Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Szlávik Mátyás. Az eperjesi theológusok kizáratására vonatkozó ítélet

a határozatot egy néhány fővárosi lapban s az Eperjesi Lipokbw. Ennyi előleges magyarázatul és tájékoztatásul az ítélethez. Eperjes, 1901. jan. 12. Dr. Szlávit Mityás ev. theol. dékán. Felvilágosító nyilatkozat. Az „tíiv. Egyházi Szemle" 1900. évi decíemberi számában egy közlemény jelent meg. melyben az illető czikk irója a tiszai egyházkerület eperjesi collégiutnának igazgató választmánya által 1900. deci. 2l-én hozott Ítélettel foglalkozik. À csikkben a theológiáról, s annak egyes hallgatóiról olynemű rágalmak vannak egy „szavahihető levelező" adatai után összehalmozva, a melyek nemesak testületünk egyes tagjait, hanem a testületet egészben véve is mélyen sértik, s a mílyek ellen mi ezennel tiltakozunk s azokat határozottan visszautasítjuk. Teszszük ezt azért, mivel láthatjuk, hogy az illető czikk irója nem várv

Ta be az Ítéletnek indokaival való hivatalos közzétételét, határozottan elle nünk irányuló, hamis adatok nyomán jogtalanul s a legnagyobb fokú rossz akarattal meghurczolja azt az ifjúságot, a melynek úgy látszik a czikk szerint a legfőbb hibája az. hogy a vádlottak között nincsen, s nevét tüntetőleg nem tótul írja alá, a mint azt a vádlottak a fényképen kivétel nélkül, s nem egyik-másik, mint a czikk mondja, — tették. Határozott tényekkel bebizonyíthatjuk, hogy az a „szavahihető levelező" ez egyszer nem vált be, ha ilyen adatokkal kedveskedett az illető czikk írójának. Valóban elmondhatjuk mi is, hogy „az embernek eláll szeme szája, ha arra gondol, hogy nálunk ilyesmi is lehetséges.

1

4 Mert valótl an rafogás az, hogy 12 vádlóit társunkat mi feladtuk volna a tanári karnál. Mi a bajnak — mivel az tényleg megvolt — a testületi gyűlésen akartuk elejét venni, a vádlottak azonban azt válaszolták, hogy az nem testületi ügy. Ezzel a dolgot tovább a gyűlésen nem bolygattuk, hanem a gyűlésen felszínre jutott egyéb nyilatkozatokkal együtt az egész ügyet a testület kebelében levő becsületbíróságnak akartuk átadni, bírálja meg, valljon testületi ügy e ez vagy nem ? Hogy azután a dolog máskép ütött ki: annak sem mi vagyunk az okai. — A dókán úr u. i. más úton módon értesült nem ugyan erről a dologról, hanem általában arról, hogy a theológiárol nem jó hírek keringenek s igy magához hivatott, mondjuk meg e-gégz őszintén, hogy miféle állapotok vannak az ifjúság körében..— Kérdjük tehát, .valljon „feladásnak, nem qualifikálh.ató eljárásnak, csúny.a denunczialásnak" tekinthető é. ,az,

; hogy mi hivatalos felszólításra részletes feív.ijágositást nyújtottunk? Persze azt nem' kégyeskedett a „.szavahihető level.ező" megirpj, ,hqgy a. yàijlçttak. közül egy a kihallgatások folyamán határozottan magari bosszúból feljelentette „esküit ellenségét.* a mint a testületi gyűlésen kifejezte tn*gát, hogj egyszer kétszer a rendes időn túl kimaradtak az internátusból, elhallgatva azt, hogy a nem „esküdt ellenség" egy két tagja is velük együtt kimaradt. Ez aztán a csúnya, jellembe vágó s nem qualifíkálható eljárás. Különben, hogy ezen »ártatlanul szenvedők" nem voltak ártatlanok, mutatja az, hogy közülök öten hazaellenes tüutetések miatt már a középiskolákban fegyelmi büntetésben részesültek. A mi pedig a tótul alig tuló németajkú vádlottat illeti, az éppen német nemzetiségénél fogva csatlakozott nem a szolidabb, — a rnint a czikk: mondja, — hanem a magyar ellenenes elemhez. Kötelességünknek tartjuk határozottan visszautasítani azt a minden alapDt nélkü'öző vádat is, a mely tanári karunkat illeti, hogy t. i. ők nem érintkeztek velünk eléggé s igy közöttök és köztünk nagy az űr. Igenis tanáraink és közöttünk az érintkezés mindenkor megvolt ós megvan, még pedig a legbensőbb, s' ezt nem tagadhatják különösen az elitéltek, a kiket a tanári kar főképpen kitüntetett bizalmával. Nem vagyunk tehát „streberek," mint a hogy az illető czikk elkeresztelt, a kik „húzzuk a nagy harangot s összetévesztjük az igazságszerető embert a pánszlávokkal,* hanem az húzta meg a nagy harangot s az tévesztette össze a hazafias szellemet a stréberséggel, a ki minket az ilynemű jelzőkkel illett. Mindezt azért tartottuk szükségesnek kijelenteni, nehogy hallgatásunk által a könnyen hivők, s különösen egyházunk körén kívül állók előtt, úgy tűnjünk fel, mintha mi a közölt czikk — szerinte hiteles — adatai előtt leraknánk a fegyvert s elfogadnék a ránk kent „stréber" nevet. Az eperjesi ág. h. ev. theológiai testület nevében : Jamriska János s. k. testületi elnök. Pócza Ferencz s. k. testületi jegyző. A külföldi egyetemeket a f. iskolai évben a soproni ev. theol. főiskolából 6 hallgató lá togatja. Egy Greifsvald, egy Jéná, kettő Halle, kettő pedig Rostockban végzi tanulmányait. A szakvizsgálatra jelentkező ifjak thémái a követke zők : I r á s m a g y a i á z a t i : 1. Mikeas könyve V. részének fordítása, magyarázata és méltatása. 2. János evarigélibmábán a praeexistentia eszméjét tartalmazó helyek összegyűjtése és magyarázása. — Rendszeres t h e ö 1 o g i a i : 1. A keresztién hit fejlődésének főirányai a XIX. századbari. Mely' elvek merithetpk a keresztyén erkölcstanból a spcziálís kérdés Wgpldására — E g y h á z i b é/s'z é d t b é m.a'ï : í. János évajag'; XLV. ^rész 6 vers. 2. resz, T4 vers — es végül Curriculum viíac' — 'latin nyelven?.'*!\ Kagy Szénádon ^ÇÇ^oJ Mjósev. lelkész, megkezdte a protestáns esték megtartását; vállá-