Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Vas

dők." Az a körülmény, hogy a segélyezés ez idő szerint még meglehetős szak korlátok között fog mozogni, ne riasszon vissza senkit a folya­modástól, mert egyesületünknek szigorú elve az alapszabályokhoz való ragaszkodás. ; O k á 1 y i Adolf Veres József ügyvivő. elnök. A vasi közép egyházmegye folyó évi közgyűlése, mely egyúttal Kund Sámuel esperesi hivat,aloskodásának 25-ik évfordulóját is meg ün­nepelte, nagyon látogatott közgyűlés voit. A gyü­lekezeti elnökségeken és képviselőkön, az egyház­megye tisztviselőin kivül, jelen voltak a jegyző­könyv tanúsága szerint 72-en. És mind végig nagy érdeklődéssel vettek részt a tárgyalásokban. Á közebéden is 80-nál többen vettek részt, tud­tokon kivül, mint az egyházmegyei felügyelőnek vendégei, a kié az érdem oroszlánrésze a sike­rült ünnepély rendezésében, a ki ez évben is meghozta szokásos 100 koronás áldozatát az egy­házmegyei gyámolda „Rupprecht Tassilo" alapít­ványának növelésére, mely a mult év végén a 7450 kor. gyámoldai Összes alaptőkének egyhar­mad részét tette ki A gyűlés ünnepélyi részéről már volt emlités téve ezen lapok hasábjain. Ismé­telt leírásával nem untatom az olvasó közönséget. Egy-két kegyeletes tényt azonban nem hallgat­hatok el. &z egyik, hogy mindenik gyülekezet kü­lön közgyűlési határozatban méltatta az esperes szolgálatait és ezen határozatok diszes emlék­könyvbe egybeköttetve lettek az esperesnek átadva. A második az, hogy a lelkésztestvérek fényké­pöket adták át az esperesnek emlékül egy ékes rámába csoportosítva, a mely képcsoport neki mindenesetre kedves, becses emléke leend a tiszt­társi szeretetnek ós ragaszkodásnak. És végül az egyházmegyei közgyűlés az egyházmegyei kézi pénztári tőkéből, mely a zsinat ideje óta gyűjte­tett, 500 koronát hasitott ki az egyházmegyei gyá­molda alaptőkéjének gyarapítására, oly megjegy­zéssel, hogy ez az összeg a jubiláns örömnap emlékére „Kund Sámuel-alap" néven kezeltessék és a kamat jövedelme az esp. gyámolda céljaira fordittassék. Kegyelettel emlékezett meg az esperes évi jelentésében a hazai protestáns egyház elhunyt nagyjairól, K ars a y püspökről. Szilágyi s Ti­sza főgondnokokról, Müllner Mátyás tanárról. Es a közgyűlés jegyzőkönyvében mélyen érzett fájdalmának adott kifejezést a veszteség felett. Elismeréssel adózott a közgyűlés a szegény sárvári gyülekezet azon kegyeletes tényének, hogy 300 korona évi nyugdijat kötelezett súlyos betegég miatt nyugalomba vonult lelkésze, Hafenscher Károly buzgó szolgálatainak méltatása képen. Gazdag volt lélekemelő mozzanatokbaii az es­peres . évi jelentésének azon része., mely a gyü­lekezetekben előfordult építkezések, javítások, Is­ten dicsőségére tett adományokat sorolta fel rész­letesen. Javításokra, tatarozásokra a mult évben 7400 koronát, adósság törlesztésre 6450 koronát, két helyen toronyórákra 1060 és illetve 1253 koronát fordítottak a gyülekezetek. A nőegyletek bevétele 1900 koronát, alapítványok, hagyomá­nyok 1160 koronát tettek ki az esprességben, kisebb-nagyobb összegekben, összesen 2059 ko­rona folyt be Isten dicsőségére tett adományok­ban. Szép példával járnak elő a körmendi gyü­lekezet hivei, a hol az örvendetes és szomorú al­kalmakat megragadják, hogy megemlékezzenek ke­gyes adománynyal a templomról az egyik „ked­ves halottjának emlékére," a másik „szerencsés betakarulás után," a harmadik, hogy „gyermeke, született," a negyedik, hogy rbetegségből meg­gyógyul," az ötödik „egyházkeléskor" stb. A gyámintézeti gyűjtés eredménye is szép gyarapo­dást mutatott az esperesség, az összes gyámin­tézeti jövedelem 532 kor. Pedig az egyházi hivek eltekintve attól, hogy a gyülekezetek nagy szór­ványban terülnek el és igy az egyházi szolgálat igénybevétele nagy fáradsággal és külön kiadás­sal jár, a mult év folytán készpénzben és termé nyek becsértéke szerint 100,000 koronát költöttek egyház és iskolákra, a mi az egyházhivek lélek­száma szerint fejenként három korona egyházi és iskolai adót vett igénybe. Magától értődő dolog, hogy megújult a sürgetés, hogy az állam, mely más törvényesen bevett egyházak szükségleteiről oly bőkezűséggel gondoskodott, a protestáns egy­háznak ne morzsákkal akarja kitörölni a szemét, hanem adja meg a törvényes, igazságos, jogos osztályrészt. A szükség még elég nagy I A vendvidéken legalább két missiói állomás szervezésére volna szükség, mert a nagyszámú állami községi isko­lákban a vallástanitást úgy teljesiteni mint kivá natos volna, idő és munkaerő hiányában lehetet­len. A péterhegyi szegény gyülekezetben, Battyánd területén legalább még két-két tanítói állomást kellene szervezni, Újfaluban is egyet, Hegyhátho­dásban új iskolát építeni, a mely utóbbi helyen a hatóság rozzant, egészségtelen iskolánk bezárá­sával fenyegetődzik. A tanfelügyelőség nem is szűnik meg az építkezést, a tanitói állomás szer­vezését sürgetni, (még ott is, mint Domonkosfán, a hol a szükséget nem is a gyülekezet kebelbeli tankötelesek okozzák I) Csak hogy a szükségletek fedezésére nem sürgető levél, hanem pénz kell, a mit 1848-ban jól tudtak, ma azonban kevésbé tudnak. Alsólendván komolyan foglalkoznak missiói lelkészi állomás szervezésével és a kerület vette már kezébe az ügyet. Ha — a mi kivánatos és szüks é­ges — sikerül a dolgot dűlőre vinni, a vasi kö* zép egyházmegyéből a zalai szórványhelyek leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom