Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Felsőlövő
sével Engelhardt miLic îeui , \ n i irtr szerkeszt, igen élénk figyelem mi »1— ri, i 'ologia ós az egyház terén a főbb es-MiMv* • ós Luthardt lapjának megjegyzése szerini, eg'>s/,s >ges, egyházias theol. állásponton valóságos s'ű napi tanfolyamul szolgálhat tájékoztató közlem myeivel a lelkészeknek. Bennünket közelebbről egyik mult füzetében közzétett az a tanulmánya érdekel, a mely a német ev. tartományegyházak egyesítésének kérdésére vonatkozik. 4 német prot. unióra ép oly szükség volna, mint a magyar prot. unióra vallási és nemzeti szempontokból egyaráut. Egy bajor fóegyházi tanácsos igy ir róla: Elvi szempontból luth, állásponton alig lehet ellene kifogást emelni, bár gyakorlati eredményét tekintve keveset vár az ev. egyháztartományok szervezett uniójától. Különösen elítéli az uniónak azt az alap ját — a melyre azonban Németországban, azt hiszem, senki sem gondol, — a mely az egyes tartományegyházak hitvallásszerű állásának, önállóságának ós sajátos jellegének teljes nivellálásával volna csak megvalósítható. A mire szerintünk Németországban a legnagyobb szükség volna, az éppen az egyház kormányzati uuió, a német protestantismusnak egységes tömöritése ós szervezése. A reformkatholiciztnus ügye foglalkoztatja Németország tudományos kath. köreit. A jezsuitákkal szemben Schell würzburpi tanár értelmében a haladás elvét akarják meghonosítani a tudományban. E mozgalom kiválóbb képviselői Ehrhard, Kraus s, Schell, Hertlingés legújabban a Strassburgba kinevezett Spahn. E körök röstellik a Hergenröther Jansen féle ultramontán történelirást is, — mintha csak Ranke tanitványai volnának, — Luther, a német reformátió és a protestantismus lehető megértésére törekszenek. Szinte Döllinger szellemének utóhatását látjuk e férfiaknál, a kik dogmától ment, szabadelvűbb felfogásnak érvényesülésére törekszenek a kath. tudományban. Legújabban Paul s en. a nagyhírű berlini bölcselő is üdvözölte a szabadelvűbb kath. tudományos mozgalmat, ki pedig — mint ismeretes — egyik művében a kleriüálismusban látja a tudomány legnagyobb ellenségét. Ilyen szabadelvű felfogást mutat Luther és a reformatio jogosultságának felfogásában Spahn „Deutschland im XVII. Jahrh und der grosse Kurfürst," s az újabb vaticanismus elitélésében és Cavour nemzeti politikájának méltatásában Kraus z a „Nagy Képes Világtörténetben" Utóbbi többi kö zött méltatja Cavour érdemeit az olasz nemzeti egység létesítése körül, metsző kritikával ismerteti az egyházi állam nyomorúságos politikáját, kórlelhetlenül földeríti „a Sz. Alliance hazugságait," „az absolitizmus rémeit," s Piu 110110 tehetetlenségét ós felületességét, akit „egy galvanisáit holttetemhez" hasonlított. De mit mondanak majd a refomkatholicizmushoz Rómában ? Félő, hogy Rimpola embereinél ugyanaz a sors vár reá, mint Schell törekvéseir« ós a hermesianismusra. A hol „dogmatikai tények" s nem al igazság komoly tudományos kutatása vezetik a tudóst, haladásról aligha lehet szó a tudományban. Kíváncsian várju'c a szabadelvű német katholicizmus to7ábbi fejleményeit. Xlll-ik Leó pipa a bibliai kérdések alapos tanulmányozására egy bizottságot nevezett ki. Elnöke Parochi, ülnökei Segna ós Viveo, titkárja Fieuring, — mindmegannyian bíborosok. Tanácsosokul kineveztettek: Esser, Hummelauer. Amelli, Grismondi jezsuiták, továbbá Granau Éjszak amerikából, Vigouroux Franciaországból, Clarké Angliából, Fracasini Olaszhonból, Jorio Spanyolországból, Hoonacker Belgiumból s Pselu Hollandiából, a világi papok sorából. Ausztria-Magyarországból és Németországból senki sincs megemlítve, a mi eléggé igazolja azt a körülményt, hogy annak irásmagyarázóit nem tartja eléggé pápás irányúaknak ós dogmatikus jellegűeknek. Az ú. n. „konsultorok" tudomást akarnak venni bárhonnan érkező kérdésekről, mihelyt ezek a biblia lényegót ós értelmét érintik, s nem zárkóznak el „a prot. vagy rationalista táborral" szemben sem. A tanulmányozás és megvitatás czéljából fölvetett kérdések sorozata a pápa titka, s egyelőre — bár már formulázva vannak — nem közölhetők. „Világosság ós alaposság fogja vezérelni a bizottságot az egyes kérdések megvitatásában, s e tekintetben még „a modern nehézségek" sem tesznek majd kivételt. A bizottság főleg a Vulgata teljes revisióját fogja adni a tridenti zsinat ama határozata értelmében: „quae longo tot saeculorum usu in ipsa ecclesia probata est," s ugyancsak a Septuagintát s a héber bibliát is alapos revisió alá akarja venni Mi csak azt kérdezzük, hogyan lehetséges mind ez a revisió és tudományos bibliamagyarázat abban az egyházban, a hol a „dogmatikus tények" magyarázzák, jobban mondva: korrigálják a bibliát és a történetírást? 1 A pápaság s a római katholiczismus tör tónetónek forrásai" czim alatt jelent meg Mir bt K. marburgi egyháztörténettanár tollából Möhr tübin^ai könyvkiadóvállalatában második javított és bővített kiadásban egy nagyjelentőségű történeti munka, mely becses a kath. s a prot. történettudományra egyaránt. Első kiadása 1895-ben jelent meg, s azt a „Prot. Szemle- hasábjain behatóbban is ismertettük. A fölvett okiratok száma 155-ről 506 ra emelkedett. Az anyag megválasztásában a legszigorúbb történeti hűség vezette a forrásgyűjtő tudós tanárt. Forrásait a leg újabb időkig gyűjtötte s nagy figyelemmel volt a szerző XIII-ik Leó kathedraszózataira is, a melyekből azonban kár volt elmaradnia az 1894. június 20. „Praeclará" cz. ismert encyklikának. Egy harmadik kiadás részére fölvehető még 111.
