Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Csengey Gusztáv. Gondolatok prot. egyházi zenénkről

S7,elleaie alkothat s-alkotott is mindenütt, különösen nálunk. A magyar protestáns egyház története nemzeti szabadságunk történetével annyira össze van forrva, hogy a kettőt egymástól elválasztani ne:n lehet; ellenben a nemzeti szabadságunk ellen működő reactió mindig a katholicismussal azonosult. -Tehát magyarságom is a reformátió hivévé tesz, mert csak ennek elveiben látom hazám felvirulását a jövőben. Csak egyben nem vagyok hive a reformátióíiak : ez az egyházi zene. A fejlődésnek indult magyar egyházi zenet a reformátió tönkre tette, tönkre tette azzal, hogy Magyarországon megalakult egyházai közül a lutheriben a német és szláv, a kalviniban a franczia egyházi zenét honosította meg. Pedig egykor nekünk volt magyar egyházi zenénk. Maradványai még megvannak a magyar katholikus egyházban. Mikor most e tárgyról elmélkedem, fölmerül emlékemben egy egy jelenet régi multamból. Egy kis városban tanárkodtam akkor. Volt annak a városnak egy kovács mestere, tózsgyökeres magyar ember, de buzgó katholikus. a ki otthonában családja tagjaiból házi istentiszteletet alakított. A piacztéren volt lakása. Esténként, mikor e téren végig .mentem, kihangzott az ájtatos ének ablakaiból. Sohasem feledem el azt a pillanatot, mikor ez az éneklés legelőször csendült a fülembe. Végig rezgett rajtam, mintha valami ősrégi magyar népdal mélabús hangjai lopództak volna szivembe, olyan tiszta nemzeti, olyan elragadó volt az 1 . . . Oh, ha igy tudnék énekelni, bell buzgón énekelnék 1 A magyar zene úgy össze van forrva egész lényemmel, hogy csak egy tactusa zendüljön meg, mindjárt megérzem. Ez a zene lelkesít, ez boldogít, ez tudna üdvöziteni is. De ezenkívül aztán nincs zene számomra. Nekem nem kell idegen zene, nem kell se testemnek, se lelkemnek. Egy egyszerű igaz magyar bús nótára sirva fakadok, ellenben a legszebb Beehoven sonáta is hidegen hagy. Hát miért kell nekem idegen nótát énekelnem éppen akkor, midőn istenemmel óhajtok társalogni ? 1 . . . Ez ellen nemcsak magyarságom, hanem protestáns voltom is tiltakozik. Ha elengedhetetlen kelléke a protestáns istentiszteletnek az, hogy nekem magyarnak az Isten igéjét magyarul hirdessék, miért hangzik ott idegen hangú ének ? Ezt a roppant nagy ellenmondást érzem, valahányszor protestáns templomainkban éneket hallok. Nem fogadom el azt az ellenvetést, hogy századokra terjedő honossága ezt az egyházi zenét jóismerősünkké, rokonunkká tette, azért az máj* többé nem idegen nekünk. Éppen ez a kifogásom ellene. Egy apa, kinek édes gyermekei vannak, idegent adoptál és saját gyermekeit kitagadja az örökségből. A magyar protestáns egyház édes gyermeke a magyar zene volt. A XVI. század protestáns magyarjai még magyar dallamok szerint dicsérték az Urat A kurucz világ zeneköltészetéből még ki lehet mutatni, hogy több darabja eredetileg prot. egyházi ének volt, csak később alakultak át világi dalokká. A liires Rikóczy-nóta is egyházi énekből keletkezett. Ma már sem az ág, — sem a helvét — hitv. ev. egyházban nem találhatunk magyar egyházi zenedarabot, énekes könyveink minden darabja idegen. Pedig a magyar zeneköltészet ma is olyan kincses bánya, hogy belőle a két testvér egyház bőven meríthetne. De mi a helyett, hogy egyházi zenénk reformálásához fogtunk volna, még azt is, a mi a mienk volt, engedtük elvilágiasodni Különösen a ref. egyházat illeti közelebbről a vád, mert hívei tiszta magyarok. Az ő egyházukban már korábban megindult a mozgalom az egyházi énekköltészet reformálására, de ók is a verssel kezdték, mint mi most, nem a zenével, a mi a fődolog volna. Mit használ a szép vers, ha idegen dallamra van alkalmazva ? Öltöztesd fel a német embert magyar ruhába, ha tán a testére rá szabhatod is, csak nyissa föl a száját, kirí a ruhából az idegen szólam s annál visszásabb. Itt a mi egyházunk irányadói két ellenvetést tehetnek. Szinte hallom őket megszólalni : 1. Háromszázados traditiót nem lehet megváltoztatni. 2. A mi egyházunk közönsége háromféle nemzetiségből alakult meg, nem lehet tehát a németre és a tótra a magyar zenei rhytmust ráerőszaKolni. Ok megmaradnának a régi mellett, s igy felbomlanék egyházi énekünk egysége. Nem fogadom el sem az egyik, sem a másik ellenvetést, mert egyikben sincs igazság. Az elsőben azért nincs, mert nem igaz az, hogy százados traditiokat ne lehetne megváltoztatni. Az idő, a korszellem sok régi hagyományt el mosott már s alkotott helyette újat. Itt pedig nem is valami újról, hanem arról van szó, hogy magyar nemzeti zenénk foglalja el jogos helyét magyar protestáns egyházunkban is, a honnan az idegen zene kiszorította. Megengedem, hogy nehezen megy, de ha el sem kezdjük, sohasem lesz magyar egyházi zezónk. Már pedig, hogy nincs rá szükségünk, azt nekem ne mondja senki ! Ha oly csodálatos hatása van zenénknek kedélyünkre világias összejöveteleinkben, mennyivel erősebb hatása volna a vérünkből való zenének egyházi összejöveteleinkben, templomainkban.