Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Poszvék Sándor. Egyházi énektár

értő leg jár el sa lelkészek működését támogatja." Mondja meg nekem akár Raffay kollegám, akár akárki, hogy hol van ebben csak a legcsekélyebb szándéka is annak, hogy a megalakítani czélzott belmissiói egyesület az egyházon kivül, annak hivatott elöljárói ellenére akart megindulni, állani és mint idegen szervezet az egyház érdekeit akarta volna megtámadni? A ki ezt ebből, vagy az összehívók privát beszélgetéséből, vagy Írásaiból kimutatja, az előtt mea culpával fogok meghajolni s aat mondom mind magamra, mind az értekezlet összehívóira: „jikkavóiu mijjiszrael." 5. Az egyesület rá akarta erőszakolni a belmissiói munkát a papokra és a gyülekezetekre és 6 a belmissiói inunkat kényszeritólpg kívánta uniformizálni. Hol van az alapjok ez állításoknak a bemutatott alapszabály tervezetben ? Mutassa ki Raffay kollegám. En az alapszabály tervezet 3. § ában ezeket olvasom: „Eszközök. Az egylet czéljainak megvalósítására szolgálnak : a) a szentírás olvasása ós terjesztése, b) evangéliomi szellemű lapok és könyvek terjesztése, c) felolvasások és vallásos összejövetelek tartása, d) vasárnapi iskolák, e) ifjúsági egyletek, nőegylet és mértékletességi egyletek alkotása." Hol van ezekben kényszerítés vagy uniformizálás? Hogy az alapszabálytervezet megjelöli azokat az eszközöket, a melyeket az ügynek az egyház javára szolgáló megoldása szempontjából hasznosaknak és ajánlatosaknak itél, — azt hiszem, ebben még sem kényszer, sem uniformizálás nem foglaltatik. 7. Az egyesület a békés egyházakra rá akarta zúdítani az utazó titkárokat. Súlyos vád, a mely azt involválja, hogy az egyesület s annak tervezői mintegy alá kívántak gyújtani a lelkészeknek, s azoknak a belmissiói munkától vonakodása esetén az egyesület velők szemben álló pártot kivánt volna támasztani a gyülekezetben, s bele avatkozván önkónyüleg és jogtalanul a gyülekezetek életébe. azok legbensőbb családi ügyeibe, meghasonlást, visszavonási ós szektáskodást kivánt volna támasztani. Ez a legsúlyosabb és legfőbenjáróbb vád, mely Raffay czikkeiben felhangzik. De van e alapja? Lássuk mit proponált az alapszabály tervezet az utazó titkárok teendőjét illetőleg ? Az alapszabálytervezetnek erre vonatkozó pontja igy hangzik: „A két utazó titkár evangéliomi előadások s összejövetelek tartását s helyi egyesületek alkotását kezdeményezi, s a már meglevő egyesületeket erősíti." Hol van ebben a tervezetben az a szándék, hogy az utazó titkárok önhatalmúlag s egyházi törvényeket nem respektálva betörjenek olyan gyülekezetekbe, a melyeknek hivatott elöljárói őket a megjelenésre fel nem szólítják? S vájjon, ha a tervezet eme pontját összevetjük az egyesületnek az egyházi hatóságokhoz való viszonyát szabályozó s fentebb szószerint közlött pontjaival, — vájjon jogosítva van-e Raffay kollegám a gyülekezeti életet felforgatni akaró szándék inputálására? Ítélje meg bárki, a ki nem akar mást olvasni, mint a mi irva van. S végül lássuk a 8 ik állítást : Az egyesület a két prot. egyház közt unionálni akart s bele akart avatkozni idegen felekezet legbensőbb családi ügyeibe. Ez állításra nézve már Mayer Endre is megmondta a maga véleményét, de csak anynyiban, hogy ha ez volna a czélja az evangelikus és református egyház által közösen felállítandó belmissiói egyesületnek, akkor a leghatározottabban ellene mondana annak. En pedig egyenesen arra hivoui fel Riffiy kollegát, hogy matassa ki akár az alapszabálytervezetből, akár privát beszélgetések, akár Írásaink alapján, iiogy ez volt a szándékunk, s akkor elismerem, hogy rosszat akartunk ós azonnal leszerelek. A mig azonban azt be nem bizonyítja, nem feltevések, imputácziók alapján, hanem a fentebb megjelölt alapokon, addig engedje meg, bármily vakmerőnek iássék is, hogy abban a véleményben maradjak, hogy a belmissiói értekezlet s a megalakítani akart belmissiói egyesület czéljait félreértette; c/.ikkei e félreértés szüleményei voltak, s mind a pozsonyi értekezletnek, mind annak összehívóinak olyan szándékokat imputált, a melyeket azok nem érdemeltek meg. A béke, az evangéliom, egymás megértése ós megbecsülése szelleme velünk. HAMAB ISTVÍN ret. theol. tanár és a „Prot. Egyh. és Isk. lap" főmunkatársa. „Egyházi énektár." ín. (Folytatás és vége) Gyülekezeteink híveinek zöma conserva tiv. Conservativ gondolkozásában, életmódjában, a csökönyösségig conservativ a gyakorlati hitélet terén megszokott alakokhoz való SZÍVÓS ragaszkodásában. S ez, lia csak nem puszta akaratosság, vagy ellenzéki viszketeg nyilvánulása, nemcsak nem hiba, hanem becsülésre méltó erény. Hisz magának a kijelentett vallásnak s a rajta épülő egyháznak természetszerű characteristiconja a conservativismus. Azok az örök igazságok és vallási tanok, melyeknek fundamentumán az egyház áll, rég mult idők szent hagyományai. Féltékenyen őrzi minden jóravaló család ősi hagyományait, kegyelettel ragaszkodik azokhoz is, melyek a megváltozott viszonyok, a fejlettebb korszellem követelményeivel összhangban már nincsenek. A múlthoz való ragaszkodás a vallási közösségeknek egyik fő jellemvonása.