Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Rimabrézó

töltheti be feladatát és hivatását igazán a jövőben, ha anyagilag biztos alapon álló, független és magyar lesz. Magas polcára nem vágyott, nagy körbe nem kivánkozott, egyéni érdeke mindig és mindenben a köznek a szolgálatában állott, de abban a szűkebb körbea : egyházában aztán annál lankadatlanabbul dolgozott és dolgozik azon, hogy az gazdag, ha nyelvben egészen még nem is, de érzelemben magyar evang. egyház legyen l Helyesen cselekedett tehát a rimabrézó likéri ág. h. ev. ker. egyház, midón lelkipásztorát egy szivvel lélekkel a negyedszázados évforduló alkalmából ünnepelte, hozzájárul ez ünnephez minden magyar evangelikus azon forró óhajtással, adjon a Mindenható prot. egyházunknak sok ilyen lelkes apostolt, kik biztosan építsék továbbra is szűkebb körű munkálkodásukkal a köz egy ház alapját, mely képes legyen ily alapon ellenállani az idők minden viharának I . . . A harkai ág. h. ev. gyülekezet a Renner Henrik lemondásával megürült lelkészi állásra Geis ti inger Pál csávái lelkészt választotta meg. Gyurátz Ferenez püspök a ker. segédlel készi állásra Rátz Gyula orosházi ev. s. lelkészt liivta meg. A Yári gyülekezetnek új lelkészét, Mesterházi Lászlót a vasi közép egyházmegye esperese f. hó 23-án iktatta be hivatalába. A beiktatási ünnepélyen részt vett Gyurátz püspök is. E nap örömnapja volt nemcsak a gyülekezetnek, hanem Sárvár városa értelmiségének is, hitfelekezeti különbség nélkül. A templom zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel, a beiktatás után tartott közebédre száznál többen aláiratkoztak és vettek részt. Az érkező s távozó püspököt, ki Aj ka y nyugalmazott árvaszéki elnökhöz szállott, a járás főszolgabirájának vezetése mellett a kocsik nagy sora kisérte az állomástól a városba, illetve a városból az állomásig. KÜLFÖLD. XIII. Leo pápa az indexben. A Vatikánban tudvalevőleg egy nyilvántartást, úgynevezett indexet vezetnek, melyben az egyház által kárhoztatott és tiltott könyveket jegyzik be. Ezt az indexet időnként az úgynevezett indexbizottság szokta felülvizsgálni. A Vatikánban, mint Rómából irják, ennek a felülvizsgáló bizottságnak közelebbről ülése volt és akkor nem kis meglepetéssel vették észre, hogy a tiltott könyvek közt XIII. Leo pápának egy munkája is be van jegyezve. A dolog ugyanis úgy történt, hogy 1874 ben, mikor még a" pápa perugiói püspök volt és Pecci Joachimnak hivták, „A szent szűznek szenvedéséTői " czimmel könyvet irt, melyben a kongregáczió egy kárhoztatandó tételt talált s ezért az eretnekségért került aztán a pápa neve 1875-ben az indexbe. Az indsx bizottság most egyszerűen törölte a pápa nevét az indexből, de magát a könyvet továbbra is benne hagyta. A. D. K. a theológia tanára Athenben a felejthetetlen Hase volt hallgatója az E. B. kiadójához egy levelet intézett, melynek alább közölt sorai —- úgy hisszük — olvasóinkat is érdekelni fogják : „Lapjáért, mely figyelemmel kisérnem engedi, a hatalmas ellenség, a pápaság ellen folytatott nagy harczait, fogadja hálás köszönetemet, a melynek annál inkább sietek kifejezést adui, mert egyrészt én is nagy barátja vagyok a protestáns egyházaknak, másrészt a pápaságot reánk keletiekre nézve is veszedelmes ellenségnek tapasztalom. Barátsággal viseltetem a protestáns egyház iránt, bár szilárdan ragaszkodom görög egyházam álláspontjához, mert úgy vélem, hogy az egész keresztyénség hálával tartozik különösen a német protestánsoknak, a ker. theol. tudomány virágzásáért, a mely az összes ker. népeknek hasznára válik. A legkülönbözőbb hitvallású egyházak theológusait tudvalevőleg, főként a protestáns gazdag theol. irodalom képezi, a kik igy közvetve avagy közvetlenül a nagy prot. theológusok tanítványai. Ez az a kimondhatlan nagy szolgálat, a melyet az újabb időben a protestantizmus az egész keresztyénségnek tesz. A prot. egyházak iránti barátságos érzületemnek másik oka azon meggyőződésem, hogy daczára a dogmatikai különbözőségeknek, azon közös talaj következtében, a melyen valamennyien állunk, ily barátságos érzületnek kellene uralkodnia az összes hitvallások keresztyénei között. Hiszen mindnyájan keresztyének vagyunk, ugyanazon ker. valláshoz tartozunk valamennyien. Megváltónk közös, közös az istenfiúságnak evangélioma mindnyájunkkal, közös a Szent-Írás. A különféle egyházak ugyanazon keresztyénségnek különböző megjelenési formái. Krisztusnak szelleme uralkodik valamennyiben különböző mértékben. Sajátlagos módja szerint, a mint legjobbnak véli, mindegyik u. a. keresztyénség lényegét fejezi ki. Mi görögök azt hisszük, hogy az első századok őskeresztyénségének formáját képviseljük, de ez nem akadályoz bennünket abban, hogy azon hiányuk daczára, melyeket észrevennünk kellene, a többi egyházaknál is a keresztyénséget találjuk. Itt az ideje, hogy ily béüés érzület uralkodjék a különféle egyházak között. A különbözőségeket és a ker. igazságot néző tndományos kutatásnak nemcsak tovább fennállania lehet, hanem természetesen kell is, de mindez gyűlölség, fanatismus nélkül, békés szellemben történjék. Ha meghallgattatásomat reménvlhetném, szivem mélyéből kiáltanám oda va-