkoznak A renovált templomot, az új harangokat ós órát aug. 20-án adta át a gyülekezet rendeltetésüknek, szépen sikerült ünnepély keretében. Az ünnepély fényét és a hivek lelkes hangulatát bizonyára csak emelte volna, ha szeretett fópásztorukat ezen ritka és bizonyára érdemes alkalomkor üdvözölhették volna. Sajnálattal értesülünk arról, hogy ez nem történt meg. Hogy mi okból, nem tudjuk, de meg vagyunk győződve arról, hogy fontos ok miatt maradt el' a kerület püspöke. Az ilyen szép, a mai közönyös korban szinte ritkaságszámba menő egyházias lelkesedést mindenesetre méltányolni kell, Szomorú adatok. Megható ünnepélye volt legutóbb az a I s ó « I e n d v a i híveknek, illetve diasporának. A vezető férfiaknak sikerült egy nagyobb diaspora hiveit összehozni, a kiknek vallásos egynázias életéről mindeddig bizony senki sem gondoskodott. Az új lelkés/.t örömmel fogadták eveng hitsorsosaink ós rokonszenvvel fogadia a róm kath. intelligencia is. Nagy, fontos ós szép, de nehéz feladat vár reá olt a végvidéken. Ezzel kapcsolatban a következőkben hirt adunk néhány elszomoritó- adatról, melyeket egy szerkesztőségünkhöz érkezett levélből veszünk: Szomorú tapasztalatokat szerezhetett a zalai nagy diasporában egy érdemes levelezőnk, látva azt, hogy sok helyütt róm. kath. imakönyv van evang. hiveink kezében, énekeskönyvük pedig nincsen ós még kevósbbó bibliájuk. A legtöbben évenként csak egyszer, vagy egyszer sem juthattak evang. istentisztelethez ' és ha nagyritkán mégis részesültek ilyenben, az igehirdető lelkész meglepetve látja azt a sok róm. kath. szokást, melyet a hivei elsajátítottak ós az evang istentiszteleteken is gyakorolnak. (Ima alatt kilépve a padokból letérdelnek, keresztet vetnek stb.) „Elgondoltam" — irja — „mily szép hivatása volna a Luihertársaságnak olcsó imakönyvekról, énekeskönyvekről (de szintén olcsó árban. Szerk.) gondoskodni, ezeket utazók által áruitatni . . Haza jövök ... s olvasom: napilapot, hivatalos lapot akar kiadni a Luther-társaság igazgatósága . . . „Hiába, megöl bennünket a nagyzási hóbort! Fent a magasban járunk, bankettezünk, szónokolunk, dicsérjük egymást s addig hiveink százanként pusz~ tulnak gondatlanságunk miatt. Mily égető szükségünk volna rövid elmélkedéseket tartalmazó imaKönyvre, minő vala régen a ref. Szikszay — de hát a Luther társaság lassanként tudós társasággá lesz, nem pedig a minek szántuk alakulásakor: a róm. kath. Szt. István társulatot ellensúlyozó népies Kiadványaival az egyházat szolgáló, valódi misszionáriusi munkát végző egyesület. — Kath imakönyvek, szt. István-társulali füzetek, kath. képek stb , ezek találhatók a diasporában óló hiveink között, de evang. nem... Még csodálkozunk, hogy elhagynak minket. Talán még nem késő, megmentjük a mi még megmenthető, . . , de eszközeink hiányosak, nincs mivel I . . . „Egy szegény özvegy könyörgött, hogy helyeztessék el valahol két tanköteles fia. Ő megígérte férjének, hogy fiait evangélikusoknak nevelteti (az özvegy róm. kath.,) de hát — hová küldje iskolába? A róni. kath. iskolában, mivel nem akarja átengedni két fiát, 20—20 korona tan dijat követelnek tőle Megemlékeztem a mi nagy lármával megindult külmisszióra való adakozásunkról — egy indus vagy talmul gyermekre adunk 2000 keronát — itthon nem tudunk adni 40 koronát, hogy két gyermek iskolába járhasson, vagy hogy valahol evangelikus egyházhoz kerülhessen * — „Kevesebbet beszélni, többet tenni — ezt kellene megszívlelnünk." — (Bizony szomorú adatok f Kivonatban és a név elhallgatásával — hisz' a név úgyis mellékes — közöltük e levelet. Meg szivlelésre nagyon méltók azok a szomorú állapotok, melyekről értesít. És ha még csak ott találna a figyelmes szemlélő ily elszomorító állapotokat,— de tudjuk, nem egy olvasónk hasonlókról adhatna hirt. Nem mindenben osztjuk a levélíró talán kissé túlpessimisztikus nézetét (pl. a külmisszióra vonatkozólag, mert hiszen a mi csekély külmissziói tevékenységünk mellett — nagyon is bő —alkalmunk és — ne tagadjuk : — módunk is volna sokkal inten sivebb belmissiói működésre, csak akaratunk volna hozzá És hogy a legtöbb helyütt ez az akarat hiányzik, ez a mi egyházunknak sorvaszto baja. Abban viszont egyetértünk a levélíróval, hogy: „hiába, megöl bennünket a nagyzási hóbort. Fent a magasban járunk, baukettezünk, szónokolunk, dicsérjük egymást s addig hiveink százanként pusztulnak gondatlanságunk miatt . ő ugyan a Luther társaság vonatkozott „hivatalos lap" indítási tervével kapcsolatban irja ezeket (a mihez mi egyelőre legalább nem akarunk hozzászólni, mert a mi sokszor nagyon kicsinyes politikánk mellett azonnal „személyes kérdéssé" fajulna az esetleges eszmecsere. Szerk.) de uii úgy véljük, általánosíthatjuk a szavaiban foglalt vádat, mert az bizonyos, hogy „Fenn az ernyő — nincsen kí>s"-féle egyházi életünk mellett, mint a milyenről tanúskodnak sokszor egyházi gyűléseink, hiveink egyházi órzü.