Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Bajaink forrásai és orvosszerei

Huszadik éviolyam. 2. szam. Orosháza, 1902

. január 9 EVANG. Előfizetés dija : Rgész évre. . ISkor. Fél évre. . . O , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára fill. ES ISKOLA MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. S Hirdetés dija: Egész oldal . ÍO kor. Fél oldal... S „ Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . €5 , Bajaink forrásai és orvosszerei. A világon minden fejlődésnek van alávetve. A mi nem fejlődik, aláhanyatlik, a hanyatlás pedig egy az elhalással, pusztulással. „A kor folyam, mely visz, vagy elmerit, úszója, nem vezére az egyéni" Az árral szembe úszni: lehetetlen. A ki azt nem akarja, hogy kinevessék, a ki azt nem akarja, hogy ki- és elmerüljön : annak úszni kell az árral, haladni kell a korral, helyes, természetes irányban kell előre haladnia, fejlődnie. Protestáns egyházunk lobogójára is a haladás ós fejlődés jelszava van aranybetűkkel felirva. Egyházunk csak addig lesz igazán protestáns, igazán krisztusi egyház, a mig haladni, a mig fejlődni tud. Ma, úgy látszik, nincs ehhez ereje, nincs <»hhez tehetsége. Mint a vadász golyójától sebzett büszke bérezi sas hever csonkán, bénán az út porában. Mint a megnyirbált szárnyú árva madár álldogál nagy búsan keskeny ketreczébe zárva. Felrepülne, messze szállna, messze, messze csakhogy el van metszve szárnya 1 Próbálgatja : nem birná«e szárnya még íel? de hiába. Nem birja. Elbágyadtan, elaléltan hull a föld porába ismét vissza! Mi ennek az oka? Vagyis — jobban mondva — mik ennek az okai? Szerény véleményem szerint három: 1. szegénység; 2. közönyösség; 3. határozatlanság ós — a mi ezzel szorosan összefügg — a túlságos nagy szabadelvűség. 1. Hogy egy nagyon is elcsépelt frázist idézzek, egyházunk fejlődéséhez három dolog szükséges : p,ó n z, p é u z ó s pénz! Egyházunknak pedig ez van legkevesebb. Az emberiség fejlődésével lépést tart az egyes emberek igényeinek, szükségleteinek a fejlődése is. Minél civilizáltabb a nép, annál többek szükségletei, annál nagyobbak igényei. így — hogy közönséges példát említsek : a mai civilizált korban nem jár már az az egyszerű paraszt ember sem szűrdolmányban (ma már ilyent pénzért sem kapni,) hanem szép posztó ruhában. Közönséges parasztlányok nem járnak önmaguk készítette házi vászonban, hanem szepességi, meg nem tudom én hová való gyári vászonból készült, zsidó kézből drága penzen vásárolt rossz vászonruhában. Az egyes ember szükségleteinek szaporodásával, igényeinek fejlődésével meg lépést tart az egyes testületek szükségleteinek szaporodása, igényeinek fejlődése. A fejlődésnek természetes következménye, hegy c két legfőbb testület, az állam és egyháznak szükségletei, igényei is évről-évre szaporodnak, nagyobbodnak. Ki fizesse, ki viselje ezeket? Ki más, mint a misera contribuens plebs?! Hiszen nekünk protestánsoknak, nincsenek milliókat érő javaink ; nincsenek milliók felett rendelkező püspökségeink, nekünk csak egyházi adó alatt görnyedező, elsülyedéssel küzködő szegény egyhazaink vannak. De ezek — sajnos — vannak nagy számban! Nem is csoda. Avagy ki kívánhatná attól a nyomorult néptől, a ki maga is kénytelen az árral úszni, kénytelen a kor követelményeinek megfelelően élni, öltözködni, táplálkozni, — holott jövedelmi forrásai meg alig szaporodtak valamicskét, — mondom, ki kívánhatná tőle azt, hogy a maga magasabb házi budgetje mellett még az államnak ós az egyháznak évrőlévre emelkedő budgetjét is megbírja? Az államnak még csak megadózik, mert máskülönben exequálják, hanem mire az egyházra kerül a sor, akkorra már se pénz, se posztó ; mindent elnyelt a nagy Moloch! Hátha még lelkészének is — a kor követelményeinek megfelelő — magasabb fizetést kellene adnia! Mert hiszen ma már az