Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Hetzel Samu. Koszorú

Lám olyan erős volt, mint szrjrek ktfzt spernát, Leesett ináról mégis Farkas Bernát. 4­Akárcsak a „Falu r o s s z á"-bt n Kónya, a "fcorviiágos iiérior tanító uram rigmusait hallanók. Kónya szerepét az ország különféle vidékén czi­jinder-kalappal a fején láttam alakítani, hogy an­nál jobban nevessen és mulasson a kaim közön­sége. Ezt az alakot akarja utánozni a szerző. Pedig cziünderes fslusi tanitó széles e hazában nincs, nem is volt. Utóvégre arra sires hivalva a „Magy. Prot Táls.,* hogy a derék felekezeli ta­nítókat. kik a pap munkatársai az úr szólójeben, egynéhány kiimálM.dó (gyén miait a nép elölt nevetségesekké ugye. Sajnos igaz ugyan, hogy sok helyen a pap és a tanitó nem úgy élnek egy­mással. mint munkatársak az Ur szőlőjében, de abból koiántsem következik, hogy egyik a mási­kat nevetségessé tegye a nép karzata előtt, pedig van ám boiviiágos és hivaiásának eppeuseggel meg nem felelő pap is! Sajnos, hogy a szirdaia­bok egyik bohócz alakja még mindig a hitfeleke­zeti falusi néptanító, de éppen azért ne szerepel­jen, mint ilyen az egyház irodalmi társaságában is, melynek termékeit a falusi tanitó is terjeszti. Egy másik füzeikében is akadtam e sablonszerű szerencsétlen, csakis rosszalható tendentiara. Lám „A nagyasszony" ez. XLVII. sz. füz. 2. lap. azt olvassuk: A rektor „örökké panaszkod­ni szokott papra, hívekre, népé re, tanfelügyelőre, iskolásokra — az egész világra." Dehogy az egész világra ; hiszen maga a szerző is 4 sorral feljebb ezt írja: „A rektor úr igen meg van elé­gedve az iskolába járókkal" íme, 4 sor­ral lejebb hazudik a szerző, hogy még az iskolá­sokra is panaszkodnék ! Elég rossz a rektor úrra nézve, ha csak az iskolába járókkal lehet megelé­gedve. A szerzővel már mindenelótt nem lehet megelégedve. Hát aztán a papok nem panaszkod­nak ? Ott van a kongrua és számtalan más pa­naszos ügyük ! Az igaz, hogy van is okuk sok panaszra, de éppen azért annál méltányosabbak legyünk a tanítókra nézve is, a kiknél bizony szin­tén nem hiányoznak az okok különféle panaszra. Egészen más az, hogy ugyan abban a VII. sz. füzetkében „Az igaz és hamis gyöngy" czim alatt egy derék és egy haszontalan tanitó példája van előadva nem holmi léha mulatozásul, hanem tanulságul a nép számára. Egy nagy és jómódú, meg egy kis és szegény község elöljárói személyesen fordulnak a tanitó képezde igazgató­jához, ajánljon nekik tanítójelölteket. A képezdé­ben még csak két lanképesitett jelöltnek nem akadt megfelelő állomása: a legkitünóbbiknek, a ki beteges, vézna, félénk emberije és a szellemi­leg leggyöngébbiknek, a ki magas termetű, egész­séges, erős hangú és bátor fellépésű „derék ember" volt. Az igazgató a gyönge képzettségű, de látszólag „derék" fiafal embert a szegény köz­ségnek, a nápicz, de kitűnő képzettségűt pedig a jómódú községnek ajánlja. Természetes, hogy a szegény község elöljárói nagyon meg voltak elé­gedve az ajánlattal, de bezzeg a jómódú község­beliek ebbe sehogy sem akartak bele nyugodni, sót úgyszólván sértve érezték magukal. hogy nem nekik ajánlóit a a ,derék ember"-t. Az igazgató kiméló magyarázata daczára a/on voltak, hogy nekik dukál a „derék ember," és igy a szegíny község emberei, akarva, nem akarva utoljára kényszerítve voltak a nápiczczal megelé­gedni. Persze, hogy már alig egy év alatt ki­süli, hogy a jémcdú község dölyfös emberei fel­sültek, minlhogy az a „deiék ember" mint ha­szontalan iszákos fráter és durva modorú tanitó, a vézna emberke a szomszédot? szegény község­ben pedig mint derék, lelkiismeretes tanitó be­vált. A jómódú kékbeii atyafiak most meg komoly lépéseket tettek az iránt, hogy visszakaphassák az eredetileg nekik szánt, de büszkén megvetett nápicz emberkéjüket, hanem a szegény községbe­liek azt sehogy sem akarták nekik átengedni. Uy módon még nemes verseny is kelettkezett a két község közt, azaz a nápicz kedveért még túl­liczitálták egymást a tanítói fizetésre nézve Hogy utóvégre a jómódú község győzött, az természe­tes. E történetke egészen helyén van, hadd ta­nulják meg a büszke atyafiak, hogy a megválasz­tandó pap. tanitó, jegyző stb. derék emberségének lényege tulajdonképpen miben áll, hadd nézzék meg azt is, hogy a külső derékségnek megfelel e a belső is, hadd vegyék tekintetbe a mérvadó körök tanácsát is ! De C s ó r i Mihály uram fennt­érintett történetkének nincsen értelme, tehát ki­hagyandó volna. Minthogy egypár füzetke máris második kiadásban jelent meg, újabb kiadások alkalmával az itt indokolt kifogásokat talán fontolásra kellene venni. H e t z e 1 Samu. Raffay Sándor pozsonyi ev. theol. akadé­miai tanár confirmatiói kátéja, mely pályadijat nyert, második kiadásban jelenik meg, még pedig a lelkészek észrevételei és tapasztalatai alapján iavitott alakban. Megrendelések Veres Lajos nyom­dászhoz Orosházára küldendők. Lelkészeknek, kii tankönyvül használják és rendelik, minden 10 példányra egy ingyen példány jár. Korén Pál konfirmátiói vezérkönyvéne'.í magyar kiadása f. é. január 31 én túl kapható B. Csabán a szerzőnél. A 13 ivre terjedő bekötött könyv ára 80 fillér (a postavitelbéren kivül.) Nemzeti Iskola. „Mi legyen Wlassics munkájának koronája?! — Teremtsen két­három tanügyi-törvényhozót. — Ha a magyar képviselőházban van földbirtokos, van iparos, orvos, jogász, író, van pap: miért legyen onnan kizárva éppen a tanítóság és tanárság?! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom