Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - I. Versek - Sántha Károly. Reggeli ének

ni3fák, alkalmazást nyerve népesebb, előkelőbb, különösen városi gyülekezetekben, a hol buzdító alkalom és tér nyilik az intenzivebb zenei működéshez, már aztán lendíthetnének, s bizonyára lendítenének is valamit hazai prot. egyházi zenénk fejlesztésén. Hol tart e. tekintetben a külföld I Ott a városi gyülekezetek orgonistái és énekvezetői művészi qualitásű /eneszakemberek, mesterei hang* szerüknek és elméletileg alaposan képzett zené" ezek. A mi aztán természetesen nem engedi meg« hogy a kántorok- és orgonistákból tanitóhelyettesi" tőket csináljanak, a hogy nem régen a vagyonilag gazdag és magának kétségkívül magas intelligentiát vindikáló pozsonyi ev. gyülekezet tett. Igen, a pozsonyi jelenlegi orgonista kántor hivatalos kötelessége, egyik legfontosabbika, hogy esetleg helyettesítse a számra nézve tekintélyes tanítótestületnek minden egyes tagját az iskolában. Hogy annas idejében erre az állásra önérzetes, képzett zenész nem pályázhatott, — holott a zenei qualitás mindenekelőtt való fő feltételnek kellett volna lenni, — világos. Különben csodálkozom, hogy ilyen feltétel mellett az egyszerű vidéki tanítók karából is találkozott egyáltalán vállalkozó. Nem lehet feladatom kutatni, hogy minő tekintetek lehettek ar.nak idejében mérvadók e hivatalnak ilyen módon való betöltésénél, de az el nem tagadható, hogy ez az eljárás a pozsonyi ev. gyülekezetnek az egyházi zene iránti igen csekély, majdnem semmiféle érzékéről sem tanúskodik, s nagyon sajnálni lehetne, ha e nem követésre méltó példa másutt is ismétlődnék. Mert ez a magyar prot. egyházi zene fejlődésének a jövőben támadható minden lehetőségét elfojtaná. Hol is induljon az meg, ha a góczpontokon elvágják életerót? Ki adjon hozzá inpulzust, ha nem az olyan gyülekezet, melynek anyagilag ez módjában áll s a hol a társadalmi kedvező körülmények egyenesen parancsolják a vezérszerep vivésót. Bizonyos, hogy Pozsonynak, a mint zt senki máskép nem is várhatta volna, ép az ellenkezőt kellett volna cselekedni, emelni a hivatalt anyagilag és erkölcsileg, hogy azt az egyháv.1 zene ügyéi méltóan vezető szakember foglalhatta volna el. Ilyen sajnálatos inczidens valóban felhívja az irányadó körök figyelmét a városi orgonista-kántori hivatalok rendezésének szükségére, ha nem akarjuk, hogy kárt valljon egyházi zenénk ügye a jövőben. Nehogy valaki félreértsen, megjegyzem, hogy nem a róm. kath. egyház istenitisztelete s annak lármás zenés miséje lebeg itt szemem előtt, hanem igenis tisztán gyülekezeti közénekünkre, az orgonajátékra és a lélekemelő művészi vocalis zenére, a karénekre gondolok, mely utóbbi Németország minden jóravaló prot. gyülekezetében virágzik s oly vonzóvá teszi az istenitiszteleteket s a nemesebb érzelmek felkeltésével fogékonnyá tenni segíti a sziveket, lelkeket amaz örök eledelnek, az Isten igéjének befogadására. A kinek alkalma volt valamikor egy lipcsei, berlini vagy csak hallei előkelőbb templom istenitiszteletén épülve gyönyörködni a szebbnél-szebb, magasztos, művészien előadott karónekekben, az — feltéve, hogy volt ehhez érzéke, — remélem megértett. KIHCHNEB ELEK. Reggeli ének. Dallam: Hozzád fohászkodom« Mint a szomjú szarvas A hűs kies érre, Úgy óhajt ón lelkem Az Úr szent helyére. Most is óh Atyám, hogy Föltetszett a reggel, Itt imádlak Téged A hivő sereggel. Lelki térdet hajtva, Szivem Rád irányzóm, S végtelen kegyelmed Hálás szívvel áldom. Áldlak Istenem, hogy Édes álmot adtál, S e reggelre újra Békén fölvirrasztál. Ezen új napon is Járj Atyám, én vélem, S Te magad vezérelj A helyes ösvényen 1 Utamat igazgasd, Lábam óvd a rosztul, Hogy ne essem bűnbe, Szabadíts gonosztul I Harmatozd kegyelmed Az ón kedvesimre, Es áldásod adjad Jámbor tetteimre. Add, hogy hűn szeressem Minden embertársam,