Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Dr. Mikler Károly. Lelkészi és tanítói javadalmat képező ingatlanok községi pótadómentessége

ti potadot s jövedelmeik szaporítása végett a városban s annak területén illetéket, helypénzeket, vámokat szedhessenek, sőt az állam által igénybe nem vett új adónemeket is hozhassanak be." A községi törvényből azért idézem mindezt, hogy az olvasó előtt nyilvánvaló legyen, miszerint a községek egyrészt pótadót vethetnek ki s e pótadóra nézve a törvény a lelkészeknek és tanitóknak mentességet biztosit; másrészt a községek közül a rendezett tanácsú városok kormányengedelylyel a pótadón kivül bizonyos illetékek kivetésével is fedezhetik szükségleteiket Ezen illetékekre nézve azonban a községi törvény a lelkészeknek és tanitóknak nein biztosit mentességet. A szokásosabb községi szükségletek, melyeknek fedezéséről a községek nem pótadó útján, hanem illetékek kivetése által gondoskodnak, a következők : csatornázási, utczakövejési, utczaseprési és öntözési, vízvezetéki, tűzrendészed stb. községi szükségletek. Egészen helyes, hogy az efféle szükségletek nem a községi pótadó jövedelemből fedeztetnek, hanem a községi lakosok külön megterheltetósóből. Valamint az is érthető, hogy ezekre a terhekre nézve a községi törvény senkinek, tehát a lelkésznek s tanítónak sem ad mentességet, mert hiszen egyénileg érzik e/.en költséges intézményeknek közegészségügyi előnyeit s igy méltányos, hogy azokhoz mindenki — mintegy magánjogi ellenszolgáltatásképen — hozzájáruljon ismétlem, hogy csakis rendezett tanácsú városoknak áll módjában a községi pótadón kivül még ilyen illetékekkel is megterhelni a lakosokat s birtokosokat. Ilyenkor mindig külön szabályrendelet alkotandó, mit a kormány hagy jóvá. Már most az a kérdés, vájjon a községháza építése olvan közsóeri szükséglet-e, mely nem a potadóból, nanem szabályrendeletig megállapított illetékek kivetésével fedeztetik? Kis-ós nagyközségekben semmi esetre sem, mert ezek a pótadón kivül más illeték kivetésével meg nem terhelhetik a lakosokat. De rendezett tanácsú városban sem, mert a községháza ópitós olyan általános községi közszükséglet a melynek az egyes lakosok szerint megmérhető speciális előnye ki nem mutatható s igy csakis községi pótadóból építhető. Ha pedig ez áll, akkor nem szenved kétséget, hogy a lelkészi ós tanítói javadalmat képező földek a községháza épitésének költségeiheznem járulnak hozzá, mert hiszen e földek a községi törvény szerint pótadómentesek. Törvény vagy rendelet nem részletezi azt, hogy mely szükségletek fedezhetők szabályrendeletig megállapított s kivetett illetékekből s melyek csupán pótadóból. Sót konkrét esetekben a felebbviteli hatóságok döntik el azt is, vájjon valamely szabályrendeletig kivetett illeték „bir-e községi pótadó természetével vagy sem?" tíz st döntés irányadó azután arra nézve, hogy a lelkészi és tanítói földek megterhelhetők-e vagy sem. A községi közegek pótadó vagy illeték kivetése ellen a közigazgatási bizottsághoz, innen pedig a m. kir. közigazgatási bírósághoz van jogorvoslatnak helye, mely utóbbi végérvényesert dönt 1 Behatóan utáua néztem, vájjon a m kir. belügyminisztérium valamely rendeletében foglalkozott-e már azzal a kérdéssel, vájjon községháza,, helyesebben legfeljebb városháza építési költségei a községi pótadó jövedelem mellőzésével külön illetékek kivetése által egyáltalán fedezhetők-e ? Nem találtam ilyen rendeletre» s nem is hiszem, hogy ilyen lehessen, mert a községi törvény 130-ilr §-a világosan kimondja, hogy a község minden tagját egyenlően érdeklő közigazgatási költségek az állami adók arányában, pótadó cimén vettetnek ki. Ha az ellenkező állhatna, akkor mi sem volna könynyebb, mint a lelkészeknek ós a tanitóknak a törvényben biztosított községi pótadó mentességét kijátszani. Egyszerűen „pótado" helyett „illeték" cimet adna a község a kivetésnek s ezzel — miután a törvény csak „pót a dó" alól ad mentességet a lelkész ós tanitóknak — bevonná őket i» az adózók körébe. A községi közszükségletek kivetésére vonatkozó szabályrendeletek alkotásánál tehát saját érdekükben résen legyenek a lelkészekéstanitók, nehogy törvényben biztosított községi pótadó mentességük kijátszassék. Ha pedig egyik másikkal ez a baj már megtörtént volna, tegyenek panaszt a közigazgatási bizottságnál s szükség esetén a m. kir. közigazgatási bíróságnál, a mely független bíróságunk mindig a törvény szellemében fog dönteni, vájjon községi pótadó természetével bir-e valamely községi tartozás, vagy sem s ehhez képest mentesek-e alóla a lelkészi és tanitói töldek vagy sem? 1897 óta fennálló közigazgatási bizottságunk elvi jelentőségű határozatait átnézve, azt tapasztaltam, hogy a községi