Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. A vallástanítás tervéről

telemben a tanítóképzői vallásoktatás feladatát jelöli, nem tudom magamnak sehogy sem megmagyarázni, vájjon mi különbség van tehát már most a 8 iskolafokozat vallásoktatási czólja között. Avagy nem kell e az 1. és a 2. csoport növendékeit ép úgy az „Isten igéjében nevelni," mint a gimnazisták 3. csoportját. Hasonlóan nem kell-e a praeparandistának és a gimnazistának ép úgy nevelődni, hogy Isten ép úgy „folyton szemök előtt s szivükben" legyen stb. mint a népiskola növendékének? Ha pedig e kívánalmakat minden egyes csoporttal szemben joggal felállíthatjuk s ha e kívánalmak in ultima analysi magukban azonosak: vájjon hát akkor minek a különböző csoportok tanczélját külön megállapítani akarni, a mikor ilyen látszólag nincs? Íme az első és főkérdésnól mindjárt fennakadunk s bármint iparkodjunk is, a javaslat logikájának kerekét helyéből továbbmozditani képesek nem vagyunk. Stilizál, de nein distinguál, ömleng, de nem világit, sőt maga is csak tapogatózva halad a süppedékes úton. Nyilván ez alapfogyatékosságából folynak aztán egyéb gyengéi is. Például, a midőn ezt mondja: „A vallástanítás anyaga : történet, tan, ima, ének ; vagy egy fogalommal: Isten igéje," (1. 1.) Hát hogy az Isten igéje is tananyag, ép úgy mint a történet és tan, az igaz; de hogy történet és tan „egy szóval" Isten igéje volna, az oly felfedezés, a mely még erős bizonyításra szorul, s a melynek hangoztatásától nekünk, evangéliomi hívőknek, nagy okunk van tartózkodni. Maradjon ez csak — római privilégium. Hasonlóan érthetetlen például, hogy miért kell az egyházi óv ismertetését éppen csak a polgári és felsőbb leányiskolák programmjába vennünk (14. 1.,) de a népiskoláéba nem; avagy miért kell hazai egyházalkotmányunkkal éppen csak a praeparandiák növendékeit megismertetnünk (17. 1.) de az elemi, polgári ós felsőbb leányiskolák növendékeit nem. De tán legszembeszökóbb még a javaslat inconsequens ós monstruosus volta a népiskola tananyagának a beosztásánál (4—13. 1.) E szerint az egész anyag, két-két elemi osztály összevonásával 3 csoportba van beosztva, ámde e csoportok csak a papíron vihetők keresztül, a valóságban aligha. Osak egy példát: A III. ós IV. elemi osztályból combinált 2. csoportnál a feladat, hogy „az egyes tárgyalt történetek; szorosabb összefüggésben tűnjenek fel, .hogy ez által a tanulók arról győződjenek meg, mikép nyilatkozik Isten szabadító, segítő kegyelme nemcsak egyes emberek és családok életében,, hanem egész nép, nóvszerint Izrael népének történetében is" (6. 1.) Szóval, ha félre nem értettem, hát már itt bizonyos mérvú történelmi pragmatismusról van szó. Jól jegyezzük meg: az elemi iskola III. osztályában I Már most olvassuk csak el a combinált III. és IV. osztály egy, mondd egy évi tantervét (7. 1.) E szerint a tananyag : 1. Ábrahám Kánaánba költözése; 2. Izsák házassága; S. Ezsau és Jákob; 4. Jákob útja Lábanhoz; 5. Gedeon; 6. Sámuel; 7. Keresztelő János; 8. Jézus megkisértetóse ; 9. A tanítványok ; 10. A hegyibeszéd; 11. A samáriai asszony stb. stb. fel 28 pontban egész a pünkösdi lélek kiöntéséig ós Pál megtérítéséig. Nos, hogy az anyag beosztásban hol a consequentia és a logika, a mikor pl. Sámuelre, a próféták átugrásával, rögtön Ker. János következik stb. s hogy e monstruosus anyagot hol, melyik népiskola 3-ik osztályában vehetik át, a hol még a gyermekek úgyszólván az olvasás első nehézségeivel küzdenek : azt én valóban felfogni, megérteni nem tudom 1 Hasonlóan egyenesen a naivság hatásával van reám, a mikor (16. 1.) a tanítóképző IV. osztályának tantervében azt olvasom, hogy itt foglal helyet „a szentírásból a rómaiakhoz irt s egyéb könnyebb levelek olvasása és tárgyalása." Boldog exegesis és katechetika, a mely a római levelet »egyéb könnyebb levelek" társaságába helyezi II De hű akarok lenni kijelentett szándékomhoz. Nem annyira kritizálni, mint inkább elmélkedni. A kritika úgyis inkább negatív eredményekkel kecsegtet csak; az elmélkedés tán positiv gyümölcsöt is hoz. Azért hát beszüntetem e téren amúgy is csak igen nagyjában végzett kritikai tarlózásomat s rátérek arra a kérdésre, honnan e sok zavar, következetlenség ós bizonytalanság az egyetemes közoktatási bizottság javaslatában? Nézetem szerint onnan, mert két lényeges tényezővel nem számolt. Egyik vonatkozik a vallásoKtatás tartalmára, a másik pedig annak alakjára. Hogy mi a vallásoktatás tartalma: arra megfelel az apostoli vallásoktatás jeligéje, a mely úgy hangzik, hogy „nem akarok köztetek tudni mást, mint a Jézus Krisztust." A keresztyén vallásoktatás lényegében a keresztyén igazságról való bizonyságtétel s ezért világos, hogy a keresztyén vallásoktatás objectiv és változhatlan tartalma csak