Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Dr. Schneller J. Paedagógiai dolgozatok

Oíilliffet legutóbb eltiltotta a franczia kaszárnyák kantinjaiban mindennemű szeszes ital árusítását. A tilalmat apróbb kísérletek előzték meg. Legelőbb a párisi helyőrségi parancsnok Brugére tábornok adta ki a rendeletet, hogy a kantinban, reggeli előtt pálinkát mérni nem szabad. Azután a X. gyalogos ezredet tiltották el, de teljesen a szeszes italtól. Az eredményt nem győzi dicsérni a tisztikar. A katonák hamarosan hozzászoktak az új rendhez, pálinka helyett sört, csokoládét, kivált pedig tejet s melegített bort isznak. És nem csupán Francziaországban nyúltak ily gyökeres intézkedéshez. Belgiumban már 1886ban eltiltotta P on tus tábornok, az akkori hadügyminiszter, hogy pálinkát mérjenek a kantinban; az angol hadsereg kantinosai 1840. óta nem árusítanak pálinkát ; az Egyesült Államokban Grrant elnök intézkedett hasonlóan. Svájczban 1896. márczius 10-én utasították a tiszteket, hogy ürittessók ki azoknak a katonáknak kulacsait, kiknél pálinka van. A román kaszárnyák kantinjaiban szintén tilos a pálinka. Oroszországban az idén adott ki hasonló parancsot a szentpétervári parancsnok, Vladim i r nagyherczeg. IRODALOM. Schneller István dr., a kolozsvári tudományegyetemen a pádagógia kedvelt professora kiadta „Pádagógiai dolgozatainak" L kötetét. Erős ethikai padegógiai egyéniség, ki egy német tudósnak alaposságával tészen itt a nagy közönség előtt „vallomást" a maga padagógiai meggyőződéséről. A főiskolai tanulmányozás czéljára és minőségére s ezzel összefüggésben a tanári hivatás felfogására vonatkoznak, az e kötetbe foglalt valóban értékes és tartalmas dolgozatai, a melyeket a következő kötetekben „németországi tanulmányútjának tapasztalatai (történeti alapvetéssel kibővítve)" fogják követni. Terjedelmes bevezetésében „pädagógiai álláspontját" ismerteti „alapjaiban és alapvonásaiban." E jeles piidagógiai professorunk hitvallása az, a melynek tartalma „az ethikai személyiség." S mivel „a személyiség a nevelői oktatás czélja," azért álláspontját „a személyiség pädagógikájának" lehet nevezni. Az erkölcsi személyiség az embernek mint individumnak ethizálása, „az emberi egyéniségnek személyiséggé való válása, vagyis a krisztusi elvnek elókószitóse" nála a fődolog, mely állásponton aztán ugyancsak élesen, de igazságosan itóli meg a mai sok „sok hivatalnok professort e hazában." Neveléstudománya egészében és részleteiben egyaránt tehát keresztyén és evangelium jellegű minden izében, s ugyanazt a czélt szolgálják a testes kötet többi részletei is. Ilyen nevezetesen a pozsonyi theológián tartott „búcsúbeszéde" (II. sz.,) a hazai ev. theol. oktatásról szóló millenáris értekezése (IV. sz.,) részint a kolozsvári egyetemen tartott, részint a. kiválóbb folyó iratokban (p. o az „University Extension" az „Athenaeum"-ban) közzétett előadásai ós dolgozatai. Az egyetemi tanulmányozás feladatai és tárgyi feladatairól szóló (V. és VIII. sz.) dolgozatait mi e helyütt már ismertettük. Legrészletesebb az „University Extension" (VI. sz.) czimű dolgozata, mely a tudományok népszerűsítésének mozgalmát behatóan es részletesen ismerteti. Ennek a mi jeles pedagógusunknak kiválóan tanulságos irodalmi termékére ós az abban lefektetett meggyőző elveire e helyütt is felhívjuk szakköreink és lelkészeink szives figyelmét. A mű külső kiállítása Hornyánszky Viktor nyomdáját dicséri. Ára nincsen kitéve. (sz.) Debreczeni protestáns lap. „Szemet hunynunk a nap-nap után történtek felett többé nem lehet, a sötét lobogó ki van bontva, zúgnak a félrevert harangok, támad a romaiíismus s a csatakiáltások immár ablakainkig érnek, a védekezés elől kitérni már többé lehetetlen. Sok szép frázis elhangzott a béke érdekében, de mindezek nem érnek tönbet egy lyukas mogyorónál. Mert számolnunk kell azzal, hogy meg vagyunk támadva. Ez a tény, ezt eltagadni többé nem lehet. Tehát ki a síkra ! Keserves birkózás lesz ugyan ez éppen mi reánk reformátusokra nézve, mert a lelkiismereti szabadság jegyében született reforinátizmust könnyen olyan térre sodorhatja, hol szenynyes iszapokon kell majd keresztül gázolnia, de hát elveink tisztaságát még az ilyen területeken is igyekezzünk megőrizni és soha ne felejtsük, hogy a katholikusok is magyarok, kiket nekünk nem „elsöpörni," hanem felvilágosítani a feladatunk. De —- ismét mondjuk — ne felejtsük, hogy arról van szó, hogy nálunk az ultramontanizrnus régóta, titkon ós gondosan elhelyezett aknáit felrobbantotta, az alattomos hajszát nyilt támadással cserélte fel s bármint fájjon is lelkünknek e szót kimondani, ma már nyakig benne vagyunk Magyarországon a kultúrharczban. Nekünk pedig kötelességeink vannak hitünkkel, vallásunkkal szemben is. Az a kérdés: érezzük-e ezekre nézve a felelősséget? Ha igen, akkor perczig se ringassuk magunkat tovább illúziókban. Vagy . . . vagy. Tertium non datur ! — Ugyanazért a legelső dolgunk legyen a presbyteriumokat s ezek útján híveinket a veszedelem felől felvilágosítani, elóttök a szomorú valót nyíltan feltárni. Hadd menjenek át szivükbe, leikökbe az a tudat, hogy hiába minden békességre törekvés, a régi hazugság ismét felemelte fejét s ki van mondva, hogy Magyarországot rekatholizálni kell ! Nem mi mondjuk ezt, kimondották hangosan a katholikusok. S ha ez a tudat általánossá lesz, akkor hadd jöjjön a fekete sereg, állunk elébe, mint őseink állottak s vallásunkat meg fogjuk védelmezni. Mert jól megértsük a dolgot: mi most sem akarunk támadni,