Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A dunántúli lelkészi értekezlet jegyzőkönyve

f 560 tekintsünk,,az Alföldre és annak egyházaira. Hiszen a legtöbbje alig 100 éves. E-s tudjuk, mily politikai viszonyok, mily világnézlet behatasa alatt létesültek; tudjuk, hogy az úgynevezett rationa listikus korban vettetett meg alapjuk oly vidékén, a hol a török mindeneket elpusztított, a hol a mocsarak és nádasok végtelen tengerótól sok veszólyek között kellett a talajt elhódítani. Itt tehát első sorban a létért kellett küzdeni, s az apáktól öröklött vallásosság csak másodrendű kérdés volt, a mely ott, a hol és úgy, a hogy ápoltatott. Hozzá jött még az egyes községeknek nagy kiterjedése, sokszor mértföldekre terjedő határa. E nagy kiterjedésű földnek megmunkálása sokszor hónapokig távol tartotta és tartja birtokosát a községtől és igy távol lakván, lassan elmarad az istenházától. -S miután igaz, hogy a préikáczióból jön a hit, igaz az is, hogy prédikáczió nélkül vész a hit ós vallásosság is. De ha népes városainkat nézzük, a melyekben mint a nagy sivatagban oázisokként állanak fenn kis gyülekezeteink, — ugyan mily elemek azok, a melyek azoknak zömét képezik? Legtöbbje ezen híveinknek az ország legkülönbözőbb vidékeiről vándorolnak be ós ugyan olyanok gyarapítják azok létszámát. A gyáripar fejlődése, a vasút az ilyen góczpontokba csalogatja az embereket, köztük sok hívünket is. Ha az ilyeneknek iskolába járó gyermekeik vannak, fölkereshetjük őket, de ha nincs, évekig tartózkodnak körünkben a nélkül, hogy ismernék. Pedig éppen a gyári munkás van leginkább az erkölcsi züllésnek kitéve, a mennyiben azok körében divik a legtöbb mulatozás, ezek között találni a legtöbb szerencsétlen és boldogtalan házasságot, ezek hanya golják el leginkább gyermekeik nevelését. Es a vasutasok ?1 Ki ne ismerné helyzetöket? Ugyan hányszor van alkalma egy évben a templomba menni? A szolgálat a lelket és testet kivánja ós fölemészti mind a kettőt. A család tagjai látva a példát az apától, bizony templomkerülók, vallástalanok lesznek. Ki férkózhetik a család szentélyébe, ki hathat a rideg, elfásult szivekre, kivált baj ós szerencsétlenség idején? Valljuk meg őszintén: a lelkész, a kire az egyház kormányzása, a vallás tanítása, esetleg esperességi teendők elintézése stb. van bizva, vajmi ritkán mutathat fel e részben tartós sikert. Van azonban egy intézmény, a mely az első keresztyén egyházban áldásos működésével bevált, a mely a jelenben is hazánk több helyén íelkaroitatott és ott mind a gyülekezetek, mind a lelkészek hathatós segédeszközének magasztalják a vallásosság ébresztésére, fenntartására és fejlesztésére; ezen intézmény maga köré gyűjti az ifjúságot, kivált a hajadonokat, felkeresi a betegeket vigasztaló, hiterósitó és bizalom gerjesztő szavával, ellátogató a szegények kunyhójába éi ai evangéliom édes metlegáíápas&tja abba szót. Ezen intézmény a „D ia c o n i as a" intézmény. . Ezen intézmény meghonosítását tartom szükségesnek,, szükségesnek mint segédeszközét evangéliomi hitünk fenntartására, erősítésére ós gyarapítására . Hogy azonban ezen intézmény általános hatású legyen, szükségesnek látom, hogy ne csak egye3 egyházak hívjanak kebelökbe 1—2 diakonissát, hanem ezen fontos intézménynek rendezését vegye kezébe az egyház egyeteme, vegye gondozása alá a Méltóságcs és Főtisztelendő Közgyűlés. Az egyetemes közgyűlés, mint legmagasabban álló fórum tudni fogja, hol van szükség segítségre, tudni fogja, hogy eppen az Alföld városai azok, a melyek ilynemű segítségre nagyon is reá szorulnak. Indítványom tehát oda terjed ki : 1. Vegye kezébe az egyház egyeteme a diakonissa ügy országos rendezését. 2. Küldjön ki ily diakonissákat a veszélyeztetett helyekre, kivált pedig az Alföld nagy ós folyton fejlődő városaiba, hogy azok segédei legyenek a lelkészeknek a híveknek hitökben való megtartásában ós megerősítésében. 3. Az Alföldi nagy szórvány gondozására létesítsen utazó lelkészségeket, hogy a szétszórt hivek ne ragadtassanak el ós gyermekeink egyházunk szellemében neveltessenek. Az egyetemes papi értekezlet tudtommal e tárgyban egy felolvasást fog hallani B á n d y Endre úrtól. Bár tudna ez a papi értekezlet oda hatni, hogy az egyetemes közgyűlés figyelmét égető bajainkra felhívja és utat, módot találni ezen fontos kérdés megoldására. Istennek segitó kegyelme legyen velünk. FEINT LAJOS aradi ág. h. ev lelkész Jegyzőkönyv a dunántúli ág. hitv. evang egykázkerület lelkészi egyletének Győrött, 1901. augusztus 30-án tartott üléséről. Folytatás. c) „Mi teszi fontos, elodázhatlan feladattá a gondoskodást a tanuló pályájukat az elemi iskolák osztályain túl is folytatni óhajtó leánynövendókeinknek ev. vallásos szellemben s a lehetőleg egyházunknak e czélra emelt intézeteiben neveléséről?" E kérdést nem csupán a kőszegi ev. leányiskolának kötelességszerű felvirágoztatása teszi aktuálissá, hanem inkább egyházunk védtelen