Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Mayer Endre. Theológiai főiskolánk új szervezése

arra,^hogy^a gyakorlati'évet komolyan használja tanulásra s önképzésre. Ujitásként van a javaslatban az alapvizsgálatoknál felvéve az Írásbeli dolgozatok követelése. Ezt is elitéli szörnyű módon Stromp, a mi természetes az ő ideálja mellett, a mi semmit sem követel s mindent az általa oly nagyon éretlennek festett ifjúra biz. Ez úgylátszik az én didaktikai javaslatomból került bele s elvállalom érte a felelősséget. Eszményem szerint a theologiákon egymás mellett halí)d a professzor előadó tanítása s a hallgatóknak szemináriumi munkálkodása; a •kettő egy és ugyanazt a célt szolgálja, egymástól el nem választható s mindkettő a tanár vezetése alatt áll. A vizsga ennek a kettős irányban haladó munkásságnak eredményét van hivatva bemutatni. Az írásbeli vizsga, hogy úgy nevezzem, számot ad a szemináriumi munkásságról, a szóbeli az előadások feldolgozásáról. Tessék a szemináriumot vezető professzornak az Írásbeli tárgyát ügy megválasztani, hogy arról a hallgatói kedvvel és eredményesen Írhassanak. Ezekből a dolgozatokból fogja igazán látni, milyen ítélőképessége van tanítványainak s mikép tudják értékesíteni a tanultakat. Nem követelek magamnak csalhatatlansá* got s lehet ellene érvelni, azt természetesnek találom, de arról meg vagyok győződve, hogy az írásbeli dolgozatok követelése a tanulmányozást fokozná s az ambitiót felköltené, miben nemcsak a theologus, de az egyház s a tanár is látná hasznát. Mivel a javaslatban bemutatott tananyag és tanrend az óraszámot is adja. természetesen próbát kell tenni arra nézve is, hogy vájjon azokat az öt tanár, a mennyit felvesz, betöltheti e úgy, hogy abból a tanár tanulmányozására semmi veszedelem ne származzék. Hát igaz, ebben a tekintetben a javaslat elég mostohán gondoskodik, de Eperjesre ós Sopronra nézve ez nagyon előnyös s mivel ez csak alap a jövő fejlődésre vonatkozólag, azt hiszem, eljön az ideje annak is, hogy több tanárt fog az egyházegyetem alkal mázni a theologiákon. Mivel az egyetemes theolo giai akadémiának háta megett, ott áll a gazdag pozsonyi egyház s mivel ez a pozsonyi egyház oly nagy szeretettel ragaszkodik az egyetemes theologiához, kétséget nem szenved, hogy annál a benső jó viszonynál ós befolyásnál fogva, a mely az egyetemes theol. akadémiai tanárok ós az egyház között létezik, nagyon könnyen ki fogják vívni azt, hogy a pozsonyi egyház még egy külön tanerőt fog az egyetemnek felajánlani. Én hi3zem s kivánom, hogy úgy legyen. Felszólalásomból s cikkeimből azonban semmi körülmények között sem vehető ki, hogy ón az egyet, theol. akadémia lefokozására törekedtem volna. Ilyet tulajdonítani nekem megint egy nagy ráfogás. Ebben a kérdésben nem egymás hajába kell kapnunk, hanem kezet fognunk intézeteink minél több szellemi erővel való elláthatása céljából. Stromp szerint egy egy tanárra 16f illetőleg 15 óra esik. Számításában azonban egy meglehetős nagy hibát találtam, a mely az órák számát redukálja. A tót s német nyelvek tanítása, az egyházi ének s egészségtan külön melléktanárok által fognak előadatni ; a praktika theologia sok órája pedig tisztán egy tanárának vállaira nehezedhetik csak; ezeknek levonásával a 4 tanárra esik az első félévben 61, a második félévben 57 óra, a melyek között azonban kombinative előforduló ó- ós új-szövetségi exegesisek, bevezetések s egyháztörténet úgy az első, mint a második félé\ben 12^órát vesznek le, a miből következik, hogy egy professzorra átlag 12 óra esik, a melyekben már a szemináriumi órák is bennfoglaltatnak. Minthogy nézetem szerint a gyakorlati theologiának tárgyait a 3 ik és 4 ik évfolyamban felváltva kombinative kell tanítani s mivel a bibliai theologiát ós Jézus életét is minden veszedelem nélkül a 3. és 4-ik évfolyamban szintén kombinative lehet tárgyalni a túlságos megterheltetésen segítve lesz, még ha az exegesisre s egyéb tudományokra a javaslat óraszámánál nagyobbat veszünk is. A pozsonyi lelkésznek theol. magántanárúi ah kalmazása nem képezhet semmiféle veszedelmet, mert ha jobbnak találják, hogy az rendes theologiai tanár legyen, tegyék meg azzá; ha minden körülmények között neki kell tanítania a praktika theologiát, bizonyára lesz gondja a pozsonyi egyháznak, hogy olyan embert válasszon, a ki mint theologiai tanár is beválik. Oly nagyon alárendelt kérdés ez, hogy abban megakadni s e miatt a javaslat szerzőjét sérteni s kifiguráini bizony méltatlan eljárás. Hogy szavainak nagyobb súlya legyen, hivatkozik Didón atyára is, a ki igen elismerőleg nyilatkozott a német egyetemi életről s különösen egy néhány kitűnő lipcsei egyetemi tanárról, hogy ezekkel szemben a francia kath. theol. szemináriumokat, mint rosszúl szervezett s elmaradt intézeteket jellemezze. Didón atyának megengedem jó-szemei voltak, a mikor azokat a tapasztolatokat tette s szavait a mennyiben azok a német egyetemi életre vonatkoznak feltétlenül aláírom, de már a francia szemináriumokra vonatkozó szavaira semmit setn szólhatok, mert ezeket a szemináriumokat nem láttam s nem isinerem. Csakhogy én e szavakból más következtetést vonok, mint ő. Elsőben is azt, hogy a mennyiben a német egyetemi élet tényleg oly kiváló tudósokat nevel s a theol. tudományok mivelósének s az igazság utáni kutatásnak ily rendkívüli szolgálatokat tesz, állítsunk mi is egyete • met, illetőleg az állami egyetemek egyikén állíttassunk az állam által prot. theol. fakultást s ak-