Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Poszvék Sándor. Egyházi énektár

S hogy az örök és változhatatlan szellem iránt való kegyelet kiterjed az alakokra is, melyekben az kifejezésre jut, az erabeii gyarlóság kifolyása. Minél romlatlanabb, mennél naivabb a népjellem, ann^l szorosabban fűződik az eszme iránt hűségesen megőrzött kegyelete a megszokott alakokhoz. Számtalanszor hallottam, sót önmagamon is tapasztalom, hogy p. o. a liturgia terén, az agendai imádságban, vagy akár a bibliafordítás szövegében előforduló valamely modern kifejezés kellemetlenül érint, hidegen hagy, mert nagyon emlékeztet a köznapi, a profán, arra a prózai életre, melynek porából ki kell emelkednünk, hogy magasabb légkörbe felszállhassunk. Ebben rejlik a belső ember azon titokzatos fellendülésének lélektani oka. melyet épülésnek nevezünk. Az eredeti hona felé felemelkedő léleknek szárnycsattogása ez. S ha az áhitatoskodók mi veltebb rétegeire való tekintet megokolná is az épülés czáljaira szolgáló elemeknek a kor fejlet tebb Ízlésének megfelelő gyökeres s teljes megújítását: a kisebbség tartozik a többség felfogásához alkalmazkodni. E nélkül közösség fenn nem állhat. A vallásos népélet psychológiájával tehát lelkiismeretesen kell számolnia annak, ki a gyakorlati hitélet terén életrevaló reformmunkát akar végezni. E nélkül minden újítási kísérlet halva született gyermek. — elmélet, s szürke elmélet s legyen bár magában véve a legüdvösebb eszme, magában hordja a halál csiráját. Visszatérve most már „E n e k tár u n k"-hoz a fent kifejtett elvekből következtetésül levonhatjuk azt az aranyszabályt, mely az egyházkerület által az énekreformra vonatkozólag elfogadott, első czikkemben közölt irányelvek sorában is foglal helyet, hogy e téren óvatosan, teljes kímélettel, elhamarkodás nélkül kell a javítás munkáját végezni, vagy tán jobban mondva, előkészíteni. Az „Énektár" czélja ez, egyedül ez. Buzgó munkásai nenr énekeskönyvet, új énekeskönyvet bocsátottak közre, hanem énekgyűjteményt, ennek is egyelőre csak első próbafüzetét. A benne foglalt énekek közt azoknak kellő megrostálása s a beható birálat eredményéhez képest való módasitása uián, lehet azután válogatni s a legjobbakat, más időközben rendelkezésre álló jeles énekekkel kiegészítve, egy gyülekezeti használatra szánt énekeskönyvben egybefoglalni. E gyűjtemény tehát Knapp „

Liederschatz" czimű művével azonos czélnak áll szolgálatában. Ily gondos előkészítés útján remélhetőleg megvalósul a czél, hogy minden tekintetben a mértéket megütő, a köz- és házi épülés fejlesztésére valóban alkalmas énekeskönyvvel gazdagíthatjuk az egyházi irodalmat. De akkor is óvatos, körültekintő, bölcs s tapintatos eljárásra lesz szükség, hogy a gyülekezetekkel elfogadtassuk s megkedveltessük. Csak úgy lesz elkerülhető a gyülekezetek belső békéjét veszélyeztető harcz, mely Németországban a „Gesangbuchstreit" jelszó alatt évtizedeken át izgatottságban tartotta a kedélyeket. Csak igy nem fognak ismétlődni azok a botrányos jelenetek, melyek a dunántúli egyházkerület egyes gyülekezeteiben a XIX.. század 3— 5-ik évtizedében merültek fel, midőn a régi „Graduál" ellen hivatalos úton indították meg a hadjáratot.*) Nem féltem ebben a tekintetben a próbafüzetben foglalt új énekeket. Ezek közt valóban kitűnő, úgy belső tartalmuk, a meleg vallásos szellem, mint az egyszerű, keresetlen, népies alak tekintetében, kiváló énekeket találunk. Ezek éppen e kitűnő tulajdonaiknál fogva megtalálják majd az utat a hivek szivébe is. Ajánló levél nélkül is útnak lehet bocsátani. Az egyházi ének, mint rokona: a népdal, lia a népélet talajából sarjadzik, e talajban előbb utóbb mély gyökeret is ver. Ismertetés útján kell, kényszer alkalmazása nélkül lehet ezeket lassanként meghonosítani. Ott az iskola, mely az ilynemű reformok életbeléptetésére a legkedvezőbb, a leghálásabb tér. A gyermekektől megtanulják s megkedvelik majd a szülők, a felnőttek is e szép új énekeket. A tanuló ifjúság igy öntudatlanul is missiói szolgálatot végez. S az iskola növendékeiben előttünk áll a jövó egyháza. Az új nemzedék, mely az új énekekkel megbarátkozott nemcsak nem idegenkedik majd a megkedvelt énekeket magában foglaló új énekeskönyvtói, hanem követeli is Egy másik útja a népszerűsítésnek az, hogy egyes szép énekeket külön is terjesszünk p. o. ünnepi alkalommal. Sántha Károly alkalmi énekeinek, továbbá a gyámintézeti ünnepélyeken használt énekeknek ily módon való terjesztésével útját egyengetjük az ezeket magában foglaló új énekeskönyv a gyülekezetekbe való behozatalának is. Ha jól emlékszem, olvastam, hogy a nagy Schleiermacher is ezt az utat választotta, midőn egyházában egy új énekeskönyv meghonosításán fáradozott. A templomajtóknál osztatott ki időrőlidőre egyes, az új énekeskönyvben foglalt énekeket az összesereglő hivek közt. Nagyobb ellenszenvvel találkoznak majd — attól tartok — azok a régi énekek, melyek az eddig használatban volt énekeskönyvekben is foglaltatván, régi megszokott alakjukban váltak a gyülekezetek közkincsévé, kegyeletük féltett tárgyává. Ezek most új alakban, modernabb köntösben tartanak számot a régiek helyére. Ezekre vonatkozolag kell különösen hangsúlyoznunk a/,t az óvatos eljárást, melyet a vallásos népéletnek fentemiitett conservativismusa feltételez. *) L. erre nézve a felette érdekes adatokat a .Protestáns Egyházi és Iskolai Lap-* 1»62. évfolyamának 830 s következö lapjain.