Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Frint Lajos. A diakonissa intézmény és szórványok rendezéséről

lath. erkölcs a következetesség erényét csak a batalmi érdekek s'/olgálatában tudja gyakorolni. De valós/iiiű, hegy a kormány nem teszi „darázsfészekbe a kezét" mi érettünk és törvényes jogainkért, s ha teszi is, nein lessz semmi foganatja. Vallási kérdésekben szinte megszoktuk már, hogy mindig mi húzzuk a rövidebbet. Mégis ezt az alkotmányos, törvén) es utat kell előbb megpróbálnunk. Ha azonban ez nem használ, de csakis akkor kellene a védekezésnek a kényszerűség, az öntenntartás diktálta ania másik módját megragad^ nunk, melyen r kath elleneink kezdték: mi is zárjuk be evang. intézeteinket a r. kath. hitoktatók előtt, Ha nekik szabiid, szabak nekünk is, ha nekik jól esik, nekünk kényszerítő, ha nekik ezt a dogmájuk, nekünk a létérdekünk parancsolja. Szomorú és helytelen az ilyen állapot, de nem tehetünk róla, ha maga az állam nem nyújt segítséget, ha ebben az országban a törvénynek nincs egyenlően biztosító ereje, ha e hazában vannak dédelgetett és mostoha gyermekek. Mégis előbb a törvénjes úton kellene megkísérteni, hogy megnyíljék nekünk is már egyszer a viszonosság éis vallásegyenlóség törvény biztosította, de eddigelé meg nem adott igéretfölde. IO*N REUIEAI S ÍHÍT J-TJW "FIY A. A diakonissa intézmény és szórványok rendezéséről.; Egyházunkat ós annak hiveit mindenütt veszedelem fenyegeti. Itt a hitközöny, a nemtörődömség, a mely ép úgy mint a „világpolgár," a ki utópiáktól van áthatva, hazátlan a vallás tekintetében ; ott a hűtlenség, a mely az apák drága véren szerzett hitét elhagyja maga, vagy beleegyezésével elhagyják gyermekei, avagy megengedi, hogy gyermekei egyházunkra káros szerződéseket kössenek születendő gyermekeiknek vallására nézve. Ott van az iíjúság, a melynek vallásos nevelése, nagyobb, kivált városi egyházakban nagy nehézségekbe ütközik. Ott vannak a szétszórt hivek, ki lehel azokba éltető, evangéliomi lelket, ki tartja meg őket őseik hitében? Bizonyára sem a mindeneket elnyelni akaró pápista egyház harczias papjai, sem a baptisták és nazarénusok futkározó atyafiai nem fáradnak ezen, hanem inkább arra törekednek, hogy mennél többeket csábitsanak el. Majdnem mindenütt azt látjuk, hogy akár az országos, akár a megyei, vagy városi kórházakban a r. kath. egyház apáczái mily befolyást gyakorolnak a reájuk bizott betegekre, miként téritgetik ki vallásukból; látjuk, hogy azjapácza zárdákban nevelt evang. leánjok mily könnyen lesznek pápistákká. és ha az ily leányok anyákká lesznek, bizony inkább a r. kath. templomba kívánkoznak mint a mienkbe és gyermekeik szivébe a zárdában elsajátitott külső vallásosságot csepegtetik. Bármily buzgalommal hirdessük az igét, tanítsuk az iskolában a vallástant, gyakoroljuk a cura pastorálist, nem tudunk oly közel férkőzni a családhoz, az egyes szivekhez, mint régente, mert hiányzik a valláshoz es ennek papjaihoz való őszinte, nyilt ragaszkodás és bizodalom. Alkottunk és alkotunk mindenekre egyesületeket, paragraiusokba szedjük minden dolgainkat és ügyeinket, de igaz vallásosságot, egyházunkhoz való sziláid ragaszkodást nem tudunk teremteni. Mind a négy egyházkerületnek van hála az Istennek egy egy felső leánynevelő intézete. De kérdem, elégséges az, hogy egy egész kerületnek leányait az nevelje, hitében erősítse? Hiszen alig 80—100 a növendékek száma egy-egy kerületi neveidében és ezek között is a legtöbbje azon város szülöttje, a hol az intézet áll. Bizony nagyon kevés a vidékről felkerülő leány. De meg ismét tekintetbe véve azt, hogy a bányai egyházkerület leánynevelő intézete bizony nem ott van, a hol arra leginkább volna szükség, a nagy Alföldön, hanem a kerületnek inkább az északi részén. S a nagy távolság bizony nem egy szülőt tart vissza attól, hogy leányát oda adja, hanem inkább oda adja a közelebb fekvő apácza zárdába. De meg a városi egyházak leánygyermekei, ha nem mennek is zárdába, hanem a helyben levó tanintézetekben nyerik kiképeztetésöket, ki ellensúlyozza a r. kath. többségnek, a r. kath. tanítónőknek befolyását? Majd egy körmenet, a hol Mária leányokra van szükség, majd egy iskolai ünnepély, a melyen tendentiózusan Máriát vagy egyéb szenteket dicsőítő énekeket zengenek vagy verseket szavalnak, majd az elharapódzott májusi ájtatosságot rendezik, a melyeken iskolás leányokat énekeltetnek, a hová szereplésre ev. ós ref. leányokat, kivált felnőttebbeket édesgetnek. Ennek kellő és hathatós ellensúlyozására az a városi lelkész egymagára hagyatva nem igen képes, mert legalább annyi vallástani órát is kénytelen hetenként adm, mint egy középiskolai tanár. Belmissziói egyesületekkel, vallásos estólyek rendezésével, ifjúsági egyletek alakításával próbálgatják sok helyen az ev. hivek vallásos érzületét felkölteni, támogatni és erősíteni. Ott, a hol a régi egyházaink vannak, a melyeknek történeti multjuk van, a melyek tetemes alapítványokkal rendelkeznek, a melyeknek hitliűsége mint a nap, még a kisebb és veszélyeztetett gyülekezetek híveire is világositólag hat: ott az ilyen belmissziói munkásság áldásos lehet. De