Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Hetzel Samu. Koszorú

az osztrákokat, a kik pedig századokon át több izben sértettek bennünket, a mennyiben nemzetségünkből, alkotmányunkból, sőt vallásunkból is iparkodtak erőszakkal kifosztani, — „németek"nek csúfolják, mert ama hirhedt dal, hogy: „Jaj de h .... t a németi" az említett okoknál fogva csakis az osztráknak szól. A rigmus kedveért bizony „német" helyett „sováb" is dalolhatnának. Még igen sajátságos tünemény az is: ha a magyarországi németajkú lakosok, kik tudvalevőleg kevés kivétellel őszintébb magyar hazafiak, mint a többi magyarországi nemzetiségek, a mi 1848— 1849 ben is bebizonyult — esetleg bármely poli tikai párt jelöltjére nem szavaznak, az illető párt lapok sváb választókról referálnak ellenben azok a párt lapok, a melyeknek jelölijére szavaznak, nagy tisztességtudássala „derék németajkú honpolgárokat" emlegetik. De hannoverai svábok sehol, még Németország ban sem léteznek, nem is léteztek soha. „De strigis. quae non sunt" nulla quaestio fiat. Ma holnap majd azt állithatjuk, hogy Magyarországon azért csúfolják a németajkú honpolgárokat sváboknak. mert köztük nincs sváb. „Lucus a non lucendo canis a non canendo." — A szóban forgó füzetkének a czime: „Kálvinista kenyér." Az olvasó az egész elbeszélés elolvasása alatt nem érti, hogy miért éppen „kálvinista" kenyér? Csak a vége utolsó soraiban sejtheti azt, mert ott a szerző ama bánatos zsoltárnak a kezdetét idézi, mely ekképpen szól: „Könnyhullatásom ón nekem kenyerem éjjel nappal . , . Ezt nevezi a szerző „kálvinista" kenyérnek. De hogy miért éppen „kálvinista" kenyérnek: azt még mindig nem tudja az olvasó, miután történeti tény az, hogy a magyarországi lutheránusok is untig eleget izeitek és Izeinek ma is ebből a könnyhullatás kenyérből. E füzetkének a helyes czime tehát: „Magy. prot. kenyér" lehetne. A 69. sz. füz. 24. lapján: „fehér bíborodba felöltözve I" A XXXIV, sz. füz. 16. lapján: „Néhány naz a r e n u s és baptista futoncz, kiknek Jézus mellett nem került ki most koncz." Ne bántsuk a nazarénusokat és baptistákat, mert nem ók a legrosszabb keresztyének, nem is a legnagyobb ellenségeink ; tanuljunk inkább tőlük kiirtani a képmutatást. meghonosítani és általánosítani az egyházban a buzgó és őszinte keresztyénséget. Gúnyolással, kicsinyléssel, stb. mindenesetre nem fogjuk megtéríteni, azaz vissza édesgetni az egyházba. Erre más eljárás szükséges, mely azonban nem olyan könnyű ós olcsó, mint a gúnyolás. Valamint lényegesebb kifogások talán ezek: „Vége jó, minden jó" cz. VII. sz. füz. 9. lap, a fonóházban a leányok ós legények azt az adventi szent éneket énekelték, melynek kezdete igy hangzik: „Álmélkodással csudáljuk, véghetetlen s z e r e 1 in e d . . . E szavakat egy féltékeny legény azonnal léha módon alkalmazza, mikor a részéről is szeretelt Katinak, az éneket félbeszakítva, azt súgja: „Én is álmélkodással csudálom a te szerelmedet" és később: „Csakugyan szereted Vég Sándort? Nagyon szereted?" mire Kati elfordulván „egész szívvel" folytatja az éneket: „Ezt száj ki nem mondhatja, nyelv nem magyarázhatja." Egy szent ének ilyen léhán ékeskedő alkalmaztatása a nemi szerelemre talán ínég sem épületes I „A kányái mártírok" cz. 63. sz. füzet 18 lapon elbeszéli a szerző, hogy a kath. uradalom rés>.éről üldözött prot. parasztok közül Bokor András, mikor szemtanúja lett nővérén az uradalom egyik ficsúrja részéről elkövetett erőszakos paráználkodásnak, haragjában marokra togja a kasza fénkövet és „úgy vágja főbe azzal az úrfit, hogy sohase lett többé belőle eleven úrfi." Meghalt az olyan alaposan, hogy a doktoroknak nem maradt tennivalójuk. „Mit te he tett arról Bokor, hogy olyan gyenge feje volt* ^már t. i. az úrfinak.) Ilyen ós hasonló Könnyelműségről tanúskodó badar és kopott élczeskedés csak csökkenti a különben komoly olvasmánynak a jó hatását. „A socialista" cz XLIX. sz. füzet 13. oldal a tiszttartó Balázs nevű socialista munkáshoz e szavakat ordítja: „Ha kend velem akar beszélni, akkor hallgasson kend, mert ha kend azt gondolja, hogy olyan mint ón, akkor nagy szamár!" Ilyen az unalmasságig elnyűtt komisz „viczczeP' tisztességes olvasmányt nem lehet fűszerezni. Elvégre a „Magy. Prot. írod. Társaságnak" nem is az a feladata, hogy a frivol élczlapokkal, vagy a Bucsánszky Tatár fele ponyvairodalommal versenyezzen ! Néhány különben sikerült beszély nek egyszerre indokolatlan véget szakítottak a szerzők, mintha csak ott a nyomdában megkérte volna a factor, hogy szabjanak rövidebb véget a beszélyeknek, mert különben 1 vagy 2 oldallal több lesz az 1, 1^, 2 vagy ivnél, a mi kissé kényelmetlen a nyomdászra nézve. Ilyen hirtelen megrövidített beszélynek látszik pl. az éppen most említett XLIX. sz. füzetke is. Még érdekesen folyik a beszély, egyszerre indokolatlanul, végződik ezen szavakkal: „És csakis igy lenne; igy lesz boldog Magyarország. Mikor termékeny lesz ember és föld és a tündöklő nép felé sarjadzik majd az örömök dús aratása." Ez kissé homályos vége. Hasonlóan magyarázhatatlanul homályos vége van a XVII. számú beszélynek is. A meghalt pap özvegyének ós leányának már ki kellene hurczolkodniok a paplakból, de egyszerre, nagy meglepetésünkre nyilatkozik az újonnan megválasztott