Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Adorján Ferencz. Evang. tankönyvvállalat

Mindenekelőtt kételkedem a külső sikerben. Nem tudom elhinni, hogy lelkészeink közül csak ötvenen is elmenjenek a tervezett alakuló gyűlésre. Napról napra halljuk ós olvassuk a panaszt, hogy lelkészeink anyagi helyzete kétségbeejtő; a kongrua által nyújtott morzsákat legtöbb helyütt szívszorongva várják : hogyan határozná el tehát magát sanyarú viszonyok közt élő lelkészeink nagy többsége, hogy a legalább is 60—80 kor. költséget igénylő budapesti útra vállalkozzék? Gyülekezeteink pedig dehogy előlegeznének ekkora összeget a bizonytalan jövőben leendő visszatérítés reményében I Hiszen alig van gyülekezet, mely a költségvetésileg megállapított fizetségeket is fennakadás nélkül tudná teljesíteni 1 De meg, — sajnos, hogy ezt konstatálnom kell, — az egyházi élet terén általában igen kevés érdeklődést találunk. Osak a magunk szűkebb köréből akarok erre egy példát felhozni. Két évvel ezelőtt meg teremtettük a vallástanárok értekezletét. Érdekes és fontos kérdések voltak napirendre kitűzve. S hányan jöttek el, hogy e kérdések megoldásában segédkezzenek? Még húszan se voltunk, s a tekintélyes számú budapesti vallástanárok közül se vettek többen részt az értekezleten, mint Bereczky, Paulik, Majba és Klaárl Vagy most, a mikor a vallástanítás tervének fontos kérdéséhez hozzászólni szükségesnek láttam, hányan közölték velem megjegyzéseiket? Egyedül csak Frenyó Lajos! A mi az egyházi kérdések iránti érdeklődést illeti, rosszul, bizony igen rosszul állunk I De ezzel nem azt akarom mondani, hogy a tankönyvvállalat ügyét egészen elejtsük. Sót ellenkezőleg, teremtsük azt meg, de teremtsük meg a Luthertársaság útján, mert csak igy lesz életrevaló. A vállalatnak, hogy fennállhasson s igazán virágozhassék, okvetlenül egyházi garancziával kell birnia s mivel azt sem az egyház maga, sem pedig az egyesekből alakult tankönyvkiadó szövetkezet nem nyújthatja, a Luthertársaságnak kell nyújtania. A Társaság czélja az alapszabályok 2. pontja szerint „az evang. vallásos irodalom fejlesztése és terjesztése" s ezt a 6. pont szerint vallásos iskolai tankönyvek készítésével is feladata szolgálni. S mennyiben felelt meg eddig ebbeli feladatának? Fennállása óta csak egyetlen egy tankönyvet adott ki: Bereczky Bibliai történeteit! A mult évben végre felvette programmjába az ev. iskolai tankönyvek készíttetését ós kiadását is. Majba II. nyilt leveléből azonban azt következtetem, hogy eme határozatát az egyetemes gyűlés fenthivatkozott elutasító végzése után egészen levette a napirendről. Megengedem, hogy a tankönyvek Kiadásával járó nagy tőkebefektetések aggodalmat kelthetnek a Társaság vezetőiben. Hogy azonban ez aggodalmak indokolatlanok, azt éppen Bereczky bibliai történetei bizonyítják, melyek már ITT kiadásban jelentek meg s a Társaságnak nem éppen megvetendő jövedelmi forrását képezik. De nem czélom a gáncsolás, azért tehát röviden elmondom, miként vélném én a Luthertársaság kebelében létesítendő tankönyvvállalatot életbe léptetni. Tudjuk, hogy új tankönyvek behozatala középiskoláinkban jár legkevesebb nehézséggel. Ez az általános szabály áll a vallástani könyvekre is. Ha a vallástanár kellőképpen meg tudja indokolni a változtatást, a régi könyv kiszorul s helyét az új foglalja el. Nézetem szerint tehát a tankönyvvállalatnak első sorban is középiskolai tankönyveket kellene kiadnia. Igaz ugyan, hogy ezeknek a népiskolaiaknál kisebb piacza van. A mult évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvében azt olvassuk, hogy a mult tanévben 2239 evang. tanuló látogatta felekezeti középiskoláinkat. Ha csak ezt a létszámot vesszük a számitás alapjául, — pedig az idegen középiskolákba járó evang. tanulók száma körülbelől szintén ennyire tehető, — könynyű lesz arról meggyőződnünk, hogy a Luthertársaság a középiskolai vallástani könyvek révén ugyan nem számithatna búsás jövedelemre, anynyira azonban minden bizonnyal, hogy nemcsak a kamatokat kapná meg, de néhány év múlva a vállalatba fektetett tőkéje is visszatérülne. Attól, hogy a könyvek nem lesznek kelendók, nem kell félni. Ha jók lesznek, ha belső értékre nézve fölülmúlják az eddigieket, mi kész örömest bevezetjük, hiszen ezt kivánja a tanitás érdeke. De hangsúlyozom, hogy csak igy számithatnak bevezetésre, mert az indokolatlan változtatásokat nem szeretjük 1 Sehol se vagyok barátja a túlságos sietségnek és elhamarkodásnak. A tankönyvvállalatnál is a lassú, óvatos haladást szeretném. Hála Isten, ma már vannak olyan könyveink, melyek, — ha nem is kielégítők, — mégis legalább használhatók. Meg volnék vele elégedve, ha a Társaság évenként csak 1—2 tankönyvet hozna piaczra. Igy nem kellene a vállalatba egyszerre nagy tőkét fektetnie s azt a czélt is elérné, hogy könyvei minden tekintetben megállanák a kritikát A kiadás sorrendjót tekintve, nézetem szerint legelőször is egy bibliaismertetóst kellene kiadnia. Mindig jobban és jobban meggyőződünk, hogy vallástanitásunknak a Szentíráson kell alapulnia. Ebből indulunk ki az I. osztályban s ide térünk vissza a legmagasabb fokon, a VIII. osztályban. Nagyon is érezzük, hogy a növendékkel a bibliát a maga egészében is meg kell ismertetnünk ós megszerettetnünk. Ezért kivánja régi tantervünk, hogy az V.

s osztályban egy egész éven át rendszeres bibliaismertetóst tanitsunk. A tanuló kezébe szánt bibliaismertetósünk csak egyetlen egy van: a Batizfalvy—Bereczky-fóle. Ezt tartom én összes tankönyveink közt a leggyengébbnek.