Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

1901-10-31 / 44. szám

547 / «gyéni talajból, egyénileg színezett orgánumokból nő ki egy középponti egyetemes eszme erejében ama leghatalmasabb szellemi Organismus, a mely* lyel szemben minden emberi erő ós erőlködés, az intézmények bármily erős ós harczias körülsánczolása és támadása hatartalan, önmagában meghasonló és végre is elhaló. Nincs ezzel mondva, hogy a Protestáns Irodalmi Társaságnak avagy az ecclesia invisibilisnek tagja megszűnik tagja lenni az ő positiv egyházának, sem pedig az, hogy amannak tagsági léte gyöngítené emennek tagi buzgóságát; sót ép ennek ellenkezője igaz. Minél inkább szereti valaki az ő családját, s nőinél sajátosabbnak tudja is családjában adott boldogságát: annál inkább szereti ugyanaz hazáját is; s minél inkább szereti valaki nemzetét, s minél inkább ismeri ezt a maga egyetlenségóben, a nemzetek sorában azt megillető sajátosságában: annál inkább lelkesül az emberiség általános kultúr kincsóért, s méltányolja a humánumban rejlő áldást. Csak akkor lehet nemzetünk igazán boldog, ha minden egyes család a maga tiszta szentélyében a boldogságnak otthona ; csak akkor élvezi az emberiség is a humanismus áldását, ha minden egyes nemzet sajátossága tudatában és szeretetében elismeri a más nemzet sajátosságát és méltányolja annak is honszeretetét. Éppen igy vagyunk felekezetiségünkkel, egyháziasságunkkal. Minél bensőbb a mi viszonyunk egyházunkhoz, felekezetünkhöz, minél inkább vagyunk arról meggyőződve, hogy úgy mint Luther, úgy egyetlenegy reformátor sem mélyíti el a kegyelet és kedélyvilágába a keresztyén vallást; minél inkább tudjuk azt, hogy éppen ebben áll a mi felekezetünk charismája szemben Calvin hatalmas, Isten végzésében gyökerező akarat erejével és az unitáriusoknál mindeneket átölelő, sajátosan felfogni kivánó órtelmessógóvel : annál insább szeretjük ezen mi sajátos felekezetünket, a melylyel multunkkal, szivünkkel összeforrottunk ; de annál inkább méltányoljuk s el is ismerjük másrészt a többi felekezeteket is, mint a melyekben a keresztyén vallás szintén egészen sajátosan megnyilatkozott; s annál inkább ápoljuk és műveljük azon közös alapot, a keresztyén vallást, a mely nélkül felekezetünk önmagába összeomlik; annál inkább merítünk azon közös forrásból, a mely nélkül szomjan halnánk. Á tagok minél sajátosabbak, minél tökéletesebb szerves egésznek alkotják részeit: annál kevésbbé lehetnek el a mindnyájukat közösen tápláló szív nélkül. Jézus Krisztusban nyilatkozott meg legtisztábban az isteni sziv. Ezen isteni szívnek egyszerű evangólioma képezi a protestáns felekezetek központi alapját, tápláló erejét. Ennek erejében sajátos szervként szolgálni az egészet: ez a protestáns feladata. A protestáns szereti ezért is felekezetót, mint a keresztyén szellem egyéniesült egyik szervét s saját életet táplálja, midőn kölcsönhatva a szintén teljesen elismert többi egyéniesült. felekezeti szervekkel elmélyedhet a keresztyén vallás közös éltető forrásában Jézus evangéliomában és érvényesítheti az ebben felszabadult sajátos keresztyén szellemet, a szeretetnek mindenben, a tudományban, a művészetben, az egész kultúrában gyümölcsöző szellemét. Az ellenben, a ki maga felekezete számára kizárólagosan lefoglalja az egyház nevét, s az üdvöt ós csak ezen egyházához köti; ki nem látja be, hogy az az isteni szellem nom ily szűk határokhoz kötött, ki nem érti meg, hogy a kölcsönható életnek, a szeretet életének a legnagyobb ellensége az elszigetelő uniformis, a türel metlen csalhatlanság : az árn nevezze magát reformátusnak, lutheránusnak, unitáriusnak mégis csak a hivatalos katholikus egyháznak elkorcsosult tagja. Az invisibilis egyház ezért is azon eszme, mely minket protestánsokat egyesit s teljesen igaza volt a miskolczi ünnep fenkölt szónokának, midőn ezen eszme erejében a protestánsokat s igy az unitáriusokat is, a mennyiben protestánsok egyesült, tömörült, lelkes munkára kívánta felszólítani. Az unitáriusok bizonyára örömmel megértették báró Prónay Dezső egyetemes felügyelőnk szavát, hisz őket nemcsak vallásuk, hanem sajátos helyzetük is arra nevelt, hogy a felekezetiség szűk korlátain a vallás megismerésében ós megítélésében felülemelkedjenek. Angol ós különösen amerikai testvéreik voltak a fővezetők ós szervezők a bostoni, a chicagói világ vallás congresszusán, s ugyancsak főleg ók rendezték Londonban a felvilágosult gondolkozók congresszusát, a melyet a művelt világ összes államainak egyes képviselői meglátogattak. Mindenütt ott voltak a mi magyar unitáriusaink is. Ezen a reformátusokkal s velünk szemben igazán csak maroknyi nép a Protestáns Szemlét jóval megelőzve kívánta a theológiai ós philosophiai tudomány ,vívmányait a