Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Horvát Sámuel. Az egyházi fegyelem gyakorlása a gyülekezetekben

való törekvést és reményt Magyarországra nézve is.). Schlauch biboros püspök is ezzel lelkesített, midőn igy szólt az autonómiában: „Az egész vonalon ki kell tűnni a püspöki kar fenhatóságának. Méltóztatik ebből levonni a következtetést, hogy mily nehéz kérdés előtt állunk, oly kérdés előtt, mely ismeretlen az egész katholikus világban, tígy oly organizmusnak teremtése szándékoltatik, a mely új és az egész katholikus világban ismeretlen. Ennek következtében igen nagy óvatossággal kell ezen kérdések megoldásához fognunk. Természetes, a mig önök katholikusok akarnak lenni és katholikusok akrnak maradni, respektálni fogják a keresztény katholikus anyaszentegyháznak isteni szervezetét és alkotmányát, (ügy van! Elénk tetszés és helyeslés) és nem fogják kivánni azt, hogy mi bár legkisebb részben is, ettől eltántorittassunk. (Élénk helyeslés.) De legyenek meggyőződve, hogy mi mindnyájan — és ezt talán jelenlevő püspöktársaim nevében is mondhatom — mi mindnyájan érezzük, hogy kiáltó szükségünk van az autonómiára (Viharos éljenzés;) önökre szükségünk van, szükségünk van önöknek szeretetére, bizalmára, támogatására, hogy katholikus anyaszentegyházunk Magyarországon virágozzék és hogy bennünket el ne tapossanak (Helyeslés :) de önöknek is szükségük van mi reánk (Ugy van ! Tetszés és helyeslés,) hogy katholikusok maradjanak. Hátuk mögött fog állani akkor az egész katholikus anyaszentegyház, ha mi azt, a mit alkotunk, mint rokon-részletet beleilleszthetjük az anyaszentegyház szervezetébe. Nem fognak ezután bennünket lenyomni akarni azon szinvonalra, a melyen a magán-társulatok, vagy egyletek állanak, hanem föl fog a katholikus autonómia emelkedni azon magaslatra, a melyen az egész katholikus anyaszentegyház áll a maga isteni erejével, isteni működésével, isteni Ígéreté vei ós ebből fogunk erőt meríteni ós ne/n fognak bennünket legyőzni ! Non praevalebunt ! (Hosszas élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.") Rakovszky István három főpontban domborítaná ki a dolgot : az egyik az iskola, a másik egy bizonyos befolyás az egyházi javadalmak adományozásánál, a harmadik az alapítványok kiadatása. (Helyeslés.) Ezen három feltétel nélkül neki autonómia nem kell. „Én egy iskola nélkül, egy igazán katholikus iskola nélkül autonómiát nem képzelhetek, mert e nélkül hiányozni fog mindig az a hithű katholikus intelligenczia, a mely oly nagy műveket tudott kivivni Ausztriában, amely oly nagy műveket tudott keresztül vinni Németországban. Névleg birunk mi katholikus iskolákat, de csak névleg; nem akarok egyes jelenségekre, melyek a közelmúltban lejátszódtak, részint Erdélyben, részint magában a fővárosban, ráutalni, a hol azt láttuk, hogy katholikus intézetnél működő férfiak mindent inkább tanítottak, csak katholikus szellemet nem, mindennek inkább hódolnak, csak katholikus vallási felfogásoknak nem. (Ugy van !) Mélyen tisztelt kongresszusi Ha minekünk nincs meg ez a világi elem, a mely nem szégyenli magát, a mely nem átalja nyiltan bevallani, hogy ó katholikus, hogy ő érez katholikusan, él katholikusan és a katholikus elveknek megvalósítására törekszik, a nélkül ebben az autonómiában helyes működést én kizártnak tekintek. Én nem is értem, mélyen tisztelt kongresszus, hogy miért foglal el a kormány ezen úgynevezett emlékiratban oly rideg állást ezen jogos kivánsággokkal szemben. Ha ezen jogos kívánságunk ellentétben lenne a törvényekkel, ha ezen jogos kívánságunk olyasmit tartalmazna, a mi más hitfelekezetnek ez országban nincs megadva, akkor értem a dolgot ; hanem akkor, mikor azt látjuk, hog^ úgy a protestáns testvérek, mint a reformátusok, mint minden más vallásfelekezet iskolája felett majdnem korlátlanúl rendelkezik, miért éppen a katholikusoktól akarják e jogot megvonni? Nem találhatom az okát ennek másban, mint egy bizonyos czélzatosságban, elnyomni mindent, a mi a katholikus élet és mindent, a mi a katholikus érzületet erósiti, (Ugy van! Élénk helyeslés.) (Különös ez a panasz és vád a r. kath. egyház részéről; de érthető : ő maga akar mindent elnyomni, a mi nem r. kath. S erre való állítólagos jogát fentartja még napjainkban is a Syllabus tanúsága szerint) A kormányzati szempontból ón megengedhetetlennek tartom azt, hogy egy parlamentáris kormány, a mely felelősséggel tartozik egy parlamentnek, kezeljen alapokat, a melyekről nem számol el a törvényhozás előtt, a mely alapokra senkinek döntő befolyása nincs, mint ő neki, a mely ezen alapokat kezelheti úgy, a hogy tetszik és uti figura docet, nem a legnagyobb és legjobb gazdasági eredménnyel. De én ezt még a kormány erkölcsi szempontjából sem tarthatom megengedhetőnek. Nyilt titok, — hisz beszélték éveken át, — hogy miként gazdálkodnak az alapítványi vagyonnal, hogy mire használják fel ezt; hogy e vagyonok nem arra használtatnak fel, a mire az alapítók szánták, hanem — neveket neveztek — ennek és annak a politikai működésének megjutalmazására. Ilyesmit egy kormánynak már a saját reputációja szempontjából is el kell kerülni; és már a kormányzati szempont követeli azt, hogy ez alapitványok felett, a melyek katholikus jellegűek, a melyek katholikus tulajdont képeznek, a melyekről elismeri a kormány maga, hogy katholikus czóloknak elérésére és megvalósítására vannak szánva, hogy ezen katholikus autonómia közvetlen ós döntő befolyást nyerjen

1 mindig, a mit minden félreértés elkerülése végett kijelentek, ter-