Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kirchner Elek. Egyházi énekeink ügyéről

De hát jól megfontolva a dolgot, hogy is lehetne a nagyobb tömegek által énekelt gyülekezeti chorálnak megfelelőbb s kiváltképpen gyakorlatilag kivihetőbb dallamalakot adni, mint a milyet az éppen mai nap mutat? El ne felejtsük, gyülekezeti köz énekről és nem műénekről van szó. Az utóbbi természetesen ki nem zárja a komolyság megőrzése mellett a változatosabb ritmikai alakokat: levén az iskolázottabb énekeseknek szánva, mihez hozzájárul még a gondos, művészi czélt szem előtt tartó betanitás. Kálmán Farkas, a mint ez született, jóravaló magyar embertől másként nem is várható, világos, hogy a magyar s pedig a lassú, 4 mozgású népdal ritmizált alakját kivánja a templomba vinni. Az én véleményem szerint, s ezt fájlalva mondom, mert én nagyon lelkesülök magyar népdalunkért, éppen a magyar népdal ritmikai alakjai, az ó chorjambusaival, syncopáival legkevésbbé alkalmasak a gyülekezeti közénekhez. Mert a magyar népdal sajátságos ritmikájánál fogva kivitel tekintetében egyike a legnehezebb európai népdalalakoknak. Hogy mily nehéz és fáradságos munka magyar népdalokat karénekesekkel s pedig gyakorlottabbakkal is betanitani, úgy, hogy azok praecizül s igy szépen magyarosan hangozzanak, erről bármely énekkarnagy tehet bizonyságot. Mily küzdelembe kerül csak két-két együvé tartozó ütem helyes énekeltetósóvel odáig jutni, hogy ez szaggatottá, döczögőssó ne váljék 1 Nem is szólva a magyar népdal borsát, savát képező tempo rubato járói, melyről természetesen a gyülekezeti ének méltóságteljes szinezetét tekintve, szó sem lehetne a templomban. Ezen utóbbi szempont véleményem szerint ugyancsak nagy súlyt képez a mérleg azon serpenyőjében, mely a chorál legegyszerűbb alakjának kedvez s ezt követeli. Mennél keresetlenebb, egyszerűbb a szószékről hangzó beszéd, annyival épületesebb : ugyan ez áll meggyőződésem szerint a gyülekezeti közénekről. S a mily visszataszító a czikornya az egyházi szónok beszédében, annyira csúfítja el az a gyülekezeti közóneket. S pedig a czikornya ott terem rögtön, mihelyt eltérünk a legegyszerűbb ritmikai alaktól. Hogy aránylag kevés a magyar származású prot. chorálénekünk, s kénytelenek vagyunk istent idegen származású énekdallamokkal dicsérni, az kétségkívül sajnálatos dolog. De éppen ez a körülmény eléggé felhív bennünket arra, hogy tőlünk telhetőleg segítsünk a bajon legalább a jövőre nézve, hogy igyekezzünk nemzeti szempontból hiá nyos egyházi dallamkincsünket idővel hazai termékekkel kiegészíteni. Erre több mód kínálkozik. Igen figyelemre méltó első sorban Payr Sándor theol. tanár azon tanácsa, hogy szedjük fel a maradék darabokat! — természetesen a becseseketI Aztán ugyancsak az ő tanácsára, keressünk, válogassunk régibb, teszem a kuruczidókból származó, népünk által kevésbbé ismert népdalokból egyházi melódiáknak alkalmas dallamokat. Hogy csekélységemet említsem, jűn. hóban végbemenendő egyházi ének- ós zeneelóadásaink alkalmával éppen két ily becses dallamot készülök bemutatni.*) Veres József főesperes barátom kiváló ügybuzgalmáról tanúskodó egyházi énekdallamra szóló pályázat hirdetése ugyancsak figyelemre és követésre méltó vállalkozás. Ilyen éshasonló módon, úgy hiszem, szép eredményeket érhetnénk el a hazai prot. egyházi énekdallamok fejlesztése körül, úgy, hogy lassanként kiszoríthatnék a német származású chorálok közül azokat, melyek zeneileg kevésbbé értékesek s a magyar fülnek idegenül hangzanak. De hogy prot. magyar ének- ós zeneügyünk általában magasabb lendületet vegyen, ideje volna egyszer a véletlenre bízással szakítani, s tervszerű eljárással arról is gondoskodni, hogy szakképzettebb organistákat, ének- ós karvezetőket nyerjünk. Mert az a zenei szakképzettség, amit apraeperandiák jelenleg nyújthatnak, — ezt nem szemrehányáskép mondom, mert ez tisztán a kedvezőtlen körülmények szülte eredmény, — valljuk be őszintén, sokkal fogyatékosabb, minthogy remélni engedné egy, idővel zeneileg intelligensebb prot. egyházi zenészgárda keletkezését, mely hivatva lenne magyar prot. egyházi zenénket magasabb nívóra emelni. Bármiként is módját kellene ejteni, hogy a képezdóből kikerült, zeneileg tehetséges és ambicziózus fiatal emberek magasabb zenei kiképzéshez jussanak és pedig nemzeti alapon, akár a főváros valamelyik magasabb zeneintézetében, akár pedig, a mi még helyesebb volna, valamely elŐKelóbb prot. felekezeti képezde kebelén belül létesítendő orgona és egyházi ének tanfolyamon. Úgy tudom, Kapi Gy. barátom fejében régen motoszkál már ez az utóbb említett eszme. Az ilyen zeneileg kiválóbban képzett orgo*) S á n t h a Károly külön e czélra készült két gyönyörű szövegével.