Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Mayer Endre. Theológiai főiskolánk új szervezése

viszonya" uralkodik-e, a melyet a német azzal az egy jellemző szóval jelöl meg: „comilitones M Nem a szervezet s nem a paragrafusok, hanem a professornak pedagógiai bánásmódja teremti meg azt a helyesen követelt kölcsönhatási viszonyt. Ne legyen a professor csupán „professor" a ki az igazságot kutatja egyedül s a felismert igazságról szabadon vallást tesz „hanem legyen pedagógus, atyja, barátja s jóban rosszban támogatója ós tanácsadója az ó jó és rossz tanítványainak egyaránt. A javaslatban lévő formáktól az igazi professornak nem kell tartania, mert hisz életet csakis ő adhat azokba és életrevalóságuk csak annyiban maradhat meg, a mennyiben a tanár olyanoknak találja. A javaslatnak tanrendi és vizsgálatokról szóló része leghiányosabb s igy igazán nem nvugodhatom a nekem nyújtott babérokon. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ennek nem a készitő cég közvetlen oka, hanem a nyomda, a mely nem állította ki elég gondosan s miután tudomásom szerint csak kézirat gyanánt nyomatott, a belekerült hibák miatt nem szabad világra szóló tudatlanságot tulajdonítani a készítőnek. Ily módon kerülhetett a szövegbe a cikkező által rosszul keresztelt amphibium ; mert habár ón nem tartom azt, hogy „bölcsészet és vallás viz ós olaj," mert hiszen igen derék ilynemű „amphibiumunk" van a vallásbölcsészetben, azért még sem tartom helyesnek a bölcsészet történetének a vallások fejlődési történetével való összekötését. Azért fog e javaslat a nagy bizottság, majd meg az egyes intézetekhez leküldetni, hogy javítani lehessen rajta, a hol hibásnak találjuk. A mi egyéb ként Strompnak a vallástörténetre vonatkozó s a társcégnek obscuritását feltüntető megjegyzéseit illeti, legyen nyugodt megleszünk valahogy az ő oktatásai nélkül is. A neveléstan s neveléstörténetre vonatko zólag bizonyos, hogy heti 3 óra egy éven át nem sok. Itt azonban legelőször is figyelembe kell vennünk azt, hogy mi a theologusokból nem nevelünk tanárokat, hanem legelső sorban lelkészeket, a kiknek e tárgyban nagy szakismeretre nincsen szükségük, mint a leendő tanároknak s tekintettel arra, hogy más fontósabb tárgyakat még sem szabad megcsonkítani a neveléstudomány miatt, minimális óraszámnak véve elégnek kell tekintenem különösen, ha azt szemináriummal s próbatanitási leczkókkel lehet kiegészíteni, mint a javaslat a szemináriumban proponálja. Az exegetikára szabott óraszám engem sem elégit ki, — de miután a minimális óraszámot fel lehet emelni

r úgy gondolom, veszedelem ebben sincsen s minthogy a vizsgálati rendszerre nézve nekem a javaslatétól eltérő felfogásom van, a mint azt fentebb idézett cikkeimből minden érdeklődő ember kiveheti, ha csak rossz akarat nem vezérli, ez. okból, ha az én felfogásom érvényesülne, könynyen volna rajta segitve, mert nem három, hanem négy éven át szerepelne s felemelhető heti 3 óráról 4 re, vagy ha úgy tetszik, akár 5 órára is, csak teljék az ifjúság túlterhelése nélkül. A mi azonban a bibliai theologiának ós hittannak, az exegesishez való viszonyát és e viszonyból kifolyólag e tárgyaknak tanmenetét illeti, már ebben a legjobb indulat mellett sem követhetem Strom» pot, mert az általa felhozott tanítási mód ugyan^ minden pedagógiával ellenkezik. Mert a mint pL a középiskolákban az egyik osztályban nem tanítanak csupa számtant, vagy történetet s egy másikban csupa latin vagy más nyelvet, ép úgy nem lehet a dogmatikával vagy más bibliai theologiával egész addig várni, mig az exegesist teljesen elvégezték a hallgatók, mert nagyon későn kerülne a sor a dogmatikára s gyakorlatra. Nagyon jól tudom, hogy ó nem ezt érti, de szertelen szenvedélyessége elvakítja s többet mond a kelleténél. S ép ez az oka, hogy előzőleg közölt cikkemre rá sem hederitve alapot talál csodálkozásra s oly szertelen túlzások levezetésére, a melyeket komoly megfontolásra, hiszem, nem állított volna. Es olyan megokolatlan túlzás s a nevetségességig menő okoskodás az, a melyet a gyakorlati theologiáról ad. Mindnyájan tudjuk, hogy mit ér a gyakorlati theologia elméletben, megfelelő gyakorlás nélkül ; épen annyit a mennyit az úszásra tanitás viz nélkül száraz földön. A gyakorlati theologia elméleti része bármennyire fontos, de nem sok, de annál több a gyakorlati része. A gyakorlati exegesis, katechesis, beszédek készitése, bírálata s előadása, egyes liturgiái elemek bemutatásaaz istenitisztelet lényegének megfelelően, mindezek oly fontos dolgok, mint egynémely elméleti tudománynak birása. Véletlenül s akaratlanul kerültem abba a helyzetbe — mivel Hörk tanszéke nem

1 töltetett be — hogy a gyakorlati theologiával hivatalosan is foglalkozzam s mivel van a külsősé—