Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Rédey Károly. Egyházi fegyelem és annak gyakorlása manapság

reszteltek, eltemetném, mert a temetés megtagadása által, igaz ugyan, hogy a szülőt nyilvánosan ímegszégyenitem, s igy talán némileg bünUtem is, -de tulajdonképpen mégis csak az ártatlan csecsemőt büntetném — ki nem hibás — hibás szülői helyett. Az apát azonban a kis halott feljelentése -alkalmával komolyan figyelmeztetném elmulasztott tettére, — annyival is inkább, hogy ez esetleg ugyanazon háznál újólag elő ne forduljon, s ha megrögzött bűnössel volna dolgom, a szigorúan dorgáló szótól sem riadnék vissza. Különben, hogy a keresztelés szent cselekményét el ne mellőzhessék, falu helyen könnyen ellenőrizheti a lelkész az által, hogy az anyakönyvi hivatalban a szülöttek anyakönyvét hetenként vagy kéthetenként átnézi. Nagyobb helyeken — megengedem — ez sokkal nehezebb, ott azonban, hol heti lapok megjelennek, ezek többnyire közölni szokták az

y újszülöttek neveit a „Népmozgalmi kimutatás" czimű rovatban, s igy a nehézség meg van oldva. A keresztelést elmulasztani akaró apát, valamint a feleKezetnólküli apát is ^ki előbb evang. egyházunkhoz tartozott) felhivatnám s ártatlan kis gyermeke megkereszteltetésére felszólítanám. Hiszem, hogy mindkettőnél felvilágosító, szeretetteljes szavaimnak meg lenne a kellő hatása. Keresztszülőkül — a mi talán úgy is fennáll — nem keresztyéneket (zsidókat s ' felekezetnélkülieket) él nem fogadnék, mert hiszen, hogyan teljesíthetnék, ezek esetleg a keresztelés alkalmával tett fogadásukat, midőn egyházunk tanait nem is ismerik avagy azokat vallani ós követni megtagadták kitérésük által. De nem fogadnók el keresztszülőkül olyanokat sem, kik egyházunkból más egyházba tértek át vagy reverzális adásuk által hűtlenséget tanúsítottak egyházunk iránt. Nem fogadnék el végül olyanokat, sem, kik saját gyermeküket nem kereszteltették meg. A házasságra vonatkozólag teljesen helyes az, mit egyik egyházi lapunk mond, hogy „ev. egyházi tanként tekinthető az, miszerint a házasság Isten akaratán alapul, s ennélfogva az egyház minden házasságra lépő tagjának kötelessége az egyház szolgája előtt megfogadni, miszerint Isten akaratának megfelelőleg fog a házasságban élni.4 Mert „a család nemcsak az államra nézve bír nagy jelentőséggel, hanem az egyházra nézve is. Az tgyház méltán megkívánhatja, miszerint azok, kik tagjai közül családot alapítanak, házasságra lépnek, biztosítékot nyújtsanak arra nézve, hogy e kötelékben Isten igéje szerint fognak élni.* Ennél, fogva az esketés megtiltandó volna nálunk is — mint valamennyi német országos ev. egyházban — ha keresztyén nem keresztyénnel lép házasságra. Hiszen pl. egy zsidó hogy esküdjön az Atya, Fiú ós Szentlélek egy igaz Istenre, kiben nem hisz l Szintén természetesnek tartom, hogy más egyházhoz tartozó keresztyén jegyesek nálunk nem eskethetők. Ne avatkozzunk más egyház fegyelmi ügyeibe ! Kimondandó volna továbbá az is, hogy azon vegyes házasság, melynél az evang. fél reverzálist adott, — egyházilag össze nem adható. Megengedem, hogy eme eljárás, — noha első pillanatra nem látszik oly szigorúnak, hogy ne mondjam kegyetlennek, — közelebbről vizsgálva azonban ennél szigorúbb büntetés talán nem is létezhet. Az egyház áldását megtagadni a házassági szövetségre lépőktől I — Ámde ne feledjük, hogy az a fél, ki kész volt születendő gyermekeit más egyháznak odaajándékozni, a mi egyházunkkal, annak tanaival s jóhirnevével vajmi kaveset törődött, lelkileg szakított az már velünk avagy — tudj' Isten, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az ily reverzálist adó a házasságot egy jó üzletkötésnek tekinti, még pedig hosszú időre, egy egész életre. Már pedig házassági üzletkötést meg • áldani nem szeretnék. Őszintén megvallom, a ki reverzálist ad, jobban szeretném, ha kitérne tőlünk, mert az a veszteség, mi ez által ér bennünket, elenyésző csekély ahhoz az erkölcsi veszteséghez és rossz példaadáshoz képest, mi egyházunkat sújtja, s mi leendő gyermekeinek elvesztése által bennünket ér. Végül az ily reverzálist adót elhalálozása esetén a legegyszerűbben — csak imá val — eltemettetni óhajtanám. De mortais nii

f nisi benel Már pedig az ilyenről mi jót, dicséretest mondhat az egyház szolgája, hiszen ha voltak is jeles tettei, tulajdonai, kárhoztatandó lépése elhomályosítja azok fényét. Miként járjunk el azonban azokkal szemben, kik az egyházi áldást igénybe nem veszik? — s mi lehet ennek az oka? Feleljünk meg előbb az utóbbira. Az egyházi áldás mellőzésének oka vagy az egyházzal, s annak szent cselekményeivel való nem törődés, illetve annak semmibe vevése, vagy — a mi alig fordulhat eló — nagy szegénység esetén az esketési dij. Hogy az okot, megtudjuk, illetve, hogy az esketést el ne mellőzzék, felhivandók volnának a jegyesek. Az ezzel nem törődók a lelkükre való beszélés, a szegény meg az esketési