Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Arad-Békés

hogy a rai objectiv, e részről is felhasználható és elfogadható, itt csak a tendentiósus, a papismus szolgálatában álló művekről van szó. Most a reformátió megindulásának évfordulóján, midőn a hajdankor dicsősége önként felmerül lelki szemeink elé, meritsünk belőle erőt és lelkesedést, hogy a napjainkban megindult erős harczot kiállhassuk és dicsőségesen végig küzdhessük. Ha nem szógyeljük a Krisztus evangyóliomát, a győzelem a miénk. DB. TIBTSCH GERGELY. BELFÖLD. Az arad-békési egyházmegye Csabán, október hó 2 án iktatta be az esperesi hivatalba Osepregi György csabai lelkészt, mely alkalommal dr. Zsilinszky Endre egyházmegyei felügyelő és Linder Károly korelnök vezették a gyűlést, Petrovics Soma csanád csongrádi esperes beszéddel üdvözölte az új esperest.*) A székfoglaló esperes a következő beszéddel foglalta el helyét: Bírák könyvének leirása szerint elmenvén egyszer a fák, hogy választanának királyt magoknak, mondának az olajfának : uralkodjál rajtunk ! Kiknek felele az olajfa: elhagyjam é az én kövérségemet, melylyel tisztelnek isteneket és embereket ós elmenjek, hogy uralkodjam a fákon? Mondának továbbá a fák a fügefának : jer el te, és uralkodjál rajtunk ! Kiknek felele a fügefa : elhagyjam é az én édességemet ós gyümölcsömet, *) Törvény alá eső közügyekben igen fontos dolog a törvényes alakszerűséget megtartani, mert ilyen ügyekben az alak — lényeg. Mi jogon tartott üdvözlő beszédet másik egyházmegye esperese? Kinek nevében üdvözölhette az új esperest olyan, a ki annak az egyházmegyének nem is tagja, csak mint vendég vehet reszt a gyűlésen ? ! Hol lesz a határ, hogy kinek nincs joga egyházmegyei gyűlésen beszélni ? Ha jól vagyok értesülve: Csaba az első szavazásnál az egyháztanácsban szavazott, a másodiknál már közgyűlésen, minthogy még most sincs szabályrendelete, mely a szavazás jogát a képviselőié tületre ruházza át (1893 óta I) ; az egyházmegyei közgyűlés az t;lsö ós második szavazast egyiránt eltogadta érvényesnek. PUIIÍK mind a kettő nem lehet érvényes! Nyolcz szavazatról va

n szó, a mikor általános többség hiján újra kellett szavazni Sót : űj lelkészi állomást szervezett Csaba, de azt a kerületnek nem jelentette be, pedig azon állomás után szavazatjogot gyakorol, sőt az új esperes éppen ezen az állomáson működik. Törvényeinket nagyobb ügyelemmel kellene megtartani, mert mellőzésük sok zavart ós kellemetlenséget okoz. Például a jelen esetben : ha a szavazatszedó bizottság a törvényt szem előtt tartja az első szavazásnál : Csaba nyolcz szávazatát egyszerűen megsemmisíti és a másik jelöltnek azzal meg van a kellő szavazata, esperessé van választva törvényesen. De új szavazást rendeltek el, inert a csabai szavazatokat beszámítva már nem volt általános többség. Hátha ezt a szavazást valaki megtámadta volna ? Mikor régebben Szeberényi Gusztáv és Sárkány Sámuel között oszlott ineg püspökválasztásnál a szavazat: egyetlenegy szavazaUülonbsóg volt, az is úgy, hogy valamelyik szavazatot megsemmisítette a szavazatszedó bizottság, — s azzal eldöntötte Szeberényi javára a választást. A törvényesség közügyekben nem mellékes dolog! hogy elmenjek és uralkodjam a fákon? Mondának annakfelette a Iák a szőlőtőnek : jer el te, uralkodjál rajtunk 1 Kiknek íelele a szőlőtő: elhagyjam-é az én mustomat, mely megviaámitja az em bereket, ós elmenjek, hogy uralkodjam a fákon? Mondának végezetre a fák a galagonya tövisnek: jer el te, uralkodjál rajtunk! Kiknek felele a galagonya, ha igazán királylyá kentek engemet ti rajtatok : jöjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban ! (Birák 9, 9—15.) Királyt választó fák ezen meséje jut eszembe, midőn egyházmegyénk életének legutóbbi esperesválasztó mozzanatairól elgondolkozom. Ezt a mesét hasonlatul korántsem hoztam fel azért, mintha ón az esperes hivatását uralkodásnak tekinteném ; mert ő, levén első az egyenlők közt, csak egyik vezetője az úr eme kicsiny seregének. Még kevésbbé emlitem fel azért, mintha bárkit is azzal gyanúsítanék, hogy a galagonya hiú nagyravágyását, nevetséges gőgjét jellemem vonásai közé sorolja; mert tudom, hogy annyira mindenki ismer, miszerint meg van győződve ar ról, hogy ez állásra való jutás vágyaim közé nem tartozott. Hanem azért hoztam fel, mert mint a királysággal megkínált fák között a galagonya, úgy én Pál apostollal szólva, az apostolok közötr, legkisebb vagyok, ki nem vagyok méltó arra. hogy apostolnak neveztessem. S midőn a többség bizalmának tisztelettel engedve, esperessé történt, megválasztásomat mégis elfogadom, teszem azt azon oknál fogva, mert az alakult viszonyok kényszerűsége mellett Isten rendelkezésének, Isten pa rancsának veszem, hogy a reám váró kötelességek elől ki ne térjek. Kezembe ragadom tehát a zászlót a kereszt jelvényével, melynek hűséget esküdtem, nem hogy elől, kiválva, hanem, hogy a harczolókkal egy sorban haladjak. Mert az egyházi élet mezején küzdelem vár reánk. Vajha a kereszt jelvénye bennünket is diadalhoz segítene ! Igenis küzdelem vár reánk. Mert az idő, melyben egyházunk ellenségéről a XVII-ik század egyik énekszerzője azt mondja : „Hogy egy juhot ha elhajta, Kárörvendve ujjong rajta," — újfent bekövetkezett. Hogy azonban senki sem vádolhasson minket viszályt szitó, békételen lélekkel, a mi küzdelmünk nem akar lenni romboló, hanem építő, — nem támadó, hanem inkább önvédelmi harcz. Úgy akarunk cselekedni, mint a szent hajdan korban a második templom építésekor az Izrael fiai, kik közül azok, a kik a kőfalon munkálkodnak vala, kiki egyik kezével munkálkodik vala, a másikkal a fegyvert tartja vala. A kik pedig építenek vala, azoknak fegyverek derekokra fel vala kötve, mikor épitnének. (Neh. 4, 17.) Minekünk is igy kell tovább építenünk evang. magyar Sionunkat.