Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Mikler Károly a jogi oktatás reformja egyházunk szempontjából

Márton a későbbi pesti egyetemi jogtanár tanitott) 1852 ben, a soproniban 1864-ben végképen megszűnt ajogtanitás.A nagyszebeni 1851-ben államivá lett. Az ev. ref. egyháznak hat főiskolájában ugyanezen időkben szintén végképen megszűnt a jogtanitás, de mégis négy jogakadémiájuk a mai napig megmaradt s három közülök virágzónak mondható. Ma összesen tiz jogakadémia van az országban. Közöttük egy, a kassai állami; négy, u. m. a pozsonyi, nagyváradi, ^gri ós pécsi katholikus (a pályázati hirdetmények szerint a megüresedett tanszékekre csak r. katholikusok pályázhatnak;) négy ev. réf. u. m. a debreczeni, sárospataki, kecskeméti ^s máramarosszigeti; egy pedig, az eperjesi, ág. hitv. ev. Ha vallásfelekezeti arányszámokat képezünk -ezekből az adatokból, nyilvánvaló lesz, hogy menynyire meggyengült a mi kezünkben ez a régen -oly hatalmas fegyver. Arra most csak mellékesen terjeszkedem ki, hogy a két egyetem és tiz jogakadémia közül egyházunk alkotmányát ós közigazgatását csakis az eperjesi tanitja ós ma gyarázza külön tantárgy gyanánt, ellenben a többi jogi tanintézetekben — eltekintve a kolozsvári egyetemtől, hol Kossutány Ignácz személyében egy felvilágosult kiváló tudós tanár ül az egyházjogi katedrában — mellőzik egyházunk alkotmányának s közigazgatásának fejtegetését, még az „egyházjog" mint főcollegium keretében is. A fentebb elmondottak indokolják, hogy egyházunk drágán szerzett jogai iránt mindenkor elismerésre méltó s jóakaratú vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterünknek az „az elméleti jog és államtudományi államvizsgáról ós a jogi oktatásról* szóló törvényjavaslat tervezetéhez egyházunk jól felfogott érdekéből hozzászóljunk s elsősorban azt vizsgáljuk a tervezetben, vájjon ma már egyetlen jogakadémiánkkal szemben milyen álláspontra helyezkedik. Már fentebb érintettem, hogy a törvényjavaslat tervezet, mely a jogakadómiáknak az eddiginél jóval több qualifikáló jogot ad s igy felvirágzásukat nagy mértékben fogja előmozditani, azt tartalmazza, miszerint az egységes jogi államvizsga letehetése czéljából a megfelelően szervezett felekezeti jogakadémiák székhelyén is fog vizsgabizottság szerveztetni. Hogy mely feltételek mellett tekintetik valamely felekezeti jogakadémia „megfelelően szervezettnek" azt a törvényjavaslat tervezet az 5-ik §-ban mondja meg. Ezen szakasznak az alkalmazott tanárok qualifikátiójára vonatkozó rendelkezéseihez lényegbe jvágó megjegyzést fűznünk már csak azért sem szükséges, mivel ezt a feltételt a felekezeti jogakadémiák legtöbbje már eddig is teljesítette. Ellenben annál fokozottabb mértékben érdekel bennünket ennek a szakasznak ama rendelkezése, mely szerint nyolcz rendes tanszék szervezendő s a miniszter előtt kimutatandó, hogy úgy ezeknek javadalmazása, mint az intézet többi szükségleteinek felfedezése állandóan biztositva van. A főiskolák fenntarüiatásár? vonatkozó országos alaptörvényünk, az 1791 iki 26 ik t. cz. semmi vonatkozásban sem szoritja meg ezt a jogunkat s a tanárok létszámára nézve semmi féle minimumot elő nem ir. Nem teszik ezt azért s országos törvényeink nem tették azóta sem, mert nagyon jól tudta azt a törvényhozó, hogy a protestánsok iskoláikat iparkodnak önmaguktól is, végső erőmegfeszitóssel, a kívánható legmagasabb színvonalra emelni. Igaz, hogy a haladó kor ma már óriási követelményekkel lép fel, a mit talán még a példabeszédszerű protestáns áldozatkészség sem képes egyszeribe teljesíteni. De ha már igy van s az állami érdek halasztást nem tűr, akkor tekintsen vissza egy kissé a törvényhozó a múltra s azon milliók fejében, melyeket a protestáns egyházak tulajdonképen állami feladatok elvállalásában, mint pl. a közoktatásügy, áldoztak — részesítse százszorosan kiérdemelt anyagi támogatásban egyházunk megroskadt vállait. Örömmel láttuk az alkotmányos korszak kedvezőbb állampénzügyi utóbbi éveiben, hogy kormányaink s törvényhozásunk ezt a felfogást magáévá tették. Az 1898. 14. t. cz. gondoskodott ugyanis a lelkészek fizetésének 1200. illetve 1600 koronára leendő kiegészítéséről. Az évenkénti állami költségvetési törvények egyházi alapjaink jövedelmének gyarapítására szintén valamelyes öszszegeket szavaznak meg. Az 1893. 26. t.-cz. megállapítván a tanítói fizetési minimumot, kimondotta, hogy a hol a fenntartó egyházi hatóságok en* nek a következménynek eleget tenni nem tudnak, ott az állam egészíti ki az egyháztól húzott javadalmazást. A középiskolákról szóló 1883. 30 t.cz. nagy követelményekkel lépett fel a prot. kö-