Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Mikler Károly a jogi oktatás reformja egyházunk szempontjából

népiskolákkal szemben. Ügy de menten kimondja azt is hogy a hol a fenntartó egyházi hatóság a megkívánt számban és fizetéssel tanárt alkalmazni nem képes, ott az állam segíteni hajlandó, a minthogy segített is, mert azóta minden felekezeti kösépiskolánk fönntartó hatóságával megkötötte az államsegélyre vonatkozó szerződést. íme most elérkezett az állam reformáló útjában a közoktatásügy legfelsőbb fokához, a jogi oktatás reformálásához. Eljutottunk az állami és felekezeti oktatásügy harczának utolsó összecsapásához. Mély sajnálattal, mondhatni megdöbbenéssel látjuk, hogy az eddig járt s áldásosnak bizo nyúlt útról miniszterünk indokolatlanul s érthetetlenül letért. Pedig a fennálló bajok (az egyetem túltömöttsége) s még inkább fentebb érintett igazságos igényeink s jogos érdekeink talán még inkább indokolták, hogy államkormányunk a felekezeti jogakadémiák államsegélyben való részesítésétől, a melynek elfogadhatását egyházi főhatóságaink már több izben elvben kimondták, semmi szin alatt se zárkózzék el Lássuk ezzel szemben a valót I A miniszternek 1899 iki tervezete igaz ugyan, hogy nem a szövegben, hanem ar indokolásban „magától értetődőnek* mondja, hogy a retorm keresztülvitelével kapcsolatban a felekezeti jogaka d ó m i á k államsegélyben fognak részesittétni. Az egyházi hatóságok által, erre az 1899 iki tervezetre, adott emlékiratok elismeréssel hangsúlyozzák, hogy a miniszter a felekezeti jogakadémiákat — a mikor tőlük költséges kifejlesztést kiván— „magától értstődőleg" államsegélyben részesitendőknek tartja. Mégis — épen mert ez magától értetik, azt kivánták akkor, hogy a miniszter ne az indokolásba, hanem a be nyújtandó törvényjavaslat szövegébe vegye be ezt az elvi kijelentést. És ime a miniszter indokolatlanul hallgat a legújabb törvényjavaslat tervezetben a felekezeti jogakadémiák államsegélyezéséról. Talán valamely diskrót politikai ok okozta e, hogy a mi három óv előtt „magatói értetődött,- azt most még az indokolásban is, óvatosan kerüli a miniszter. Ellenben az új tervezet annál több követelményekkel lép fel a felekezeti jogakadémiákkal szemben. Nyilvánvaló, hogy a túlerőltetett egyház nem lehet abban a helyzetben, hogy további áldozatot 'hozzon. Hála a Gondviselésnek, egyházunk egyedüli jogakadémiája ma már különben is olyan viszonyok között van, hogy még végszükség: esetében sem volna kénytelen az egyházi áldozatkészséget igénybe vennie Ez azonban nem menti fel az államot ama kötelezettsége alól, hogy a mikor új követelményekkel lép fel, akkor előre, a törvény szövegében*, már csak megnyugtatásul is Kijelentse, miszerint a mennyiben az egyházi fenntartó hatóság újabb áldozathozatalra képtelen, az állam készségesen segélyt fog nyújtani. Ez következik a miniszternek a mostani tervezet indokolásában foglalt ama korrekt álláspontjából is, mely szerint „nem lenne helyes rendszabályokat tervbe venni, melyek az eddigi történeti fejlődés ellenére, a reformtól várható előnyöktől megfosztanák a fele— kezeti jogi főiskolákat. A felekezeteknek alkotmányunk szerint joguk van jogakadémiáikhoz. Ha van joguk és ezt a törvényhozás megváltoztatni nem óhajtja, úgy az államnak nem szabad azon kétes szerepre vállalkoznia, hogy e jog gyakorlását az államvizsga szervezetének módozatai révén hiúsitsa meg." íme igen bölcsen gondolkozik a miniszter, de nem egészen cselekszik igy. Mert ha képességeinket meghaladó követelményekkel lép fel s államsegélyt nem ad, akkor mégis csak közvetve meghiúsítja azt, hogy a prot. egyházak jogakadémiák fenntartására vonatkozó jogukat gyakorolhassák. Nem tudjuk okát adni annak, miért nem nyilatkozik határozottan a miniszter, miért hallgat az államsegély kérdésében. S épen ez teszi kötelességünkké, hogy már most, a közoktatásügyi költségvetés tárgyalásakor reámutassunk aggályainkra s majdan, a törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásakor— ha ugyan, mit joggal remélünk, a miniszter a véglegesen szövegezendő törvényjavaslaton időközben megnyugtató módositást nem eszközöl — elszántan sikra szálljunk igazainkórt. Alkotmányos önkormányzati jogainkból egy szemernyit sem szabad feladnunk. Ha egyszer feladtuk azt a jogunkat, hogy jogi főiskolákat is tarthassunk fenn, soha többé nem fogjuk visszaszerezhetni. Ev. ref. hittestvóreink jobban tudták ezt átérezni eddig is, mint mi. Állampénzügyi viszonyainkra nézve mondhatni egészen közömbös az, hogy ad-e az állam a prot. jogi főiskoláknak is segélyt, úgy mint annak idején a népiskoláknak ós a középiskoláknak adotL Pláne az evang. egyháznak csak egy jogakadé--