Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - VII. Temető - Kubányi Lajos

porán — azo'i közt aligha volt egy is olyan sötét, mint a mikor a „nemzeti" elvet jónak látta belevinni az egyházi életbe és abban boldog-boldogtalant részesíteni, egyes-egyedül a szegény magyarról feledkezvén meg. Jó orosz és öláh atyánkfiai gyönyörűen érzik magukat ebben a rendszerben, csak mi, szegény magyarok, fázkódunk kint a veszett hidegben. Hát ilyen életfilozófiával lehet valaki szent, kanonizálhatják érte, s ha valaha Panrussia vagy Dákorománja megépül; díszes szobrot emelhetnek fényes portikusán a szegény, önfeláldozó, jó bolond magyarnak. Reméljük azonban a legjobbat. Azt tudniillik, hogy mi is megkapjuk végre a huszadik században azt, a mit a tizenhetedik meghozott már orosz és oláh testve =• reinknek. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyon későn és nagyon nehezen kapjuk meg végrevalahára mi is azt, a mit ők olyan régen és könynyen megkaptak." Nagy-Brittannia közoktatásügye. A népnevelők egyesülete, Peres Sándor szerkesztésében „Népnevelőd Könyvtára" czirnén egy irodalmi vállalatot létesített. Ennek 3-ik füzetében Somog y i G^za znióváraljai tanitóképezdei igazgató NagyBritannia közoktatás ügyét részletesen ismerteti. — Sorba veszi Angol, Irhon és Skótország elemi, felsőbb és egyetemi oktatásügyét, ismertetve azok fejlődését előmozdító rendeleteket és törvényeket. Külön fejezetet szentel a tanitó képzésnek és tanitói nyugdíjtörvénynek. — Kimutatást közöl az iskolákról és a tanitók fizetéséről. — Mint érdekes adatot említjük belőle, hogy Nagy-Brittannia évi népnevelésügyi kiadása 16.691,325 font. Ez összegbe az önkéntes aláírások és hagyományok nincsenek beszámítva. A népnevelési kiadásból — még a csecsemőt is ideszámítva — minden lakosra 8345 shilling esik. — Sem irni, sem olvasni 18$ nem tud. — Ezen munkát nem pusztán a tanférfiak, de a politikusaink és közéletünk minden munkása haszonnal tanulmányozhatja. — Kapható, La m p el Róbert kiadásában. Ara 1 korona. Magyarország. Az autonómiai kongresszus elhalasztása után Ugrón Gábor „Temetés után" czimmel ir a „Magyarországban." „A katholikus autonómiát temették el, mert a magyar katholikusok kongiesszusa fizetésképtelenséget jelentett. 0 nem tudja, milyen önkormányzathoz van joga, milyenre van szüksége. Ő nem tudja, mi az ő belső természete és külső megnyilatkozása, tehát nem ismeri önkormányzatának tartalmát és alakját. 0 tőle kéri ugyan a felséges főkegyúr az elhatározást, de ő nem tudja a kormány, a püspökök akaratát, tehát — nem tudja, hogy mi az ő akarata. Ilyen erős a magyar katholikus hitélet tájékozottsága, meggyőződése a kongreszss-uson. A verkli nem tudja, mily betétet szántak lartalmául, melyet ő zenél és rajta levő bábok eltánczolnak. Ha gazdája meg nem könyörül : a verkli üres marad és nern dalol Ha a kormány, a püspökök nem engedélyezik: a kath. kongreszszus nem határoz, sőt nem is tanácskozik. Az autonomiát, azt mondák, elfogadják, mert pápa, király, kormány, hierachia hatalmi körei ott meghatározást nyertek gyakorlatban. Mindezeket az erdélyi autonómia gyakorlata szerint fogalmazta, összeillesztette, rendezte a kisebbség javaslata, melyet — az alakoskodás természetéhez képest — dicsérettel elhalmozva elvetett. — Proklamálták az autonómiát, melyet igazán akarnak, csak ne legyen benne nép és értelmiség, ne adjon át semmit a király, a kormány, a püspök ; ne legyen képviseleti, talán éppen parlamenti, ne legyen az övé az első ós az utolsó szó, ne szavazza ie a püspököt, a kormányt. Különben fejtsen ki jótékony hatást, csókoljon kezet, engedelmeskedjék és — adózzék. Ehhez hasonló szatírát csak egyet ismer a történelem : a mikor az isztmuszi játékon Nero proklamálta általános lelkesedés és taps között Hellasz szabadságát." (Igazán szerencse, hogy r. kath. a miniszterelnök, nem protestáns, mert most ugyan okolnák a maguk kudarczáért a protestánsok furfangját, féltékenységét, önzését, szűkkeblüségét, zsarnokságát s ki tudja még mijét, a régi nóta szerint. Mi csak nézzük, várjuk: hogyan tudják megcsinálni az autonómiát a r. katholikusok — a tulajdon püspökeik ellenében! Igazi autonómiát akarjanak ós merjenek csinálni, akkor sikerül, — de fából vaskarikát nem lehet; a ki rántottát akar csinálni, el kell annak törnie a tojást !) TEMETŐ. Kubányi Lajos, 1818—1900. Kubányi Lajos született 1818. szepf, 19én a nógrádmegyei Szelczen, hol atyja mint ev. tanitó működött. Iskoláit előbb Rozsnyón s később Pozsonyban végezte, a theológiai pályára lépett s a mig Pozsonyban végezvén a theologia utolsó éveit két évi időtartam alatt mint nevelő is működött Rak óvsz ky István családjánál,a honnan Jénába ment, hol egy évet töltve felszóllittatott, vájjon nem jönne-e Alsó Esztergályba administrátornak, ekkor édes atyja Zselenyéken volt már tanitó s igy, hogy szüleihez közel juthasson, örömmel el is fogadta e meghivásc. Principálisa már ekkor igen súlyos beteg volt s vagy hat hónapra reá meg is halt. Ezen idő alatt a fiatal administratort a hivek megszerették s a papválasztás alkalmával egyhangúlag megválasztották lelkészükké. Négy évi itt iéte után megnő-