Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Hat sz. k. v.

nemcsak szóval, hanem hitüket igazoló életükkel tanítanak és nevelnek, kik egyházunk szertartásait nemcsak nem mellőzik, hanem azokon örömest résztvesznek, indíttatva nem a rideg kötelességérzés, hanem a Krisztus után kívánkozó szeretet által. Egyházunk méltán megkívánhatja, hogy iskolái, melyeket nagy áldozatok árán tart fenn, valójában ág. hitv. ev. keresztyén iskolák legyenek, hogy e felirat nemcsak az iskolaépület homlokzatán tündököljön, hanem tartalmát igazolja bent a termekben az evangeliom tiszta levegője, a hit világító fénye ós a szeretet üditó melege, mely azokat áthatja. Ily iskolák ily tanítókkal okvetlenül egyházunk felvirágoztatását fogják előmozdítani. Hogy iskoláinkat ide fölemelhessük, ehhez szükséges végre lelkivezetőinek hitben, szeretetben való összemüködése. Lelkész és tanitó tagjai ama nagy családnak, melynek Krisztus a feje és úgy egymás közt testvérek. A lelkész a tanítónak idősb testvére, édes bátyja, a tanitó a lelkésznek édes öcscse: „Iinemely igen jó ós mely gyönyörűséges dolog az atyafiaknak egyességben való lakások," mondja már a zsoltárok irója, (133. zsoltár 1. v.) Mint testvérek ne szeressük azt, a mi szétválaszt, hanem a mi összeköt. Ne legyen köztünk versengés egyébben, mint a mit megváltónk e szavakban jelölt meg: „A ki akar ti közületek első lenni, legyen mindeneknek szolgája." (Márk ev. 10. f. 44. v.) Keressük mindenben a Krisztus dicsőségét; csekélységünk eltörpül mellette és mi alázattal és egyakarattal egyesülve a szeretetben szolgáljuk egyházunkat, hazánkat. E szép ós magasztos czél megvalósítására törekedni és erre buzdítani az alesperesi hivatal szép és fontos, de nehéz és felelősségteljes feladata. Érzem erőm és tehetségem elégtelen voltát e nagy feladattal szemben. Hogy mégis e hivatal viselésére vállalkoztam, erre indított egyházam iránti tiszteletem és szeretetem, mely engedelmességet parancsol, és azon isteni kijelentés, mely fohászomra a szentírás szavaival lelkemet érinté: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. (II. Kor. 12. f. 9. v.) Midőn azon meg nem érdemelt kitüntetésért, melylyel evang. egyházmegyénk az alesperesi hivatal szolgálatára méltatott, mély köszönetemet fejezném ki, kérem a nagytiszteletú és tekintetes «egyházmegyei elnökségnek nagyrabecsült támogatását, kérem kedves lelkésztársaimnak, iskoláink iránt érdeklődő buzgó világi urainknak és általában egyházmegyénk minden egyes tagjainak szives jóindulatát ; kérem tisztelt tanitó-testvéreimnek feltétlen bizalmát, melyet mindenkor viszonozni fogok, hogy egymást megértve, egyesült erővel szolgálhassuk a művelődés szent ügyét; kérem minden tanítónak ügybuzgalmát, lelkesedését, hogy mindegyik az legyen, a mire elhivatott: magyar evang. tanitó 1 Kérem mindenekfelett az Úr Isten gazdag áldását egyházunkra, iskoláinkra, hazánkra és ezek minden egyes tagjára ! vezéreljen az ő szent lelke, a szeretet, a békesség, az igazsága lelke, hogy igy az ő dicső országa e földön terjesztessék. Isten kegyelme legyen mindnyájunkkal V Ámen. BELFÖLD. \ "VI. sz. kir. városi esperesség közgyűlése július hó 16-án és 17-ón, Kassán dr. Benczúr Gréza felügyelő s Linberger István főesperes elnöklete alatt tartatott meg. A gyűlés szokásos tárgyain kivül különös jelentőséget adott ennek a gyűlésnek Linberger István főesperesnek meleg ováczióban történt részesítése abból az alkalomból, hogy 50 éves egyházi működése elismeréseül ő felsége a király, neki legutóbb a Ferencz József rend lovagkeresztjét adományozta. A főesperesi és a számvizsgáló bizottsági jelentéseknek tudomásul vétele után nagyobb vitát keltett a tárgysorozatnak két pontja u. m. a tiszai egyházkerületi nyugdíjintézet válságának elenyósztetését czélzó bizottsági javaslat, illetve a tiszai egyházkerületben gyámintézeti hitelszövetkezetnek léte sitésére irányuló s Radvány István kerületi gyámintézeti világi elnök által az egyházmegyei elnökséghez leküldött javaslat. Előbbit, illetőleg a gyűlés Szlabey Mátyás bártfai lelkész fejtegetései után kimondotta, hogy elvileg belemegy a nyugdíjigényeknek leszállításába azzal a megszorítással, miszerint ne öt évenkint — mint a javaslat contemplálja, hanem évenkint számíttassák s osztassák ki a meglevő nyugdijintézeti vagyon jövedelméhez képest a nyugdíj s ezenkívül a nyugdijat már élvező özvegyek a leszállítás folytán őket éit veszteségért az egyházkerület által feltótlenül kárpótoltassanak. A másik érdekes kérdés tárgyalása heves vitát idézett elő részben azért, mert tisztázni kellett a kérdést, vájjon az esperesség, mint közigazgatási gyűlés, avagy az esperesség, mint gyámintézeti közgyűlés hivatott-e határozathozatalra. Sőt éppen a közgyűlés eme kettős minőségének figyelmen kivül hagyása élénk felszólalásokat provokált