Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Krupecz István. A misszióról

Huszadik évfolyaiv 13. szâir\ Orosháza, 1902. márczius 27. evaiïg. egyház es iskola Előfizetés dija: MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. • Előfizetés dija: MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Hirdetés dija: Egész évre. . lökor. Egész oldal . ÍO kor. Fél évre. . . e , Felelős szerkesztő ós kiadó : Fél oldal... 8 a Negyed évre . 3 , VERES JÓZSEF. Negyed oldal . 4 , Egy szám ára Ä4 fill. VERES JÓZSEF. Nyolczad oldal . SS Az unióról. Az „Erdélyi Protestáns Lap "-ban újabban olvashatjuk azon óhajtást: vajha az ev. ref. zsinat felvenné tárgyai sorába az uniót is t Eégi s 4gyre újuló nagyfontosságú s olyan kérdés bizonyára a protestáns unió kérdése, mely a szó valóságos értelmében belevág a két testvér egyház életébe. Általában háromféle irány s álláspont észlel« hető a dolog természeténél s az emberi vallási meghatározottságnál fogva a protestáns s evang. egyházi óletügyben a sze™?* a mint a) az unió mellett, b) az unió eilen s c) részben mellette, részben ellene szólnak ós tesznek a leikökben erősen érintett evangéliomi keresztyének. Első két álláspont határozott, utolsó határozatlan; mindhármok között a harcz elkerülhetlen. Emiitett lapban az unió mellett száll sikra az uniónak egy lelkes katonája, s appellál magára a tartandó ev. ref. zsinatra, melynek tündöklő hivatása lehetne — úgymond — az, hogy megvesse alapját az egyesülés múvónek, mely „a magyar protestantizmus és ezzel együtt a magyar nemzet történetében korszakot fogna jelezni." „Szent ór<lek"-nek nevezi az egyesülést s oly „czólnak," melynek „eléréséről ha valaha lemondanánk: egyik legszentebb eszményünket veszitenők el." Igy — s ehhez hasonló lendülettel — beszól az uniónak lelkes hive. De mit szól ehhez az uniónak ellensége ? Az unió ellensége az unióban önnönhitének egyik legnagyobb ellenségét látja, az egyesülést feleslegesnek s vószhozónak deklarálja ós egyik első dolgának tartja, hogy hivatkozzék magára Lutherre, ki az egyezkedés ós tárgyalás hevében a schwei<3zi reformátoroknak oda mondta: „nektek más -szellemetek vant" A „más szellem" daczára is azonban az unió a nagy reformátorok halála után is folyton napirenden volt, van ós lesz. Az uniónak van múltja, jelene s lesz (hogy milyen : azt nem tudjuk) jövője. A történelem lapjai bizonyítják, hogy egyezkedési kísérlet s egyesítési ós egyesülési testvérmunka ev. egyházi téren, a hit, irodalom s kormányzás ágaiban különféle változatokban egyre foglalkoztatta az elméket külföldön úgy, mint édes hazánkban. Példákkal szolgálni ezúttal nincs szándékunk. És hogy állunk ma? Hát ma is fonódunk, s ha nem is uniáiunk, legalább szövetkezünk akár a Magyar Prot. írod. Társaság tettmezején, akár a nagygeresdi egyezség megújított tárgyalásai alkalmával, midőn az együttélés, a közös harczolás, védő ós támadó szövetség s az egymással való megfórés óletmódozatait keressük s a közös ügyeket meghányjuk vetjük (sokan már ezen bizonyára szükséges elvégezni valókban is — pro ós kontra unionisták egyaránt — a dogmatikai unióra való útegyengetóst látnak.) Igy lészen ez a jövendőben is. Az egymásra utalt, az egy fészekből kikerült testvérnép, minden nyelvi s egyéb különbözőség daczára az összetartozás fonalát sohasem ereszti ki teljesen kezéből, ha még úgy kitágítja is. Mert a nemzetségben sokan vannak s talán mindig is lesznek, kik a „viribus unitis" elv ellenére önállóságban rejlőnek hirdetik az erőt s különválásban keresve leikök üdvét, boldogságát, az összekötő szálat tágra eresztik : az ú. n. „szigorú" kálvinisták s „hithú" lutheránusok mind a magok elrekesztett aklában érzik magokat jól. S ez természetes s rendjén való dolog, melyet épen a protestantizmus igazsága s szabadsága megkövetel. Csakhogy ugyanilyen természetesen ós szabadon járnak-kelnek, jöhetnek s mehetnek Luther és Kálvin utódai között az egyesülésre hívogatók