Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - VII. Rendeletek, körlevelek, tudnivalók - Tanítónejöltek vizsgálatainak megszüntetése

A szász ors z. fő missziói egyletnek az utolsó egyesületi évben volt 140,000 márka évi bevétele, ebből 6000 a zsidó misszióra és 6000 hagyományokból. Az előző évi bevétellel szemben 26,000 márka apadás konstatálható. 3000 márkával volt kevesebb a hagyomány, s 4000 márkával kisebb az Epiphanias-féle kollókta (29,000 márka,) a mi forrásunk szerint annál szomorúbb, mivel a folyó évben 8 új missziónáriusnak kiküldetéséről s egy missziói felügyelői állásnak szervezéséről van szó. Pedig ez egylet máig is hivatása magaslatán áll ós Warneck hallei tanár prot. missziói története szerint igen tiszteletre méltó munkásságot fejt ki a pogányvilágban és a zsidóságban a Krisztus evangélioma szolgálatában. A „Los von Rom" mozgalma Ausztriában máig is azzal a türelmetlen fanatismussal találkozik Róma papjai ós serege részéről, mint a közel mult időben. Azt olvasom ugyanis, hogy a reformmozgalom barátai Troppau városába decz. 14 ére egy nyilvános nagy gyűlést hirdettek, a melyen Eisenkolb birodalmi képviselőnek ós ismert nevü hitvailónak előadást kellett volna tartania „a Los von Rom mozgalmának politikai, gazdasági és kultúrális jelentőségéről." A látogatott gyűlés azonban nem volt megtartható, mivel a pápás klerikális izű u. n. ker socialista csapat több papnak vezetése mellett oly zajt ütött, hogy a gyűlést föl kellett oszlatni. Az elnöklő Angst alig mondhatott el valamit az elnöki megnyitóból. A kormányképviselő a nagy lárma miatt feloszlatta a gyűlést s több klerikális kikiáltó el is fogatott. Dr. Eisenkolb aztán privát helyen zárt körben tarthatta meg nagyfontosságú előadását. De e klerikális ellenmozgalom is meg hozta a maga gyümölcsét, a mennyibpn még az -este 14 en jelentették be az osztrák reformmozgalomhoz való csatlakozásukat. A kit e kérdés közelebbről érdekel, az olvassa meg Lösche bécsi ev. theol. tanár „Geschichte des Protestantismus in Österreich cz. a minap megjelent művének i. v. érdekes és tanulságos szakaszát. A nagy történettudós ott igen élénk, sót megrázó vonásokban rajzolja e mozgalom eddigi •? lefolyását s jövendő kópét. AWetzer ós Welte által még a 40 es években níeginditott s 2 ik kiadásában Kulen bonni theol. tanár által folytatva szerkesztett „Kath. Kirchenl exicon" 20 évi munka után immár teljesen megjelent. Versenytársa akart lenni a Herzog-fóle prot. Reálencyklopadiának, mely 3 ik kiadásában gyors egymásutánban most van folyamatban. A kath. theológiát érintő problémák kimerítő tárháza e mű, mely ez oldalról tekintve üdvösen egészíti ki a nagy prot. Reálencyklopádiát. A szerkesztő kiadót a pápa is nagyon melegen üdvözölte. A lexikont Hoensbroseh. gróf támadta igen erősen s az igazság megtagadásával, sőt felületes ismerettel vádolta annak eg^es czikkeit. Ne felejtsük azonban, hogy éppen kath. lexikonnal van dolgunk. Lelkiismereti szabadságot kívánnak az orosz egyháznak. Egy előkelő orosz katona, Stachowitsch nmrshall vetette föl a kérdést az orosz államegyház legutóbbi missziói értekezletén. Az orosz sajtó 2 organuma, a „Swet- ós a „Moskow. Wedomosti" élesen támadta meg az eszmét, a papság egy része azonban más nézeten van. Igy Tscherkasski orosz pap a pétervári Wedomosti hasábjain következőleg itéli meg a lelkiismereti szabadság mozgalmát az orosz egyházban : Az orosz orthodoxiával megfér a testi szabadság mellett a lelki szabadság is. Az orthodox egyház értelmében az ember szabad, ésszerű lény, ki a szellemi szabadság ismeretére s az akarat szabadságára van teremtve. Ha pedig szabad ós ésszerű lény az ember, úgy meg kell adni neki a lehetőséget vallása szabad választására ós követésére is. A hit és a gondolat szabadsága veleszületett joga az embernek s meg nem fér a külső kényszerrel. A lelkiismereti szabadság megengedésétől az orthodox egyház újabb föllendülését s a valódibb ós igazabb egyháziasságot várja. Hát szép dolog ez a mozgalom, de mi nem hiszünk annak megvalósulásában. Az az egyház, a mely a caesarópapisumusból ól ós táplálkozik s a merev dogmákkal körülsánczolja magát, önveszedelme nélkül meg nem tűrheti a lelkiismereti szabadságot a maga kebelében, s e szabadság éppen nem tenné „ellenállhatatlanná s legyőzhetetlennó* a keleti orthodoxia ócska vég. várát. Gondoljuk meg csak, hogy mit műveltek e hivatalos orthodox kormánykörök Tolstoj evangéliomával s a keleti tartományok német protestantismusával a közel mult napokban I Harnack, „A keresztyénség lényege" cz. művéről tanulságos előadást tartott Ecke tanár a könisbergi lelkészi értekezleten. Azokat a feladatokat ismertette közelebbről, a melyek á jelenkori theol. küzdelmekből az ev. egyházra háratnlanak. Úgy találja, hogy Harnack ugyan a spekulativ rationalista, Ritschl-fólé theoíógia s a vallástörténeti irányzat befolyása alatt áll. azért azonban önálló positiót is elfoglal s igy egyénileg megítélendő. Továbbá hangsúlyozta, hogy az egyháznak a theol. munkásság biztos eredményeit jobban kell az egyházközség érdesében felhasználnia, mint ezt eddigelé tette, s kiemelte a históriai kritikai kutatás jogosultságát a theológiában, valamint azt is, hogy a történeti és ethikai gon gondolatelemek hangsúlyozása mellett is megóvható, sót fejleszthető az űr ós az apostolok szellemében a ker. üdvhit változatlan tartalma. Ezzel összefüggőleg elismerte Harnack álláspontja nak sok fontos oldalát, de elitéli annak további