Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Rimabrézó

lamennyi egyház theoldgusának : Pax vobiscum, A keresztyénségnek sok ellensége van : a materi­alismws, vallási indifferentismus, a szoczialismus stb. (a mi ellensége csak minden vallásnak, ker. erkölcsnek, evang. istenfélelemnek van,) mind megannyi, mint a ker. cultúrának ellensége Euró­pát a barbárságba akarja visszavezetni, csak kar­öltve harczolhatunk velők szemben eredményesen. De a midőn ezzel a béke szavát hirdetem az összes egyházak között, nem felejtem el, hogy hirdetésem egy egyháznál meghallgattatásra nem talál. Ez a római egyház, a mely ősidőktől fogva békét nem akart, hanem, a midőn mindig erő szakkal akart uralkodni, minden időben viszály­iodást támasztott a keresztyének között és a IX. és XVI. század nagy szakadásaihoz megadta az in­dító okot. A pápisták békéről (bár folyton hangoztatják) nem akarnak hallani és mint a régi időkben, úgy most minden máskép gondolkodó keresztyén el­nyomására és jezsuita módra — minthogy pápa­ság és jezsuitismus egy lett — megengedett és meg nem engedett eszközökkel azoknak a pápa­ság uralma alatti visszavezetésére törekesznek. Be­látom és tudom, hogy egyedül a római egyházzal lehetetlen a béketartás és szükséges ellene a harcz; ezért természetesnek találom, hogy a mint minden más egyház védelmi állást foglal el vele szemben, úgy a német prot. egyház is (többek között) az „Evang. Bund"-ot hivta életre . . . Mint a prot. egyház, úgy mi gör. keletiek is sokat szenvedünk a pápistáktól. Görögországban, a királyság életbeléptetése óta, a római curia soha sem akart az állam törvényeinek és a görög kor­mány törvényes követelményeinek engedelmesked­ni. A jezsuiták és a propaganda sok helyütt — igy Tenos, Naxos, Santorini, Korfu szigetein, Pat­raeban és Atheneben — látszólag a náluk csekély számban lakó katholikusok és egyesültek — valóság­gal azonban a pápás uralom és pápás érzület ter­jesztése érdekében, mindkét nemű ifjúság számára iskolákat állítottak. Ezek soha sem engedelmes­kedtek minisztériumunknak az idegenek által fel­állított iskolákra vonatkozó határozatainak. Prog­rammjukat a minisztériummal nem akarták meg­ismertetni, vagy államilag elismert könyveket hasz­nálni, tanítókat alkalmazni, vagy görög vall. tanít­ványaik számára, görög tanítókat kinevezni, a mint azt a törvény parancsolja. Ez utóbbira végre kény­szeritették — az iskolák különbeni bezáratása terhe alatt. Hogy a római curia mily kevéssé tiszteli tör­vényeinket azzal is megmutatta, hogy kormányunk engedélye nélkül, államunk törvényeinek ellenére €gy katholikus érseket nevezett ki Athenben. Nagyobbak és veszedelmesebbek a római propaganda eredményei egyházunkkal szemben Törökországban és az egész keleten. Ott bátrab­ban dolgoznak a jezsuiták, minthogy a török kor­mány a kath. hatalmak és konstantinápolyi köve­teik befolyása következtében könnyen szabad teret enged nekik és a leigázott népeknek hitöknek ró­maibeavatkozás ellen segítséget nem nyújt. Konstan­tinápolyban, Macedóniában, Kis Ázsiában, Syriában, Palesztinában kényük kedvük szerint bánnak a je­zsuiták a lakókkal, nyiltan propagandista czélá iskolákat tartanak, prédikálnak, iratokat osztogat­nak a gör- kel. egyház ellen és minden lehetőt megtesznek, hogy görögöket ősi hitöktől el, a pa­pizmus alá csábítsák . . . Damaskusban ós Bejrut­ban nagy jezsuita iskolákat, sőt egy kath. egye­temet is — római pénzen tartanak tenn — a fenti czélokkal. Róma felől tehát minket ugyan az a vesze­delem fenyeget mint a protestánsokat. Ezért mondtam levelem elején, hogy az E. B.-nek harczát a pápaság ós a jezsuitismus ellen örömest kísérem figyelemmel. Az ellenség közös. Adja isten, hogy Rómának tervei az egész keresz­tyénség javára és a ker. világ általános békéje érdekében hajótörést szenvedjenek. Csak a pápa­ság és a jezsuitismus hatalmának elmúltával köl­tözik ismét vissza a béke a keresztyénségbe. Ek­kor egyedül fog maga a kath. egyház megváltatni, megtisztulhatni és felemelkedhetni, a mint azt oly jól megkezdték az ó katholikusok (a kiket a többi egyházaknak az eddiginél hathatósabb segélyben kellene részesiteniök). Ekkor valósulhat a világ összes egyházainak általános kibékülése. Akkor fogjuk mi keresztyények, valljuk bár magunkénak bármely hitvallást, a különbözőségek daczára, a melynek teljes elmúltát én lehetetlennek — de absolût szükségesnek tartom, — egymást testvé­reknek tekinteni Akkor fogja a ker. világ a né­pek egy békés családjának képét nyújtani, a mely­nek mindegyike ugyanazon ker. szellemtől áthatva és testvériesen egyesítve, nemes versenyben az igaz ker. haladás közös czélja felé tör. Adja isteni" Hajts Bálint. ikodalom. Az absolutismus kora a Nagy Képes Vi­lágtörténet új kötetének a czime. Az emberiség története, mint a megindított inga, egyik végből a másikba zuhan, csaknem oly logikai pontosság­gal, mint a hogy Madách feltüntette a Ember Tragédiájában. Egyptom absolut hatalmára követ­kezik Görögország demokratikus szabadsága, ez átmegy Rómába és caesarismusba fullad. Demok­ratából megint caesarismussá bontakozik ki a pápaságban. A hűbér urak lovagcsatái primus in­ter pares elvéből kialakul megint a királyi liata-

Next

/
Oldalképek
Tartalom