Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Bajaink forrásai és orvosszerei

sein járhat ám dédapjáról reá maradt galléros köpenyben ; sőt — ha azt nem akarja, hogy meg énekeljék, — nem várhatja be azt sem, mig Lut­her kabátja kivirágzik s zöldül 1 — mi lenne akkor? Itt van a bajok punctum saliense, mely megbénítja egyházunk fejlődését; mely zsibbasz­tólag ós dermesztőleg hat egész egyházi beléle tünkre. Ezt kell mindenekelőtt megszüntetnünk, ezt kell mindenekelőtt orvosolnunk, ha boldogulni, előre haladni akarunk. Az orvoslás első módja, — szerény néze­tem szerint — a következő volna: írja össze minden gyülekezet összes egyházi szükségletét. Mutassa ki gyónó személyeinek szá­mát és állami, adóját. Ezen kimutatások terjesz­tessenek fel a kerület útján az egyetemes egy­házhoz azon megkereséssel : mondja ki az egye­temes egyház, hogy híveink 20, vagy 30$ egy­házi adónál magasabbat elviselni nem tudnak (a római katholikusok még ennyit sem fizetnek.) A mi a 20, vagy 30$ ból ki nem kerül, azt kérje, követelje a magyar államtol I Attól a magyar ál­lamtól, a melyért, a melynek szabadságáért és alkotmányáért hitőseink annyit, mindent áldoztak I Hiszen nagy kérdés: volna-e ma magyar állam, ha protestánsok nem lettek volna?! Mostoha gyermekeinek milliókat adott, — édes gyer­mekei m o r z s a 1 é k o k a t talán szintén megérde­melnek ! a szegénység közös bajunk testvéreinkkel, a reformátusokkal. Legyen közös az orvoslás is. Különállva gyengék vagyunk; mi is, ők is. Egye­sülve erősek leszünk. Ha külön emeljük fel sza­vunkat: elhangzó szó lesz az; de ha együtt ki­áltunk, akkorát kiáltunk, hogy Kárpátoktól Adriáig visszhangzik I Hiszem, hogy illetékes helyen ís meghallják 1 s megérkezik végre a rég várt panacea. Pénze van az államnak elég. Hiszen az évi számadás mindig 20—30 millió fölösleggel záró­dik. Ebből csak kerül egy-két milliócska a sze­gény protestánsoknak is I De van az orvoslásnak egy másik módja is. Ne csak könyörögjünk, ne csak követeljünk, ha­nem segítsünk magunk is magunkon, úgy segit meg Isten, úgy segit a magas kormány is bennünket. Kövessünk el mindent, hogy hí­veink minél pénzesebbek, minél jobb módúak legyenek. Azon legyünk, hogy ne csak a szelle­miekben, hanem az anyagiakban is erősek legye­nek ; ne csak a szellemiekben, hanem az anya ­giakban is vezérszerepet vigyenek. Tanuljunk az ellenféltől. Mit tesznek ott, a hol szilárd talajt éreznek lábaik alatt ? Összevásárolják az evangé­likus birtokot. Ha meghallják, hogy egy evangé­likus birtok kerül eladásra, minden követ meg­mozdítanak, hogy annak birtokába jussanak. Ki­vessük mi is az ó példájukat. (Sok helyen köve­tik is már és pedig tényes eredménynyel.) Ha meghalljuk, hogy községünkben pápista birtok ke­rül eladásra, azonnal hívjuk össze híveinket. Buz­dítsuk a vételre őket. Ha nem volna elég pénzük r eszközöljünk ki számukra olcsó kölcsönöket; ha a birtok nagy : osztassuk fel velük (Péter vegyen ennyit, Pál ennyit) s ha csak lehet, ne engedjük pápista kézre. E mellett tanítsuk meg népünket helyesen gazdálkodni; jövedelmét helyesen beosztani. Nyis­sunk előtte új jövedelmi forrásokat; igy halaà előre a jólétben; igy veti meg a biztos funda­mentumát annak, hogy az egyház is boldogulhas­son, haladhasson és fejlődhessen. 2. A szegénység mellett nem kisebb baja egyházunknak a közönyösség, az egyházi ügyekkel való nem-törődés sem Egyházunk mindig szegény egyház volt. So­hasem duskálkodott a világi javakban. Sohasem voltak nagy uradalmai. Mikor alkalma lett volna is azokat szerezni, — csak kezét kellett volna utána kinyújtani, — akkor sem kellettek azok neki. Még sem volt soha, még az üldözések: szo­morú korszakában sem, jelene oly sötét, jövője oly sivár, mint ma, a felvilágosodás és szabadság korszakában! Mi ennek az oka? Az, hogy a mult ban a szegénység mellett volt hitbuzgóság, volt áldozatkészség, volt hegyeket megmozgató hit, — ma meg szegények is vagyunk (szegényebbek, mint a múltban) s hozzá még hitünk sincsen, kö­zönyösek is vagyunk 1 Járjuk, végig egyházi gyűléseinket. Mit látunk azokon! §-ok útvesztőjét és szivet fagyasztó jég­hideg közönyt. Világi uraink távolmaradásukkal tüntetnek. A kik megjelennek, azok is csak bete­kintenek; alig várják, hogy megszökhessenek. Csak elvétve találunk egy egy buzgó, lelkeS fér­fiút, a kit a hitbuzgóság visz el gyűléseinkre s a ki igazi apostoli buzgósággal segiti kormá­nyozni egyházunk hajóját. Vagy foiditsuk tekintetünket templomaink felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom