Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Hetzel Samu. Koszorú

azon volt, hogy testvérének még életben levÖ leánygyermeke a katholikus vallásban neveltessék. „Katalin ezalatt álmot látott m i n t h a egy ismeretlen hange üt mondta volna neki: „Ne félj, az Isten más határozatot küld, mely amazt elron t j a." És csakugyan, egy hétre rá Haller Gábor is meghalt 1 Szóval minden ment mint a karikacsapás. hogy ne mondjam: mint a parancsolat! A ki isten országában csak némileg is jártas, tudja, hogy jóságos, de bölcs mennyei atyánk, a Vinek az utai mások, mint a mieink, nem oly könnyen áll tetszés szerinti rendelkezésünkre, különösen akkor nem, mikor isten a látszólag, azaz nézetünk szerint igazolt kéréseinket, esetleg — szeszélyeinknek tekintheti Hiszen még az egyszülött fia is Getsemaneben nagy alázattal ekképpen könyörgött: „En atyám, ha lehetséges, múljék ele pohár én tőlem: mindazáltal ne úgy legyen, mint én akarom, hanem mint te." — A leánygyermeket mindazáltal erőszakkal vették el a grófnétől és most újra következtek erős megpróbál latások. „A Rákócziak" czimű 67. sz. füzet 12. lap eoseteli a szerző Rákóczy György szigorú kormányzását, egy néhány csattanós példával illusztrálván azt egyebek közt azzal is, hogy egy embert 60 botütésre elitélt, egy ötvös mestert pedig megköveztetett I Mindkettőt istenkáromlásért. Itt kellett volna kiemelni azt, hogy az akkori időben ilyen kegyetlen büntetések nagyon szokásosak voltak és hogy manapság lelkiismeretes lelkészkedéssel, támogatva belmissiói egyesületekkel stb. iparkodnak kiirtani az istenkáromlást és más rossz szokásokat, a mi nemcsak inkább felel meg Krisztus vallásának, hanem hathatósabb eszköz is, mert botütésekkel, megköveztetésekkel vagy más durvaságokkal és kegyetlenségekkel bizony sohasem fogjuk kiirtani a káromkodást, még az istenkáromlást sem, valamint az nem is sikerült Rákóczinak az ó kegyetlenségeivel. A „Patócsy Zsófia" cz. 61. füz. 13. lap. arról értesülünk, hogy Bebek György „felesége P. Zsófia hatása alatt erős pro tes tán s lett," a ki aztán szigorúsággal lépett fel a katholikusok ellen, péld. elfogatta a szerzeteseket és börtönbe vettette őket a főnökükkel együtt. A kolostor nagyértékű arany, ezüst szereit elvette, javait lefoglalta stb. Hogy Bebek, a ki előbb maga is katholikus volt, felesége kedveért protestánsnak tettette magát, azt elhiszszük, de hogy azért még nem volt „erős protestáns," az tény, mert bizony nem az efféle hőstettekből áll az „erős p r o t e st a n t i s m u s" lényege I Hiszen épp úgy í-zoktak fellépni a katholikus papok a protestáns iűvek ellen és ha elődeink mindig ugyanazt tették volna, quo jure kárhoztatnák az üldöző katholikus papokat ? Hogy a szerző ezeket elbeszéli, az magában véve még nem hiba ; ha Bebek uram hibázott, hát hibázott, — sót a történeti igazság érdekében nem is volna szabad azt elhallgatni, de nem kellett volna azt minden rosszaiémegjegyzés nélkül előadni, nehogy esetleg egyikmásik jámbor olvasó még azt találná gondolni, hogy Bebek uram itt helyesen járt el, mert úgy kellett nekik I Legalább a fölötti sajnálatát fejezte volna ki a szerző. Amit 3 lappal feljebb (10 lapon) „embertelen tetteiről* általában mond

r az itt, a konkrét esetekre nézve nem elég. „A pusztabiró" cz. 66. füzet 9. oldal Máté evang. VIII. r. 23 — 27. szerint leirja a szerző a tiberiási tengeren keletkezett szélvészt, a mikor Jézus kishitű tanítványai az alvó mesterüktől kérnek segítséget. Ez alkalommal ezeket mondja a verselő szerző : „így kiáltanak a megrémült tanítványok sirva-riva I Péter már a kormányrudat tartani is alig birja." Hol van az <íieg irva, hogy éppen Péter tartá a Kormány rudat? Éppen Péter, a pápa állítólagos elődje? Hiszen örökké azt hajtja a pápás egyház, hogy a pápa mint Péter utódja, Máté evang. XVI. r. 18. v. és János evang. I. r 42. alapján hivatva volna az általános (katholikus) egyház kormány rúdját tartani és hogy ennek következtében az összes keresztyén egyházak (tehát a protestáns egyházak is) ó alá volnának rendelve, holott még az sincs bebizonyítva, hogy Péter apostol volt e valamikor Rómában. Még csak az kellene, hogy mi magunk saját pénzünkért ereszszük a vizet az ultramontánok malmára, azaz, hogy mi magunk is higyjük ós terjesszük téves állításaikat I A „Vége jó, minden jó* cz. VII. sz. füz. 14. és 15. lap. nevetségessé van téve a falu tanitója a nép előtt Ugyanis Csóri Mihály tanitó uram nagyon szeret alakadalmas házakba nézni, rendesen mind a két becsületes házban teszi tiszteletét. Ha ott szól a muzsika Csóri Mihály uram majd kirúgja a ház oldalát, ô a legkedveltebb személy minden lakziban, mert olyan szép felköszöntőket, mint ó, az egész vár megyében nem tud mondani senki. Hát még a halotti búcsúztatói* Mióta eltiltotta tőle ő kigyelmét, — úgy beszélik, hogy valami nagy zsinat, — a zákonyiak mindig panaszkodnak, mintha temetés se lenne. Hiszen ki se sirhatják jól magukat I Csóri uram olyan szépen tudott mindent kitenni. Nemzetes Farkas Bernátné aszszony sohse felejtheti el azt, a mit ő a szegény megboldogult ura felett mondott. Mintha most is hallaná : „Ritka ember, ki a halált ki kerüli, Eipbb-utóbb igy kell a testnek kiülni.