Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Vallástanárok értekezlete

kezletünk nevében tiszteletteljesen meghivja, de miután a részvételre a kartársak részéről előre kevés jelentkezés érkezett s igy az értekezlet sikere egyelőre nagyon kérdésessé vált, emiitett szándékától kénytelen volt elállani, hasonlóképen attól is, hogy illetékes helyeken kieszközölje azt. miszerint az értekezleten résztvevő vallásoktatók az illető fenntartó testületek részéről anyagi segítségben részesittessenek, — minthogy erre egyháztestületi határozat eddig általában nem volt, — a mit csak akkor remélhetünk, ha értekezletünk tartását az egyetemes egyháznak bejelentjük. Végül jelenti ügyvivő titkár, hogy a budapesti ev. ref. theoiógia igazgatóságát felkérte, hogy az internátusban azok számára, a kik azt igénybe venni óhajtják, az értekezlet idejére szállást engedélyezni szíveskedjék, a mit az igazgató készséggel meg is tett Az értekezlet az ügyvivő titkárnak jelenté sót tudomásul veszi; az értekezletünk iránt érdeklődő theológiai intézeteinknek, továbbá a ref. theológia igazgatóságának szives készségéért köszönetet szavaz. 5. Ügyvivő titkár az 1899-iki értekezlet jegyzőkönyvének 7-ik pontjára hivatkozva előadja, hogy nevezett értekezlet egy Bibliai Olvasókönyvuek szerkesztését s ennek behozatalát iskoláinkba szükségesnek véleményezte, megállapította azon főelveket, melyeknek szem előtt tartásával egy Bib liai Olvasókönyv szerkesztessék s ennek szerkesztésével Jausz Vilmos theol. tanárt, Adorján Ferenc ós Hetvónyi Lajos főgimnáziumi vallástanárokat bizta meg. Minthogy szerkesztők a megbízást a vallásoktatók értekezletétől vették, előadó kötelességének tartja, hogy az értekezletnek az ügy állásáról jelentést tegyen. E szerint nevezett szerkesztők az értekezlet által megállapított főelvnek megfelelően, (mely szerint a szerkesz tésnél irányadók a paedagógiai és didaktikai elvek legyenek, továbbá kerülni kell még a látszatát is annak, mintha a tanulók kezébe megcsonkított kis Bibliát akarnánk adni, hanem a mű minden te kintetben tankönyv jellegét viselje magán.) Károli Gráspár foridtása revideált szövegének szószerinti felhasználásával szerkesztettek egy Bibliai Olvasókönyvet, melyet három szakavatott bírálat által javított alakban, szerkesztők benyújtottak kiadás céljából a Luther-Társasághoz. A szerkesztők és a Luther-Társaság között szerződés jött létre, melynek 2-ik pontja értelmében: „a Luthertársaság gondoskodik a szakbirálatról s a szerkesztők kötelesek munkájukon a bírálat által kivánt módosításokat eszközölni.

u Ezen utolsó lépés még nem történt meg, miután szerkesztők a Luther-Társaságtól a szakbirálatot még nem kapták kezükhöz. Ezek alapján előadó javasolja, hogy a Bibliai Olvasókönyv szerkesztésére vonatkozó jelentést vegye tudomásul azon óhajának kife;ezé? sével, hogy a Luther-Társaság és a szerkesztők között az ügy a szerződós 2-ik pontjának megfelelő értelemben minél előbb lebonyolittassók s igy a Bibliai Olvasókönyv minél előbb megjelenjen. Az értekezlet a jelentést tudomásul veszi, az indítványt elfogadja s kivánja, hogy nevezett Bibliai Olvasókönyv minél előbb kiadassék. 6. Ezen jelentések után Dór István temesvári főgimnáziumi tanár és hitoktató felolvassa; „A vallásoktatás főbb paedagógiai ós módszertani elveiről" irt értekezését. Bevezetésében utal arra, hogy korunkban a közélet szelleme az igaz vallásosságot majdnem kizárja, azért első sorban a valláserkölcsi nevelés feladata, hogy e nagy bajon segítsen ; azért a vallásos nevelés egyházunknak egyik legfontosabb kérdése ; mondhatnók, hogy valósággal életkérdés az egyházunkra nézve. Az utak és módok mélyreható részletes megbeszélése feladata a mi értekezleteinknek, mert noha a valláserkölcsi nevelés tartalma változhatatlan, örök, — minthogy az nem lehet más, mint a szentírásban foglalt Isten igéje, — azért a mód tekintetében, a valláserkölcsi igazságok közlése terén nem mellőzhetjük ama helyes paedagógiai és didaktikai elveket, melyeket a haladó tudomány megállapított s a melyek a gyakorlatban jóknak bizonyultak, melyek útján a vallásoktató a tanítvány lelkéhez közelebb viheti Istennek igéjét. — A vallásoktatás helyes paedagógiai és módszertani elveinek megjelöléséhez első sorban is a vallásoktatás főcéljának megállapítása szükséges. A vallásoktatás célját minden fokú ós rendű iskolára nézve előadó igy állapítja meg: vallásos, erkölcsös egyének, jellemek képzése. Ebből folyólag nem az a fődolog, hogy menynyi ismeretet közlünk, hanem az, hogy a mit közlünk, azt úgy nyújtsuk, hogy az a vallásoktatás főcéljának, keresztyén vallásos jellemek képzésének szolgálatában álljon. Ezen fő célból következik továbbá, hogy a vallásoktatás fő tárgya, középpontja Isten igéje s abban Jézus Krisztus evangólioma, mert egyedül ez emeli az embert az eszmény, a tökéletesség felé s ez biztosítja számunkra a megváltás kegyelmét; tehát az ige által Jézus Krisztusnak beoltása az egyéniségbe fő feladata a vallásoktatásnak. Ezt a célt ós feladatot kell szolgálnia a bibliatörténet, az egyháztörténet, hit- ós erkölcstan, ének ós ima tanításának. De a mennyire csak lehet, a vallásoktatás eme alkotó elemeinek minden fokon érvényesülni kell, úgy, hogy ne tanultassunk az egyik osztályban kizárólag csak ó-szövetségi, a másikban kizárólag csak új-szövetségi bibliai történeteket, a harmadikban csak egyháztörténetet, a negyedikben csak kátét, vagy rendszeres hit- és erkölcstant. Tehát a val-