Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Krupecz István. A misszióról
s lelkes és őszintén meggyőzni akaró szavakkal, majd rábeszéléssel, sót némelyek — feledvén, hogy szelídséggel is lehet világot hódítani, — erőszakkal egyesítenek, viszik, hajtják az uniót s annak eszméjét a valóság felé s nemcsak legeltetik, de terelgetik is a nyájat — úgy mondják — a farkasoktól el, messze az „egy akol, s egy pásztor" felé. Az unió ellenzőit bántja az általok ellenzett unió valósítására irányuló minden törekvés, sót izgatja az unionistikus czólzatoktól ment érintkezés is már; az unió hivei pedig boldogtalanok, ha az előttük magasztos unió keresztül nem vihető Ki ne ismerné az uniónak kemény rendeletekkel való keresztülvitelét Németországban? ós későbben — a mult század közepén az egyesítésre való törekvés hatása visszahatásaiban — hazánkban is mily nagy hangot adott magáról s csakugyan belejátszott a magyarhoni protestantizmus s magyar nemzet — és az ev. tót népéletnek is — történetébe, főleg báró Zay egyetemes ev. felügyelő ós Húrban és még később Geduly idejében? Ekkor folytak a nagy harczok az unió mellett s az unió ellen, a midőn ev. tót atyánkfiai lutheránus, jobban mondva: ág. hitv. ev. hitök mellett épen az unió által megtámadva gondolt tót nemzetiségöket is véielmezni akarván, szövetkeztek a szigorú kálvinistákkal az unió ellen s nem eredmény nélkül I íme a két irány s álláspont 1 Mindkét hadakozó fél nagy gondot fordit arra is, hogy azokból, kik az uniót részben helyeselték, részben nem, szóval: a határozatlanokból mennél többet tudjon kiki a maga részére hódítani, mert a hadviselésnél s a harcz eldőlténél fontos az ilyen csöndes emberek ós dissidensek állásfoglalása. E rövid vázlatból ós elmefuttatásból is kiviláglik, hogy az unió kérdése csakugyan életbevágó nagy fontosságú s hozzá nehéz kérdés. Emberi erővel nem is lehetséges azt jól megoldani. Isten kegyelme ós segedelme, a Szentlélek megszentelő ereje s Krisztus Urunk igazságának általunk való megragadása kell ahhoz, hogy aL egyesülés vagy az elválasztás boldogítson. A gyarló embernél — sajnos — rendesen a vallás ós politika összejátszik az unióval is, bár lélektanilag ós historice gondolkodván, állithatjuk azt is, hogy főleg a magyarhoni protestáns uniónak mi sem adhatna oly hatalmas, még pedig vallási indítást, sőt lökést, mint — mit a jó Isten ne adjon — netáni nagy üldözés*Borna részéről. Németországban nagyobb üldözés nélkül is^ megengedte az égi gondviselés, hogy hatalmas császár parancsára meg legyen az unió. Az eredmény ugyan nem lett fényes, mert létező kék egyház helyett keletkezett három : lutheránus, kálvinista ós un iáit. Nem kell nagy jósló tehetségahhoz, hogy megjövendöljük, miszerint — még;, törvényes keretekben is, de hazánkban körülbelül hasonlóan ütne ki a dolog; legalább kezdetben ; későbben lehetséges, hogy összeszoknának s elegyednének a különböző elemek, miként Belgrádnál a Száva folyó, mely beleömlik a Dunába ós sárgás vizével még messzire fölismerhető, ám mégis csak a nagy távolságban összevegyül és egygyó lesz a Duna vizével. A nem sikerülóstól való félelem azonban nem alterálhat abban, hogy kifejezést ne adjunk azon ev. meggyőződésünknek, hogy a ki előtt magasztos az »egy akol s egy pásztor" gondolata,, mely az Isten országa feió viszi, kalauzolja a& emberi lelket, az előtt az unió más, mint „szent eszmény" nem lehet, mely szentül valósítva,, csak áldást hozhat f Hogy azonban ezen „eszményihez közelebb jussunk, sok földi gyarlóságot le kel! vetnünk,, sokat kell s mólyen gondolkodnunk saját keresztyén hitünkről s reményünkről, hitünk: fájára bőven kell termelnünk szeretetgyümöl csöt s jobbra is balra is meg kell tisztulnunk mindenféle ártalmas féltékenységektől, versengésektől s ki kell gyógyulnunk nemzetiségi túlhajtottságunkból : ha ezt megtesszük, akkor jobban meg fogjuk érteni egymást s meg fogjuk érteni azon kettős igazságot is, hogy a mint lehet és szabad az unió ellen, úgy lehet ós szabad az unió mellett is evangóliomi szellemben agitálni. Bármelyiket tesszük a kettő közül, egy a szükséges dolog, hogy t. i. érezzük mennyei Atyánk közellétét, kinek szeme reánk tekint, rajtunk függ ^ mert senki bizonyára más, csak a nagy Isten, az, a ki megengedi, hogy édes honunkban az uniálegyen vagy ne 1 e g y e n 1 KBUPEGZ I STVÁN»,
