Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Felsőlövő

KÜLFÖLD. Oroszország lakossága vallásfelekezetiség szerint szabályozva a következő : Az egész orosz birodalom 125.668,000 lakosából 87.384,000 vagyis 69,54% az orthodox egyház hive, ó-liitű van 2.173,000 vagyis 1,72%, róm. kath. 11.420,000 lélek vagyis 9,09%, protestáns 3.743,000 lélek vagyis 2.98%. s a több keresztyén sektához tartozik 1.220,000 lélek vagyis 97%. Ezeken felül van még 13.880,000 (11,06%) muhamedárus, 5.189,000 (4.13%) zsidó s 644,000 személy, ki semmiféle vallásfelekezethez sem tartozik. Lélekszám tekintetében tehát elcó helyen állanak a czár birodalmában az orthodoxok, s azután következnek a DQuhamedánusok. katholikusok, zsidók, protestánsok és ó-hitűek. Az európai Oroszország keleti egyházának hivei 81,81%-al vannak képviselve. de vannak kormányzatok, a hol az ó-hitűek és a katholikusok igen tömör számban találhatók. A protestantismus az európai Oroszország lakosságának 3,47%-át képezi, s legerősebben van képviselve Gotlandban (80,85%,) Livlandban (79,87%,) Hurlandban (76,37%) és Pétervárott (12,59%.) A legtöbb muhamedánus van Ufa (50.03%,) Astrachan (30.60%,) Kasan (28,75%,) Orenburg (22,66%.) Tauria (13,14%)'és Ssamara (10,37%) kormányzataiban. A legtöbb zsidó van Grodno (17,28%,) Minsk (15,77%,) Kowno (13,71%,) Wolynsk (13,31%,) Wilna (12,90%,) Chersson (12,32%,) Podolia (12,15%,) Kiew (12,03%,) Mohilew (11,92%,) Witebsk (11,80%) és Bessarabia (11,65%) kormányzataiban. Az orosz államegyházi propaganda mellett azonban igen nehéz helyzete van az orthodox hitet nem követő vallásfelekezeteknek. Harnack, berlini egyet, theol. tanárt és ismert nevű egyház- és dogmatörténetirót „A keresztyénség lényege" cz. nagyhírű műve miatt még mindig támadják a sajtóban, az irodalomban s a lelkészi értekezleteken egyaránt, igy Crem er greifswaldi és Walt her rostocki tanár támadásait, a melyekre Harnack nyilt levelekben és műve 5 ik kiadásának előszavában válaszolt, legújabban Stock er berlini lelkész támadása követte lapjának „A relormátió egyháza" cz. közleményében. „Tévelygéseit" még meg tudnák neki bocsátani, de már azt nem, hogy a berlini akadémia története s az egyetemi építkezés körül szerzett érdemeit maga a német császár is legfelsőbb elismerésével jutalmazta. Leginkább támadják művének azt a tételét, a mely szerint „nem a fiú, hanem egyedül az atya való az evangéliomba, a mint azt Jézus hirdette," vagyis Harnack különbséget tesz Jézus személyiségének s az ő igehirdetésének forrásai között, a mi még nem azonos azzal, hogy „Jézust el akarná távolítani az evangéliomból." Igy közelebbről Stocker éles megjegyzések kíséretében azt vitatja, „ha Harnacknak igaza van, akkor a keresztyénség 19 évszázadon át nehéz tévelygések között élt s az isteni fenség ellen vétett. Mert ez a tudós tagadja a Krisztus istenségét, a feltámadást, az írást s ezzel a csudás elemet általában a keresztyénségben." Szóval a modern keresztyénellenesség evangéliomát látja Harnack művében. Pedig hát a mű a békét és nem az ellenségeskedést, a Krisztus iránti szeretetet és nem a gyűlöletet hirdeti s a Ritschl féle iskola históriai módszerét követve ignorálja az orthodoxiát. Stöcker szerint „a theológia mai tanárai feledik, hogy nemcsak tudósok, hanem tanítók is egyszersmind, a kiknek az egyház szükségleteire is tekintettel kell lenniök," — ép azért „a ki Harnackot követi, megrendült a maga egyházi hitében. Harnack könyve egy a jövendő lelkészek képzésére hivatott egyetemi tanár produktumaként oly nehéz botrány, mely csakis a reformátori hitvallás megtagadásával végződhetik." Mi több „ez a romlás útja, a melyet csak Berlinben nem vesznek észre." Mi pedig erre azt mondjuk, hogy a tan egységének, és tisztaságának megvédése ilyen türelmetlen orthodoxiával inkább kárára, mint hasznára van az egyháziasságnak és a tudománynak egyaránt. Avagy mit akar azzal Stöcker elérni, hogy párhuzamot von Harnack műve és Strauss romboló kritikája között ! ? A női dia ko nia szervezése képezi a beimissziói egyesületnek eisenachi nagygyűlése óta a német prot. körök egyik legkedveltebb kérdését és megoldandó feladatát. E szervezésnél Wichern és F1 i e d n e r munkálatai és alkotásai képezik az alapot. Azt olvasom közelebbről a „Chr. der Chr. W." hasábjain, hogy az egyesült diakonisszaházak szövetségének volt az elmúlt évben 75 anyaháza, 14,501 nővére, s 5^11 munkamezeje, ebből Németországban 49 anyaháza és 11,879 nővére. Az összes anyaházak között a legtöbb nővére volt Kaiserswertnek ós pedig 1075, azután következik Bielefeld 900, Stuttgart 735, Königsberg 658, Dresda 530 s Neuendettelsau 505 nővérrel. Az összes diakonisszák közül 5695 nővér betegápolással. 3697 egyházközségi szolgálatokkal, 10o8 óvónői teendőkkel, 522 neveléssel és tanítással s 217 leányiskolái szolgálatokkal van elfoglalva. Az elárvult gyermekek, foglyok és megesett nők ügyét szolgálja 240, az epileptikusokat ápolja 87, a nyomorékukat, vakokat és süketnémákat 29, s a szopós gyermekek ápolását 150 nővér, rnig a többi más téren van elfoglalva. Lehetetlen megindulás, öröm ós lelkesedés nélkül olvasni e statisztikai adatokat a megtartó és megmentő evangéliom szolgálatában l Még sokat várhatunk a jövőben a női betegápolás ev. izű humanismusától 1 A „N e u e R i r c h 1 - Z e i t s h r i f t" cz egyházi és theol. folyóirat, a melyet Zahn erlangeni tanár és Burger müncheni lelkész közremüködé-