Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - VII. Rendeletek, körlevelek, tudnivalók - Tanítónejöltek vizsgálatainak megszüntetése
Az egyesült Gusztáv-Adolf egyleti tartományi főegyletek beküldték adományaikat gyám intézetünkhöz ; összesen 5113 márka 18 dénár vagyis 5987 korona h3 fillért s pedig SO egyház, illetve misszió 2 intézet s 7 személy javára. A Gusztáv-Adolf egylet központ ez alkalommal adománjait ni ég nem küldte be. KÜLFÖLD. Hrauss Ferenez Xavér freiburgi egyetemi egyháztörténeti professor bádeni titkos udvari tanácsos és budapesti egyetemi tb. doktor halálában nagy halottja van a német katholicismusiiak. Francziaországban való tartózkodása alkalmával az ottani katholicismus liberális irányához csatlakozott, mignem 1872-ben a ker. archäológiai tanszékre rendkívüli tanárnak Strassburgba s 1878 ban rendes tanárnak Freiburgba nevezték ki, a hol egészen haláláig egyik legismertebb és legkiválóbb tanereje volt az egyetemnek. Az ultramontán köröknek e halál — mint forrásunk jól jegyzi meg — csendes Tedeumra ád alkalmat. A mennyire hithű katholikus volt. ép annyira esküdött ellensége volt az ultramontanismusnak. Hiressé vált „egyházpolitikai leveleiben 1 4 a „Münch. Alig. Ztg" mellékletében éveken át Spectator neve alatt réme volt az ultramontán köröknek. Kérlelhetetlen őszinteséggel derítette föl itt a mai pápás egyháznak hibáit Németországban, és vitatta az Assisi szent Ferenez féle „vallásos katholiczismusnak" alapelveit a mai „ultramontán politikai katholicismus" tévedéseivei és veszedelmeivel szemben. E levelek nálunk, mint privátim értesültem, Berzeviczy Albertre és Beöthy Zsoltra is volíak igen nagy hatással. E leveleknek közvetlen hatása az volt, hogy Róma detektivjei, mint vérebek leselkedtek a névtelen és veszedelmes ellenfélre. A Spionage egész pápás hálózáta vette körül, behatolt magán természetű ügyeibe s még altala olvasott újságainak és folyóiratainak jegyzékét is tudta földeríteni. Olyan inzultus természetű hadjáratot nálunk csak az esztergomi Csápori (jól ismert theol. tanári) tudott indítani a hazai szabadkőművesség ellen. E rendszeres, de alattomos üldözésnek az volt az eredménye, hogy ó is — bár nem a würz burgi Schell módjára — „laudabiliter se subjecit* Irt ugyan még továbbra is a „APg. Ztg ba, de már minden erő és határozottság nélkül írod. munkásságából megemlítjük az ó „egyháztörténeti tankönyvét" (1872—1875.) „Róma sotteranea" ez. művét, (1873.) mely a római katakombákat megközelíthetővé tette. „Művészet ós régiség Elszász Lothringiában" 1876—1892 ) A ker. régiségek reálencypklopádiája" (1882 — 1886.) „A bádeni nagyherczegség műemlékei" (1867—1891.) „A rajnavidék ker. fölirásai" (1890—1893) „A ker művészet története," melyből azonban csak 2 kötet jelent meg. E kiváló férfiúnak tragédiája is csak azt igazolja, hogy a jezsuitismussal azonosult mai vatikáni katholicismus s nemzetközi klerikalismus a haladás s a szabad kutatás elvével a tudományban meg nem férhet. Nem Möhler, Dö Hing er, Kraus s, Müller. Hertlin g vagy Schell-ekre van szüksége a mai Rómának, hanem ultramontán izű írókra és theológusokra a la Janssen, a kinek uralma alá ná!unk még Ma r ez ai i történetírása is került. A p f a I z i egyet, zsinat, mely minden 4-ik é\ben tartja üléseit, mult év októberében tarlotia Speier városában ez idei rendes gyűlését. Az „Alig. Ev. Luth. K. Ztg. meglehetős boszantó megjegyzésekkel kiséri annak lefolyását. Azt mondja ugyanis, hogy „a zsinat liberális többségének érzéke sincsen korunk égető kérdése iránt, s ez alkalommal is kitűnt, hogy a pfalzi liberalimus a hanyatlás lejtőjére jutott." E vádját arra alapítja, hogy „a protestáns egylet az idén harmadszor is heves támadást intézett a pietisták, értsd a belmisszió pfalzi egyesülete ellen," sót egyetlenegy alkalmat sem szalaszt el a píetista mozgalom ellensúlyozására." Majd azután azt fejtegeti, hogy az „egyházról és a hivatalról lényegalkotó különbség van közte és a pfalzi liberalismas között/ ós protestál az ellen, ho^y a pfalzi belmissziói mozgalmat, mint szellemi moz galmat vezetői rendszabályokkal ós nagyobb mérvű pénzbüntetésekkel próbálják megakasztani. H o fmann speieri dékán ki is jelentette, hogy „az olyan eljárás középkori árnyéka a mi különben napos Pfalzunknak." Vigasztalóbb a heljzete az egyházi főhatósággal szemben, a mely legközelebb Ney londoni dékánt hivta meg tanácsosnak a fóegyházi tanácsba, a ki különben a reformátió története terén ismertebb név s több izben is sikeresen és tapintatosan ellensúlyozta a liberálismus támadásait Hát mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ellensúlyozhassuk a pfalzi liberalismus állítólagos belmisszió ellenes viselkedését, de azt már határozottan elítéljük, hogy a fönt említett lap oly animozitással kiséri egy ev. egyetemes zsinatnak lefolyását. Tán volna nekünk Németországban is más dolgunk mint egymást örökösen és kölcsönösen meggyöngítenünk. Ott van a pápás egyház türelmetlen agressiv föllépése, dort — mondaná Luther — lasst die Geister aufeinander platzen I* E lap különben — mint olvasom — Hill mann marburgi theol. tanárral szemben is követett el a minap ily animósus eljárást, a mi őt egy erélyes nyilatkozatra is késztette. Jobban becsüljük, s a mi a fő: szeressük egymást. Csak a hazai néppárti, egy nehánv ev. luth, s a pápás lapokban vagyunk megszokva ilyen hanghoz ós modorhoz.
