Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Horvát Sámuel. Az egyházi fegyelem gyakorlása a gyülekezetekben

mány kezel, s ez által biztosítani a jövendő minden esélyei ellen. Őszintén mondta ezt ki Hortoványi, a Magyar állam főszerkesztője, a ki a herczegprimás 1894-iki beszédére hivatkozva olyan autonómiát követel, a milyent az 1790-iki törvény a protestánsoknak biztosított; nem veszi azonban tekintetbe, hogy az analógia nem teljes, mert a protestánsok meg aránylag annyi javadalmat kívánhatnának, a mennyit kaptak a r. katholikusok ; akkor lenne esak meg az egyenlőség, a mit ók most annyira emlegetnek a jogok tekintetében, hiszen még azt a keserves congruát is hányszor szemünkre vetik. Hortoványi igy nyilatkozott : „Szükségtelennek látom ezek után utalnom arra, hogy én a katholikus autonómiát, a katholikusokat megillető összes, kormány által kezelt tanulmányi vallásalapok kiadása nélkül el nem képzelem, ezek nélkül az autonómia szervezésének szükségét el nem ismerem, s ha magam maradok is e véleményben, de bátran ki merem mondani, hogy ez alapok és alapítványok nélkül nem kell (Zajos helyeslés) s nincs szükség katholikus autonómiára, maradjon inkább a jelenlegi rendezetlen állapot, maradjon egy fájó seb, mely már félszázad óta vérzik, s ha e mostani nemzedéknek nincs elég bátorsága és akarata arra, hogy e javait és jogait visszavívja, jön talán utánunk egy bátrabb s a katholikus közügy iránt őszintébben lelkesedő nemzedék, mely nem lép a megalkuvás, nem a jogfeladás terére, hanem küzd, a mig küzdelmét a győzelem, a siker nem jutalmazza. (Úgy van. Elénk helyeslés ós taps a baloldalon.") Győrffy Gyula az erdélyi r. kath. egyház százados autonómiájára hivatkozva lehetőnek, s a körülményeket tekintve szükségesnek tartja az autonómiát. Pozsgay József pécsi kanonok követeli az alapok és alapítványok kiadását Kívánja az autonómia befolyásának érvényesítését a nagyobb egyházi javakra való kinevezések körül. Olyan széleskörű hatáskört követel az autonómia részére, hogy az birja azokat a feltételeket, melyek az autonómia életképes fejlődéséhez szükségesek. Azt várja az autonómiától, hogy ettől a katholicizmus fellendülni fog és politikai befolyást fog gyakorolni még a parlamentre is. Aztán ott a parlamentben vívják ki az egyház igazait. Ha ezt elérni nem lehet, neki autonómia nem kell. Minél szélesebb alapokra fekteteti, minél nagyobb hatáskörrel felruházott autonómiát követel. „A kir. fókegyuraságnak ezen három jogosítványa körül való befolyást az autonómia részére annál is inkább vindikálom, mivel a kath. nagy vagyon kezelésében, a főpapi, kanonoki kinevezések körüli befolyásban a kir. kath. közép- és felsőbb tanintézeteim* intéző vezetésében, szóval e három rendű jogosítvány kezelésében akkora hatalmi súly, politikai erő rejlik, melyre nekünk magunknak nagy szükségünk van és mivel nem akarom, hogy a kormány bennünket e7után is saját fegyvereinkkel verhessen, a melyekkel inkább az ó támadásait visszavernünk lehetne és kellene. (Ugy van, helyeslés.) Én az autonómiától kettőt várok a magyar katholicizmus érdekében : egy közvetlen eredményt, melyet az autonómia a maga belkeretében távol minden politikától, a katholicizmus belügyeinek rendezése, megszilárdítása tekintetében elérni hivatva van, a másik eredmény közvetett, mely az előbbinek nyomában támadni fog akként, hogy képződik majd egy a kath. közügyekórt érdeklődő, lelkesedni tudó nemzedék, mely a katholicizmusnak lobogóját az autonómiai élet határain kivül is lengetni és a parlamentbe is belevinni kész. (Helyeslés.) Mert az országok sorsa manapság csak a parlamentben döntetik el és erős a meggyőződésem, hogy a katholicizmus jogainak revindikációját és konszolidációját kivívni a parlamenten kivül nem lehet. Ha ezen kettős czélt elérni lehet, akkor ezen ellenszolgáltatásokért érdemesnek tartom, hogy a nagymólt püspöki kar elmenjen a hatalom megosztás teren a lehetőség határáig ; ha pedig a czélt elérni nem lehet, akkor az autonómiáért küzdeni, lelkesedni sem érdemes. De én azt mondom, e czélt elérni lehet, ezért küzdeni, erre törekedni kell." Apponyi A. gr. tüzetesen ismerteti annak a szervezetlenségnek hátrányait, a melyben a katholikusok most vannak Magyarországon a többi felekezetekkel szemben. Ez az állapot sem a jogegyenlőséggel, sem a kultúrpolitika követelményéivel össze nem egyeztethető. Szóló nem pártolója annak a túlzó felfogásnak, hogy minden hatalom az állam kezében összpontosuljon. Inkább a szabadság biztosítását követeli és pedig nemzeti szempontból. Ne egyetlen fejben pontosuljon össze a nemzet ereje, a társadalom megerősítésében van a nemzeti egység feltétele. A magyar katholikusok társadalmi szervezkedése eddig hiányzik. A helyesen felfogott ós messze látó nemzeti politika egyenes követelménye a katholikus autonómia. (Azt azonban nem VPSZÍ figyelembe ez az álláspont, hogy ófjpen a nemzeti érdek szempontjából nagyon veszélyes lehet, hogy „egyetlen fejben összpontosul" : a pápában, a r. kath. egyház vezetése és az a vezetés politikai térre is kihat, még pedig követeli, hogy hathasson és hat is sokszor döntő súllyal, hat pedig annyival inkább, mert bámulatos tökéletességű a társadalmi szervezete, az egész világ r. katholikusainak vagyoni ós erkölcsi erejét mozgósíthatja — ha kell — egy pont megostromlására. Igy az egyházi autonómia fölibe kerülne a politikai, nemzeti autonómiának, a mint Németországban meg is tette a centrumpárt, s a mint Pozsgay ki is jelentette az erre