Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Weber Samu. Az evang. tankönyvvállalat

2Z 1 igei* igazolható eljárás volna, a kövs^geket köte­lezni ily könyvek behozatala tekintetében, melyek még meg sem jelentek és melyeket még nem is ismerünk. Csalhatatlanságot e téren sem tulajdo­níthat senki magának. Az iskolában az egyes tanulókkal, de az egyes iskolákkal szemben is individuálozni kell, úgy, hogy az a tankönyv, mely a fő- vagy nagy városi tanintézeteknek megfelel, ezi nem fogjuk használni a provinciában és a faluhelyeken. A mostani szokás szerint találkozott olyan, ki a fej­lődött iskolák számára irt és olyan is, ki tan­könyvénél a szerényebb tanintézetek igényeit vette tekintetbe. Szabad volt a verseny, Írhatott a ta­nitó, a tanár, a lelkész, egyházunk minden tagja, a vallásos tankönyvek megírásánál is a marschal­páJczát tarisznyájában vivén, melyet érvényesít­hetett tetszése szerint. Az egy házmegyék, a ke­rületek is kiléptek a szabad verseny terére, dija­kat tűztek ki és a legjobb művet dijazván, új tevékenységre buzdítottak és adtak alkalmat. Hát ezentúl csak egynéhány férfiú végezze ezen munkát és az egyházközségnek ne álljon már szabadságában tankönyvet választani szabadon csak a törvény szabta határok között, ha egyszer kö­telezte magát a vállalat tankönyvei elfogadására? A protestáns egyház egyik büszkesége a lefolyt XlX-ik században a tankönyv- és különösen a vallásos tankönyvek irodalma, mely a szabad verseny éltető szelleme hatása alatt létesült, mit a XX-ik században sehogysem lehet pótolni a vállalat termékeivel, mely az egyházzal sohasem azonosítható. Az egész vonalon, még a politikai életben is a decentralizátió a jelszó, mi meg legfonto­sabb, benső életünkbe mélyen bevágó ügyeinkkel lépjünk a centralisátió egyedül idvezitő csónakjába és evezzünk vele az édes nyugalom és a semmitte­vés kikötőjébe, mert hiszen vannak egynéhányan, kik érettünk gondolkoznak és dolgoznak? Ha földig letiporva voltunk az üldöztetések sötét idejében, a protestáns szabadság volt az éltető szellem, mely minden téren új győzelemre segített. Ezen szabadon lengő szellem maradjon jővőre is talizmánunk, melyet inkább követünk, mint a kötelező vállalat szirén hangjait. Ezek egyházmegyénk nézetei és vezérelvei, melyekhez annál inkább hűek akarunk jövőben is maradni, mert egyházegyetemünk is ezen ál­láspontra helyezkedett. WEBER SAMU ügyvivő alesperes. BELFÖLD. Az ev. ref. convent felterjesztést intéz a miniszterhez a lelkészi fizetés kiegészítését kérve az özvegyi és kegyeleti é\re fis; a segédlelkészi és helyettesi állások congruájára nézve kijelen­tette a convent, hogy a koimány mostani utalvá nyozását csak ideiglenesnek tekinti, s kéri, hogy a még ez után kimutatandó szükséglet költségeit is fedezze. A geresdi egyezség éleibe lépését f. évi június 1-ére mondotta ki a convent. Az „erdélyi püspök" czime ügyében ez lett a határozat: „ámbár a miniszteri rendelkezés a második leirat után sem egyez meg teljesen a ker. egyházak jogegyenlőségét és egymás közötti viszonyait biztosító törvények alapelveivel és szel­lemével, tekintve azonban azt, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter úr az „erdélyi püspöki* czim kötelező használatára vonatkozó rendeletét megválfoztatta és kijelentette, hogy az erdélyi r. kath. püspök czim használata törvényes ós jogos és a hatóságok által is ép úgy használatba ve­vehető ; továbbá, miután kijelentette azt is, hogy az „erdélyi püspök" czim megengedett használata a vallásegyenlőséget, a többi egyházak törvényes paritását és püspökeiknek törvényes állását semmi tekintetben nem érinti ; miután semmi nemű tény nem jelentetett, mely a két czim alternativ hasz­nálatának megengedéséből oly következtetést ta­núsítana, mely a többi egyházak törvényes állását, egyenlőségét, jogát sérelmesen érintené : további külön lépések mellőzésével a miniszteri leiratot ezúttal tudomásul veszi." A ref. közlönyök kifa­kadnak, hogy ezen határozat a conventi tagok politikai taktikájának eredménye. Csakugyan mél­tán. Elmondják, hogy hajdan kemény nyakú, hajt­hatatlan, következetes volt a református egyház, a lutheránus pedig szeretett megalkudni a viszo­nyokkal : most ez megfordítva van. Az igaz, hogy ha az evang. egyház mondott volna ki ilyen ha­tározatot, mint a miniszteré, vagy a conventé: lett volna mit hallgatnunk arról, hogy „lutherá­nus" határozat! Minket érdeklő ügy volt a nyug­díjintézetről szóló jelentés. Bernáth Eleméra jelentésnek azon pont­jához szór hozzá, a mely azt czélozza, hogy mind­azok a lelkészek, kik evangelikus nővel lépnek házasságra, kizárassanak a nyugdíjintézményből. Méltánytalannak tartja ezt legalább is azokra nézve, a kik a törvény életbe lépte előtt kötöttek ilyen házasságot. A törvénynek visszaható ereje nincs, s különben is mindezen lelkészek azon hit­tel léptek ev. nővel házasságra, hogy kár ebből reájuk nem háramlik. Antal Gábor csatlakozik Bernáth Elemér indítványához már csak azért is, mert igy számos lelkész, ev. lelkész neje — a kik a nyugdíjigényt elveszteni nem akarják — talán meggyőződése ellenére is — áttérésre lenne kényszerítve. Tisza Kálmán rövid hozzászólása után Szi­lágyi Dezső fejezte be a vitát. Nem szeretné — úgymond — ha ily apróságokkal is kiélési-

Next

/
Oldalképek
Tartalom