Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

1901-10-31 / 44. szám

de igenis mint szereplő vezérferflú aláiró társa leszorult. Báró Prónai Dezső, kit állása s a protestáns tudományért való lelkesedése az elóharc/.osok soraiba szólított volna — visszavonult, a „Prot. Irodalmi Társaság" gyűlésén nem vett részt. Már a mult évben szólították fel az intézők, hogy Pozsonyban, a lutheránusok akropolisában ő mondjon ünnepi beszédet. Válasza kitérő volt. Ez évben újra felszólították s ó az ünnepi beszéd tartására vállalkozott. Bizonyára a reactiónak a protestánsokra veszélyt hozó szele indította a mi órállónkat visszavonulásának feladására I Ily előzmények után most már mire nyílhattak meg ajkai?! Mire kötelezte ót eddigi hallgatása, s a »Prot. Irodalmi Társasághoz" való viszonya?! Kegyeletes megemlékezésre boldogult jóságos és bölcs vezérünkről s azon kívánságának nyilvánítására, hogy a „Prot. Irodalmi Társaság* azon alapon épüljön, fejlődjön tovább, a melyre keletkezésével helyezkedett, s melyről le emelkedett az az első, a protestáns nagy közönséghez intézett felhívás, a melyet Ferencz József püspökkel ó is aláirt. Ha báró Prónay Dezső önmagához, nemes jelleméhez hű akart maradni, úgy ezen első ünnepélyes felszólalásnak más tárgya, mint beszédének tárgya volt — nem is lehetett. Számolt ó helyzete kónyességével is, a mennyiben ama kívánságát nem objectiv történeti alapra, mint magának a Társaság természetének követelményét, hanem kizárólag mint az ő lelke egyéni kívánságát fejezte ki. Joggal támaszkodhatott volna pedig ama történeti alapra ; de ta. pintata nem engedte meg, hogy égv díszülés immu nitását, vádolásra használjon fel. Sót — úgy tudom — még ennél is tovább ment tapintata. A beszéd megtartása előtt Miskolczon hallottam egyesektől, hogy báró Prónay e beszédében éppen ezen kívánságának fog kifejezést adni. Már abból is következtethetem, hogy báró Prónay beszédjének eme tárgyát az elnökséggel közölte s bizonyára csak azon feltétel alatt tartotta ünnepi beszédét, ha e tekintetben az illetékesek részéről teljesen megnyugtató választ nyer. Hogy a helyzet ezen történeti megvilágositása után mi kép lehet bárkinek is ós pedig erős es jogos kifogása a hely ós az alkalom ellen: ezt értse, a ki érti. Természetes, hogy nem vitatkozásról lehet díszülésen szó! de igen is helyén van ós nagyon is alkalomszerű egy oly egyéni kívánságnak előterjesztése, mily magának a társaságnak keletkezésében, alapjában bír j ogosultsággal ós a mely a társaság erősítését protestáns szellemben czólozta. Igenis protestáns szellemben! Mert b. Prónay Dezső beszédjének szervező központját a kathexohén protestáns tan, az ecclesia invisibilisnek eszméje képezte. Ebben egyesülünk a múlttal és a messze távolban idózókkel. Ez a tan idézi az evangéliomi szellemben elhaltakat új életre ós ezen eszme alapján szorítunk kezet a földkerekségén élő mind azokkal, kik életükben Jézus Krisztus életét élik

r kik az ó szelleme szerint Istenben boldogan megvigasztalódtak és megnyugodtak s kik az ó erejében a betegekért, a szegényekért az igizsá^ után epedókért élni akarnak ; s kik távol attól, hogy magukat tökéleteseknek éreznék, gyarlóságuk és isteni feladatuk tudatában szerényen megalázzák magukat Isten előtt s kik tudják, hogy Istennek gazdagsága ós bölcsessége sokkal nagyobb, hogy sem azt egy-egy ember, avagy egyegy felekezet képes lenne maga számára lefoglalni. kik tudják azt, hogy mind ezen alakulások, csak is szerveit képezik ama nagy organismusnak, egy-egy melódiáját ama hatalmas polyphoniának, a melyet Isten országának a mi ecclesia invisibilisünknek eszméjében szeretünk és vallunk. Ezen ország az, melyről nem mondhatjuk azt, hogy Jeruzsálemben, vagy Grarizimban van központja, az az, a mely a külső cultust, a külső szertartást nem nézi, mely Istent szellemben ós igazságban imádja, tiszteli és éli. Ezen ország — igaz nem egy a Magyar Protestáns Irodalmi Társasággal ! Ily profonáló, ily protestáns ellenes tételt báró Prónay Dezső nem állított fel. De igenis a Protestáns Irodalmi Társaságnak legalább, míg protestáns akar maradni, nem lehet más végső feladata, tehát igazi czélja, minthogy a tudomány és irodalom terén Istent szellemben és igazságban szolgálja. A Prot. írod. Társaság nem isten országa, hanem az invisibilis egyháznak csak is egyik szerve akar lenni. Ezért is túlemelkedik a telekezetiség szűk korlátain. Annak tagja nem lutheránus, sem nem református, hanem protestáns. Van a református, van a

3 lutheránus egyháznak akárhány tagja, a ki a Prot, írod. Társaságnak nem tagja. Tagja csak is az lehet, a ki egyházi életének jogi, positiv alakulá sain és korlátain túl tud emelkedni, ki az invisibilis egyház erejében ennek tagjaival őszintén és melegen tud kezet szorítani, ki tudja azt, hogy