Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Weber Samu. Az evang. tankönyvvállalat

2Z 1 igei* igazolható eljárás volna, a kövs^geket kötelezni ily könyvek behozatala tekintetében, melyek még meg sem jelentek és melyeket még nem is ismerünk. Csalhatatlanságot e téren sem tulajdoníthat senki magának. Az iskolában az egyes tanulókkal, de az egyes iskolákkal szemben is individuálozni kell, úgy, hogy az a tankönyv, mely a fő- vagy nagy városi tanintézeteknek megfelel, ezi nem fogjuk használni a provinciában és a faluhelyeken. A mostani szokás szerint találkozott olyan, ki a fejlődött iskolák számára irt és olyan is, ki tankönyvénél a szerényebb tanintézetek igényeit vette tekintetbe. Szabad volt a verseny, Írhatott a tanitó, a tanár, a lelkész, egyházunk minden tagja, a vallásos tankönyvek megírásánál is a marschalpáJczát tarisznyájában vivén, melyet érvényesíthetett tetszése szerint. Az egy házmegyék, a kerületek is kiléptek a szabad verseny terére, dijakat tűztek ki és a legjobb művet dijazván, új tevékenységre buzdítottak és adtak alkalmat. Hát ezentúl csak egynéhány férfiú végezze ezen munkát és az egyházközségnek ne álljon már szabadságában tankönyvet választani szabadon csak a törvény szabta határok között, ha egyszer kötelezte magát a vállalat tankönyvei elfogadására? A protestáns egyház egyik büszkesége a lefolyt XlX-ik században a tankönyv- és különösen a vallásos tankönyvek irodalma, mely a szabad verseny éltető szelleme hatása alatt létesült, mit a XX-ik században sehogysem lehet pótolni a vállalat termékeivel, mely az egyházzal sohasem azonosítható. Az egész vonalon, még a politikai életben is a decentralizátió a jelszó, mi meg legfontosabb, benső életünkbe mélyen bevágó ügyeinkkel lépjünk a centralisátió egyedül idvezitő csónakjába és evezzünk vele az édes nyugalom és a semmittevés kikötőjébe, mert hiszen vannak egynéhányan, kik érettünk gondolkoznak és dolgoznak? Ha földig letiporva voltunk az üldöztetések sötét idejében, a protestáns szabadság volt az éltető szellem, mely minden téren új győzelemre segített. Ezen szabadon lengő szellem maradjon jővőre is talizmánunk, melyet inkább követünk, mint a kötelező vállalat szirén hangjait. Ezek egyházmegyénk nézetei és vezérelvei, melyekhez annál inkább hűek akarunk jövőben is maradni, mert egyházegyetemünk is ezen álláspontra helyezkedett. WEBER SAMU ügyvivő alesperes. BELFÖLD. Az ev. ref. convent felterjesztést intéz a miniszterhez a lelkészi fizetés kiegészítését kérve az özvegyi és kegyeleti é\re fis; a segédlelkészi és helyettesi állások congruájára nézve kijelentette a convent, hogy a koimány mostani utalvá nyozását csak ideiglenesnek tekinti, s kéri, hogy a még ez után kimutatandó szükséglet költségeit is fedezze. A geresdi egyezség éleibe lépését f. évi június 1-ére mondotta ki a convent. Az „erdélyi püspök" czime ügyében ez lett a határozat: „ámbár a miniszteri rendelkezés a második leirat után sem egyez meg teljesen a ker. egyházak jogegyenlőségét és egymás közötti viszonyait biztosító törvények alapelveivel és szellemével, tekintve azonban azt, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter úr az „erdélyi püspöki* czim kötelező használatára vonatkozó rendeletét megválfoztatta és kijelentette, hogy az erdélyi r. kath. püspök czim használata törvényes ós jogos és a hatóságok által is ép úgy használatba vevehető ; továbbá, miután kijelentette azt is, hogy az „erdélyi püspök" czim megengedett használata a vallásegyenlőséget, a többi egyházak törvényes paritását és püspökeiknek törvényes állását semmi tekintetben nem érinti ; miután semmi nemű tény nem jelentetett, mely a két czim alternativ használatának megengedéséből oly következtetést tanúsítana, mely a többi egyházak törvényes állását, egyenlőségét, jogát sérelmesen érintené : további külön lépések mellőzésével a miniszteri leiratot ezúttal tudomásul veszi." A ref. közlönyök kifakadnak, hogy ezen határozat a conventi tagok politikai taktikájának eredménye. Csakugyan méltán. Elmondják, hogy hajdan kemény nyakú, hajthatatlan, következetes volt a református egyház, a lutheránus pedig szeretett megalkudni a viszonyokkal : most ez megfordítva van. Az igaz, hogy ha az evang. egyház mondott volna ki ilyen határozatot, mint a miniszteré, vagy a conventé: lett volna mit hallgatnunk arról, hogy „lutheránus" határozat! Minket érdeklő ügy volt a nyugdíjintézetről szóló jelentés. Bernáth Eleméra jelentésnek azon pontjához szór hozzá, a mely azt czélozza, hogy mindazok a lelkészek, kik evangelikus nővel lépnek házasságra, kizárassanak a nyugdíjintézményből. Méltánytalannak tartja ezt legalább is azokra nézve, a kik a törvény életbe lépte előtt kötöttek ilyen házasságot. A törvénynek visszaható ereje nincs, s különben is mindezen lelkészek azon hittel léptek ev. nővel házasságra, hogy kár ebből reájuk nem háramlik. Antal Gábor csatlakozik Bernáth Elemér indítványához már csak azért is, mert igy számos lelkész, ev. lelkész neje — a kik a nyugdíjigényt elveszteni nem akarják — talán meggyőződése ellenére is — áttérésre lenne kényszerítve. Tisza Kálmán rövid hozzászólása után Szilágyi Dezső fejezte be a vitát. Nem szeretné — úgymond — ha ily apróságokkal is kiélési-