Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Bajaink forrásai és orvosszerei

A főünnepeken még csak megtelnek azok, de a többi közönséges vasárnapokon? . . . csak úgy konganak az ürességtől 1 Kik azok, a kik itt is távolmaradásukkal tüntetnek ? ismét világi uraink! Hitőseik udvari lelkészeket tartottak, még a csatamezőn is bibliát olvastak : Ok !.. . nem érzik szükségét Istenigéje olvasásának és hallgatásának ! Pedig mit várjunk a szárazfától, ha az élőfa is meddő?! . . . Csoda-e a sok veszteség a vegyes házasságoknál?! . . . Végül tekintsük a jótékonyság, az áldozatkészség mezejét. Talán az megvigasztal, felemel. Nem. Hjz sem. A fényes, dicső mult után itt is sötét jelen, — a sötét jelen után ki tudja milyen jövő következik?! Hol vannak azok a szép idők, a midőn egyházi nagyjaink igazán nagyok voltak, igazán fénylettek, mint tündöklő, csillagok ; a midőn azok, a kik előljárásra, vezérszerepre voltak hivatva, igazán megértették az intést : a kinek több adatott, attól több is kívántatik s nevük fénylő csillag gyanánt ragyogott a jótékonyság, szeretet ós áldozatkészség áldott mezején ! Ma? ... ha egy kicsit magasabb az egyházi adó ... de jobb erről nem beszólni. Ne szólj szám, nem fáj fejem ! Csak egy szerény példácskát hozok fel. A dunántúli egyházkerület 2 évvel ezelőtt eltörölte a supplicátiót, — de meghagyta az önkéntes adományokat. S az eredmény? Difficile est satyram non scribere ! 1000 frt helyett alig 300 írt ! Miért ? Azért, mert azok, a kik eddig a 7—8 supplicánsnak ugyanannyi frtçt adtak, most az egy soproni iskolának is csak egy frtot adnak. Sőt van olyan is, a ki semmit sem ád. A supplicánst nem merte üres kézzel elereszteni, — a kurátort azonban van szive elutasitani ! A mely hadsereg nem lelkesül az ügyért, a melyért harczol : előre megvert sereg az Elvesztette csatáját még mielőtt csatát vivott. Elvesztette zászlóját, még mielőtt kibontotta azt ! Ha azt akarjuk, hogy egyházunk a kor követelményeinek megfelelően haladhasson és fejlődhessen ; ha meg akarjuk valósítani egyházunk dicső jelszavát, úgy lelkes, hitbuzgó, bátor hadseregre van szükségünk, a melyben mind egyért s egy mindért fárad, küzd ós harczol. Hol vegyünk ilyen bátor, lelkes hadsereget? Teremtsünk! Hol termett a honvéd 48 ban? Mi varázsolta elő őket csendes magányukból, békés otthonukból ? Kossuth lelkes szava. Az a tudat, az a meggyőződés, hogy szent ügyért, igazságért kötik fel a kardot. Nekünk is lelkesítenünk, gyújtanunk kell beszédjeinkkel ! Igaz, hogy nem adatott mindenkinek — még ha pap is — az ékesen szólás tehetsége. De az igazságnak nincs is okvetlenül szüksége arra, hogy czifra ruhába öltöztessük s elragadó páthosszal tolmácsoljuk. Az igazság a maga keresetlen egyszerűségében is diadalmaskodik; megtalálja a szivekhez az utat s lángra gyújtja azokat. Csak a Krisztust ! csak a tiszta, szent igazságot hirdessük ! hirdessük azt — az apostol szavai szerint — még a háztetőkről is, mert a napok gonoszak, akkor lassan-lassan előjönnek, a kik eddig rejtve voltak; terem egy lelkes és bátor sereg, a mely mindeneket magával ragad. S csakis ha ily lelkes, bátor hadsereggel küzdhetünk, akkor remélhetjük, hogy rajtunk a pokol kapui sem vehetnek diadalt! 3. Egyházunk bajainak harmadik forrása, fejlődésünknek harmadik nagy akadálya a határozatlanság és a túlságos nagy szabadéi vűs ég. Nem hiába gúnyolnak bennünket színtelen lutheránusoknak, — azok vagyunk a legnagyobb mértékben Határozatlanság, habozás és ingadozás minden egyházi kórdósben ! Ha egy kissé keményebb határozatot kell hozni, vagy ha egy ilyen meghozott erélyes határozatot végre kell hajtani, mindig ott van hátunk mögött a Mumus ! az opportunitás ! Az Istenért, valahogy ellenkezésbe ne jöjjünk a krisztusi szeretettel ! meg ne sértsünk valakit, mert az könnyen bosszút állhat rajtunk : elpártolhat tőlünk. Hadd pártoljon ! Hisz Krisztus urunk megmondotta már: a ki velünk nincsen, ellenünk vagyon! Már pedig a ki egy igazságos határozat miatt, — a mely talán sérti önző érdekét, — hűtlen lesz hozzánk, az sohasem is volt velünk ! az mindig ellenünk dolgozott ! az veszedelmesebb ellenségünk volt annál, a ki nyíltan, homlokban támad ellenünk. Ments meg Uram az ilyen jóbarátoktól, — ellenségeinkkel majd elbánunk magunk is ! Vagy igazunk van, vagy nincs igazunk. Tertium non datur! Ha nincs igazunk, legyen bátorságunk ezt is bevallani: ha pedig igazunk van, mondjuk ki azt bátran ; hirdessük az egész világnak, félretéve minden mellékes érdeket. Hisz az igazság szent ós sérthetetlen. Az igazságért még halni is dicső! Ezért halt meg maga ÜdvözitőnK