Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Bajaink forrásai és orvosszerei

ís. Az igazság nem bukhatik el. Az igaz ügynek előbb-utóbb győznie kell I Merjünk valahára nyiltan is, bátran is küzdeni. Hirdessük az egész világnak: nincsen senkiben másban üdvösség, mint az Úr Jézus Krisztusban 1 Hirdessük bátran, hogy ezt az üdvösséget egyedül egyházunkban találhatjuk fel, Tegyünk úgy, mint 48-as honvédeink : vegyük el a fegyvert az ellenség kezéből és saját fegyeróveverjük meg. Extra ecclesiam non est salus I Helyes. De ez az egyház nem a pápista, hanem a protestáns egyház I Hi3z ez az igazi letéteményese Krisztus tanainak; ez az igazi hirdetője Krisztus tiszta evangóliomának ; ez az igazi hirdetője Isten országának I A római és görög katholikus nem igazán keresztyén egyház; csak névleg az; valósággal az Antikrisztus egyháza, a mely ellen testtel, lélekkel küzdeni minden jóra való protestáns embernek kötelessége ! Nagy Lutherünk merte ezt mondani, merte ezt megtenni. Pedig mögötte akkor még nem állott az evangóliom szerinti keresztyének milliónyi táborai S mi félünk ezt megtenni? Félünk nyiltan szembeszállani a mi ősi ellenünkkel, a mely szünetlen háborgat bennünket, csak fegyvereit változtatja?! . . . Semmit tőle ne féljünk, csak a Krisztus oltalmában higyjünk. Ám dühösködjók, ám fenekedjók . . . nincsen rajtunk semmi hatalma, urunk Krisztus ótet megbírta ! Igy beszéljünk és ne másként. Ne rémítsen meg bennünket emberi erő ós hatalom! Ne riasszon vissza: a szabadeivüség és a szeretet. Hisz ezek nemcsak meg nem tiltják, de sót egyenesen kötelességünkké teszik, hogy igy cselekedjünk, hogy az igazságot — pedig hát mi az igazság, ha nem az, a mit mi hirdetünk ? — semmi féle szabadelvű szeretetnek, semmiféle túltengő loyalitásnak alá ne rendeljük ! Hogy azonban ebben a harczban, melyet minden vonalon a legnagyobb erélylyel és hatá rozottsággal meg kell indítanunk, ha azt nem akarjuk, hogy az ellenség — mint a túláradó folyam — napról-napra fogyassza a biztos talajt lábaink alatt: ne kelljen minden lépten-nyomon belső bajokkal küzdenünk, ne kelljen saját katonáinkat agyonlődözóssel fenyegetni, ha visszafordulnak, — teremtsük meg végre-valahára az egyházi fegyelmetl Egyházunk hadakozó egyház. Kell hogy az legyen 1 Rákényszeríti az ellenség I Egy hadseregben vasfegyelemre van szükség. E nélkül maga magát sorvasztja, pusztítja 8 előbb-utóbb szétmállik. Már maga ez is eléggé indokolja a sokak által hangoztatott kívánságot: teremtsük meg az egyházi fegyelmet ! Igen ám, de ... . Egyházi fegyelem és> Krisztusi szeretet! Hogyan fór ez össze. Könynyen I Példát adott rá maga isteni mesterünk, midőn belépve a jeruzsálemi templomba s meglátva az oda betolakodott kúfárokat (ad analogiam : szentév, búcsújáró helyek, bűnbocsátó czédulák, — egyházunkban a reversalis adás I) ostort ragadott s azzal verte ki Istennek házából a kalmár lelkeket. Sőt még ha nem találnánk is az írásban ily világos példát arra, hogy Krisztus maga sem volt ellensége az egyházi fegyelemnek, még akkor sem következnék az, hogy tehát az egyházi fegyelem ellenkezik Krisztus szellemével, Krisztus tanításával. Ne feledjük, hogy ő maga nem alapított — jobban mondva: nem alakított — látható egyházat. Krisztus egyházát látható alakban csak halála után alakították tanítványai. Krisztus Urunk — éppen mivel nem volt látható egyháza — könnyen el lehetett egyházi fegyelem nélkül. De mihelyt az egyház látható alakot öltött, azonnal szükség volt az egyházi fegyelemre is. S az e!3Ó keresztyének csakugyan életbe is léptették az egyházi fegyelmet s a szent történelem tanúsága szerint nem egy esetben nagyon üdvösen és hasznosan alkalmazták is azt. Krisztus tanításával tehát nem ellenkezik az. egyházi fegyelem. De nem ellenkezik az egyház érdekével sem. (Sokan ugyanis azért ellenzik, mert attól félnek, hogy többet árt mint használ.) Mert hát mi is tulajdonképpen az egyház érdeke ? Az e, hogy számban, vagy pedig az, hogy lényegben legyen erős? Az e, hogy minél többen vallják: ón Krisztusé vagyok, de a valóságban tudja Isten hová tartozom; vagy pedig az, hogy 5, vagy 10§ al kevesebben vallják azl, de ezek azután egytől egyig mind megbízható igaz ke» resztyének? Én azt hiszem, hogy az utóbbi. Hiszen nem a numerus, hanem az erő dönt; már pedig az erő nem mindig ott van, a hol a nagyobb numerus van. Nem az a hadsereg remélheti a győzelmet, a melynek száma talán kétszer, háromszor akkora, mint az ellenségé, — de ennek Vs-da gyülevész, csőcselék nép, — hanem