Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Szlávik Mátyás. Az eperjesi theológusok kizáratására vonatkozó ítélet

lékének vimatmlésére vádlottak nem köteleztetnek. Indokolás. Vádlottak, ámlár tudták, hogy fegyelmi ügyükben az igazgató választmány gyűlést tart s végső fokon jogosult határozni, Ffrrmi j(pást sem lettek a végből, hogy az igazgató választmány halározalát maguk részére kedvezővé tegyék ; mely körülmény megrögzöttscgükról s egyszersmind arról tesz tanúbizonyságot, hogy a tanári kar Ítéletének indokolása egészben helyes es igy elfogadandó. Mégis az indokolásban „a lot nemzetiségi cyélzatot" az igazgató válaszlmány nem pusztán tót, — hanem magyar hazaellenes érzületlel kapcsolatos lót nemzetiségi czélzatnak értelmezi. Az alapitélet szigorítása az egyházi „Alkotmány" azon határozataira való hivatkozással történt. melyek a magyarországi ág. hitv. evang. egyházat olyan egységes lesiületté teszik, melyet sem nyelv, sem nemzetise'g szerint nem szabad széttagolni, s melyben közhivatalt nem viselhet olyan egyén, a ki a magyar haza és nemzet ellenségének bizonyul. E tekintetben tehát vádlottaknak. mint lelkész növendékeknek bebizonyult jelen viselkedésük szomorú és aggasztó kilátást nyújt arra az időre, a midőn mint rendes lelkészek volnának hivatva az egyházi „Alkotmány" értelmében szolgálni a magyarországi ág. hitv. evang. egyház egységét és közérdekeit. Az alapitéletnek azon rendelkezését, mely szerint vádlottá«; a múltban élvezett jótétemények visszatérítésében elmarasztaltattak. — fel kelleti oldani azért, nehogy az Ítéletnek visszaható ereje is legyen. K. m. f. Jelen jkvi kivonat hiteléül Dr. Schmidt Gyula s. k. coll. felügyelő, elnök; Gl auf Pál s. k. fóesperes, egyh. elnök; Dr. Mi kl er Károly s. k. coll. jegyző. ••k * Eddig az ítélet és annak indokolása ! Hasonlítsa már most össze bárki is ezt az Ítéletet — be sem várva anak közzétételét — ezzel a valóban vakmerő, oktalan és könnyelmű támadással, a melyet az „Ev. Egyházi Szemle" 32-ik száma ellenünk — intézetünk, tanárkarunk és ifjúságunk ellen — intézni jónak látott. Mint az ítélet is jelzi, a dékán már tavaly is észlelte azo kat a tót nemzetiségi fészkelódéseket és lakásán kérve kérte az ifjakat azoknak félremagyarázhatá snk miatt való kerülésére, s a jelen tanévet megnyitó beszédében is ugyancsak erősen kidomborította a hazafias egyetértő munkásság szükségességét az eperjesi theológián. S a midón a dékán nst nagy dobot* kerülve a fényképeket bekérte, a lakáján megejtett előzetes vizsgálat alkalmából -etèttftk külön-külön is kijelentette, hogy külön csaportképeh való lefényképeztetésükkel és fün*iet&'lél- n-láirásaikkal (nem „e^jesek." de öündüfcnju»* irufc aXà 4 frpfi) » ttetl. testület egysége és hazafias jó hire ellen, a kizárt 7 tl folegns közül egyetlen egy sem mutatott hajIrmot lèves eljárása beismerésére vagy javulási szándélra. Nem nrryira a kép s a tót nyelvű aláírás, mint inkái b makacskodó és okoskodó viselkedésük, léhát a tanári karnak hazafisági szempontból szer/ett szomorú tapasztalata volt az oka legnagyobb sajnálatunkra a tanári kar s az igazg. választmány szigorú, de igazságos Ítéletének. Talán egyiköK sem záralik ki, ha tettöket megbánják, s a jövőre nézve hazafisági tekintetben javulási ígéretet tesznek. Legalább a dékán ezt várta tőlük az előleges vizsgálat s a tanári kar előtt megejtett vizsgálat alkalmából. Pedig az ifjak közül többen a legnagyobb mértékben élvezték a dékán, a tanári kar és az egyházkerület bizalmát és jótékonyságát. Vissza kell tehát utasítanom tanárkarom és ifjúságom nevében azt az inszinuácziót, mintha én vagy a lanári kar „külön tót egyletet" keresett volna a vádlottaknál, vagy mintha „illetőket feladták volna társaik a tanári karnál" s igy „denuncziálásról" lehetne szó. S vissza kell utasita nom azt a vakmerő állítást, mintha a kizártak és komprommitáltak többi társainak „meg nem egyező erkölcsi nézetei" s „korcsmába és másfelé való járása" lett volna oka az ő szeparatisztikus törekvéseiknek Ez vonatkozhatik egyesekre, de nem az összesekre, a mint hogy p. o nem a vádoltak között éppen a tótajkuak (Jamriska. Belicza, Huszy) tiszta jeles és jó erkölcsi magavise letű ifjak. Arról is biztosithatom az „Ev. Egyházi Szemlét, hogy nálunk Eperjesen a tanár és tanít vány között eppen nincs „nagy úr," sőt e viszony nagyon is kielégítőnek mondható. S végül ez a magyarul hangzó, de tótúl szóló ev. lap egyik szerk. üzenetében még „zugintézet"-nek meri deklarálni a mi ősi tanintézetünket, azon, mi eddigi iránya mellett éppen nem csudálkozhatunk. (E tekintetben is Janoska esperessel egyetért, ki Eperjesen kijelentette, hogy „ez az Ítélet halála Iésze » az eperjesi theológiának ") Hisz tót ízű luth, orihodoxiája „semmiféle theológiának" deklaral mindent, a mi az ő sajátos nemzetiségi álláspontjainak meg nem felel. Ezek után én is méltán mondhatom. hogy „valóban az embernek szeme szaji. eláll, hogy nálunk ilyesmi is lehetséges," s eppen nem csudáikozom azon, hogy személyes polémiaval" „személyét csapások érik." (A minap a ÄPr > testáns" részéről is „egy lelkésznek szégyenére váló" méltó megrovásban részesült.) Az eddigi?*' után ítélve „olvasóinak" a „positiv munkára" tett Ígéreteiben sem bizhatunk. Végül még kijelentem, hogy az eperjesi theológusok kizárásáról és Janoskáék eperjesi tartózkodásáról szóló fővárosi hírekhez (Friss Újság, Budapest) stb. a dékánnak, a tanári karnak és az ifjúságnak semmi köze, sót inkább neveket nem emlitve tettük közzé