Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Mayer Endre. A belmissiói egyesület kérdéséhez

érdemlegesen foglalkozni, hanem az az egvszerű meggyőződés, hogy Raffay kollegám Mayer Endre felvilágosifásai után csakugyan be fogja látni a belmissiói értekezlet és összehívói szándékai íelől táplált véleménye téves voltát az én reflektálásom nélkül is. Ez a naiv meggyőződésem azonban, a mint Raffay kollegám második czikkéból sajnálattal lá­tom, igen csalókának bizonyult. E második czikke még inkább meggyőz a felől, hogy Raffay kolle­gám félreértette mind a belmissiói egyesületet, mind pedig az annak megalakítására Pozsonyban összehívott értekezlet kezdeményezőit. Ha nagy indignácziójára szolgált első közleményemben azt merészeltem állítani, hogy czikke a kérdés meg nem értéséből fakadt s oly szándékokat imputált a tervbe vett belmissiói egyesületnek és a pozso­nyi értekezlet összehívóinak, a melyeket azok meg nem érdemeltek, — úgy legutóbbi czikke alapján ez állitás ismételt kijelentésére még in­kább bátorkodom. S hogy mi alapon, azt — el­hagyva a dolog személyes oldalát, a mit, Isten látja lelkemet, nem szívesen s nem visszatromfo­lási szándékból feszegettem. — leszek bátor fel­mutatni a következőkben. Foglaljuk előbb össze Raffay kollegám állí­tásait, hogy nyomról nyomra mehessünk. Raffay kollegám czikkeiben a következő okoknál fogva nem barátja az egyesületi belmissiónak s ítéli el a pozsonyi belmissiói értekezlet összehívóit: 1. az egyesületezés ellenkezik evangéliomi egyházunk szellemével ; 2. a belmissiói egyesület megbontja az egyház egységét és szektáskodásra vezet; 3. az értekezlet összehívói s az értekezlet áthágták jogosult körüket; 4. az egyesület az egyházon kivül, annak hivatott elöljárói ellenére akart meg­indulni. állani s mint'idegen szervezet az egyház érdekeit akarta volna megtámadni; 5. az egyesü­let rá akarta erőszakolni a belmissiót a papokra és gyülekezetekre ; 6. a belmissiói munkát kény­szeritóleg kívánta uniformálni; 7. az egyesület a békés egyházakra rá akarta zúdítani az utazó tit­károkat s végül 8. a két prot egyház közt uni­álni akart s bele akart avatkozni idegen felekezet legbensőbb családi ügyeibe. Hát lássuk ezeknek az állításoknak az ala­posságát és igazságát külön külön. Ha valóban ezeket czélozta vagy akarta volna a pozsonyi bel­missiói értekezlet, annak összehívói és az ott megalakítani akart belmissiói egyesület, akkor valóban méltók volnának azok nemcsak Raffay kollegám kemény Ítéletére, hanem arra is, hogy az egyházi egész közvélemény felzúduljon ellenök és mint gonosz, pestises nyavalyát kivesse magá­ból. De ezeket czélozták és akarták-e valóban? Hic Rodus hic salta; lássuk tehát a dolgot a maga igaz valóságában. Raffay kollegámnak az első két pont alá fog * - -•- ­lalt állításával, bár más köpönyege mögé búvás­sal vádoljon is, Mayer Endre czikke után nem foglalkozom. A mit, azt hiszem, bebizonyitottnak vehetünk, felesleges, hogy újra traktáljuk. De lássuk a többit. 3. Az összehívók és az értekezlet áthágták jogos körüket. Raffay kollegám emez állítása nem állhat meg, mert azok, a kik azt az értekezletet összehívták, nem a magok szakállára cselekedtek. Szilassy Aladár elnök, megnyitó beszédében világosan kijelentette, hogy az értekezlet összehí­vásával első sorban a budapesti evang. és refor­mátus egyházak belmissiói értekezlete, másodsor­ban pedig a dunamelléki ref. egyházkerületnek hivatalos, egyházkerületileg jóváhagyott alapsza­bályok szerint működő s a kerület által elismert és működésre felhatalmazott egyházi értekezlete által bízatott meg, — tehát mandátummal bírván, az összehívók jogos körüket át nem hágták. Hogy az értekezlet összehivatott, mind az evangelikus, mind a református egyház érdeklődő tagjaiból s a felett tanácskozott, hogy szükség van e s mily módon és mily formában egy országos belmissiói egyesületre? ez által én nem tudom, hogy miben hágta át törvényes jogkörét? Hát vájjon a pro­testáns egyházban nincs megengedve, a hivatalos egyházi gyűléseken kivül, egyháztársadalmi úton valamely kérdést megbeszélni s benne véleményt mondani? Hát akkor mi jogon állanak fenn s mi jogon fungálnak nemcsak a református, ha­nem az evangelikus egyházban is fennálló egy­házmegyei értekezletek ? Mi jogon ajánlják azok felállítását és szervezését felügyelők, püspökök és esperesek? Az a pozsonyi közös értekezlet nem akart lenni s nem is volt más, mint egyháztársa­dalmi megbeszélése egy fontos kérdésnek. Hogy ebben, akár összehívásában, akár lefolyásában hol van a törvényes jogkör áthágása? — azt csak Raffay kollegám látja ; én nem tudom látni, bár­mint erőltessem is szemeimet és eszemet. 4. Az egyesület az egyházon kivül, annak hivatott elöljárói ellenére akart megindulni, állani, s mint idegen szervezet az az egyház érdekeit kívánta megtámadni. Ennek az állitásnak az iga­zolása végett Raffay kollegám az értekezleten előterjesztett alapszabály tervezetre hivatkozik. Nem tudom olvasta e azokat a gonosz alapsza­bályokat, de ha olvasta és ismeri, akkor^nem tudom, hogy ezt miként olvashatta ki belőlök ? Hogy olvasása és amak alapján nyugvó állítása téves és nem felel meg a valóságnak, annak iga­zolására íme ide írom szószerint az alapszabályok­nak az egyesületnek a hivatalos egyházhoz és a gyülekezetekhez való viszonyát meghatározó pont­ját. „II. szakasz. Az egyesület viszonya az egy­házi hatóságokhoz. Az egyesület működése álta­lában s különösen a helyi egyesületek szervezé­sében az egyházi hatóságokkal egyet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom