Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Adorján Ferenc. Egy kis helyreigazítás

J :i-2 superintendens űj és határozott alakba öntötte a fentebbi szabályokat; munkálata all: I. egy borzasitó eskütormából, melylyel magát minden lelkész a superintendensnek lekötötte, neki engedelmességet fogadott; II. egy előszóból, mely 1594 Ker. János napján kelt és a mohamedánus, ariánus és zwingliánus hit terjedésének veszélyeiről azól és III. 64 cikkelyből, melyek közül említésre méltó : a prédikátor ne tüntesse ki lángelméjét az egyszerű emberek eiőtt, hanem alkalmazza beszédét a hallgatóság felfogási képességéhez (7 ;) — mire másokat int, maga is tegye meg (10;) — ne járjon rongyosan (11;) a róm. kath. világból fennmaradt babonás ünnepek és profán szokások pl. a nagyböjti salve eltöröltetnek (24;) — az esküvő előtti közösülés a hatóság által mások elrettentése végeit nyilvánosan megfenyítendő (28;) •— negyedíziglen rokon- vagy sógorságban levők egymással házasságra nem léphetnek (29 ;) —• az e vidéken szokásos elválás, mely a felek szabiid tetszése szerint ós Ítélet nélkül történt, betiltatik. Minden efféle ügy gondos elbírálás és eldöniés végett a „consistorium"

9) és a polgári hatóság elé terjesztendők (32;) — parázna, hitehagyott, esküszegó és más gonosz embert a szomszéd községben sem szabad megtűrni, ilyen megbélyegzett bűnöst a házba befogadni vagy nyilvánosan üdvözölni (nec publice dicát iis: Ave!) tiltva van (33 ;) — a földes úrnak, pártfogónak, vagy polgári tisztviselőnek semmi köze a lelkészbe'/., ki csak az esperességnél vádolható, hol a nemes ember ellenében is egyetemleges védelemben részesül (36 ;) — a lelkész elmarasztalásához 3—4 tanú szükséges (39;) —- a gyűlés napja két héttel előbb közrehirdetendő (41;) — a ki káromkodik, kalodába zárandó és tilos, hogy az ifjak török divat szerint nyírassák hajukat (47 ;) — a ki a lelkészt megveti, nem kap helyet a temetőben, ha meghalt (44;) — a szövetkezetbe belépő lelkész esküt tesz, okmányait bemutatja, az egy forintnyi felvételi dijat lefizeti (53;) a szövetkezet minden tagja negyedévenként 12 dénárt fizet (53 ;) — csak a Stockei ós Fried-féle hitvallást követő lelkész szentelhető föl (55;) — ezen hitvallás kétes helyeit megmagyarázni a közgyűlés joga (56;) — lelkész mellett tanitónak kell lenni, ki csakis a szószékre léphet sikerült próba után (60;) — a lelkészt pontosan kell fizetni (61 ;) — az esperesség területéről távozó lelkész bizonyítványt kap, de a pecsétért egy forintot fizet. (Protocollum Bimanovianum 45—79 l.) (Folyt, köv.) *) Az egész esperesség értendő s nem a később szervezett esp. tanács. Egy kis helyreigazítás. Bereczky Sándor keserűen panaszkodik e lap f. évi 1. számában „az iskolai bibliáról* irt cikke végén, hogy „nálunk újabb időben a haugulatcsinálás iránya kapott lábra s ennek egyik hive, midőn könyvet irt, szükségesnek tartotta, hogy azt a könyvet, melyet műve útjában állónak látott, a sárga földig lebirálja; és mikor könyvének kiadót nem talált, a felett kesergett, hogy ime az a másik könyv egy jobb pönyv megjelenését akadályozza. Ez a jobb könyv természetesen a/, övé lett volna." Szeretem a nyilt és igaz beszédet s azért egy kis világosságot óhajtok önteni e homályos értelmű szavakba. Az a könyv, mely „a sárga földig lebíráltatott," Bereczky Síndornak a középiskolák VI osztálya számára irt keresztyén egyháztörténete, — az a biráló pedig, a ki a nagy tankönyvgyáros e kitűnő könyvét e lap hasábjain — nf — aláírással „a sárga földig lebírálta," — miként többek között Bereczky is jól tudja — ón vagyok. Hogy azonban én azt a tankönyvei „a sárga földig lebiráltam,- annak koráutsem az volt az oka, a mivel engem Bareczky a fentebbiekben megvádol, hanem igenis az, hogy a könyv silány, s ha ma, — a mikor már a gyakorlat is bebizonyította, hogy a mit róla irtani, szóról szóra igaz, — mondom, hogy ha ma, megjelenése után több mint két óv múlva újra meg kellene róla irnom a bírálatot, újra csak azt irnám, a mit egyszer már megírtam. S mi igaz abból, a mivel Bereczky megvádol, hogy könyvet, — nyiltan szólva: egyháztörténetet — irtani? Semmi: Az egész történet nem egyéb, mint koholmány. Jól tudom, hogy ezt a hirt annak idején Budapest egyes köreiben kolportálták s egyik másik jó barátomat fel is világosítottam, hogy az csak alaptalan szóbeszéd. Most Bereczky e komoly lap hasábjain huzakodik vele elő. Nos hát megmondom neki is, meg mindazok nak, a kiket illet, hogy én soha, semmiféle egyháztörténeti tankönyvet nem irtam, irni sem szándékoztam ! Bereczkyt fájdalmasan érintő bírálatom megjelenése után ugyan több barátom felszóllitott, hogy a bírálatban hangsúlyozott elvek követésével írjam meg a keresztyén egyház történetének tankönyvét, én azonban azt válaszoltam nekik, hogy sem erre, sem más tankönyv írására hivatottságot nem érzek s igy kívánságukat nem teljesíthetem. Azt gondoltam ugyanis, hogy kellő hivatottság nélkül megirt tankönyvünk, — hála Bereczky tollforgatásának, — az elégnél is több van s miért terheljem meg lelkemet azzal a bűnnel, hogy mintegy gyárilag előállított s tanulót ós tanárt egyaránt gyötrő tankönyvek számát szaporítsam I Minthogy pedig a Bereczky tői említett egy-