Evangélikus Egyház és Iskola 1900.
Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Arad-Békés
Úgyde ha egyházi életünk jelenlegi viszonyaira is alkalmazhatók Urunk eme szavai: ne gondoljátok, hogy azért jöttem volna, hogy békességet bocsássak a földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem fegyvert: mi legyen a mi fegyverünk? Vegyétek fel, úgy mond Pál apostol, az Istennek minden fegyverét, hogy ellene állhassatok e veszedelmes időben és mindeneket elvégezvén, — a mit ugyanis Kinek-kinek az ő hivatása elébe szab — megállhassatok. Álljatok annakokáért, a íi derekatokat beövezvén igaz mondással és felöltözvén igazságnak mellvasába. A ti lábaitokat a békesség evangeliomának készületeivel megsaruzván, annak felette a hitnek paizsát felvevén, az idvességnek sisakját is felvegyétek és a lelki fegyvert, mely az Istennek beszéde. Igen a hitnek és léleknek fegyvereivel kell küzdenünk, mert a harcz is a hitnek és a szellemnek harcza, mely azonban testi és anyagi romlást is okozhat, ha kellően helyt nem állunk. Azért ellenségeinket nem szabad kicsinyelnünk, a harczot nem szabad könynyedén vennünk. Nehéz feladat vár reánk. Hiszen az ellenségeknek egész sora támad ellenünk. Ott van az álszenteskedés, a mely mégis hódit, a vak hit, az az anyagias gondolkozás s abból folyó laza erkölcs, ott van a közönyösség, a hitetlenség és az a régi rossz ellen, a mely háborog szüntelen, s nagy a csel és erő, melyekkel nekünk jő. Mi pedig velők szemben a régi buzgóságnak csak árnyékát, szunnyadó öntudatot, fenkölt gondolkozás hiányában alvó erkölcsi érzéket, lanyhaságot, gyenge hitet, csekély erőt, szegénységet s a mellett még fegyelmezetlenséget ós gyáva türelmet viszünk a harczba. De ideje nékünk immár felserkennünk s önmdatra, arra az ősrégi protestáns, hogy ne mondjam lutheránus öntudatra ébrednünk, ós cselekednünk. Nevezetesen azt a zászlót, mely köré csoportosulunk, egyházmegyénk zászlaját óvjuk meg a beszennyezéstől. A rajta lévő, egyház és iskolagyöngyeinkből kirakott keresztet, e féltett kincsün ket ne engedjük másnak eltulajdonítani. Mert egyházainkat s felső és alsó iskoláinkat részben őseinktől szent örökségül reánk hagyott, részben pedig önerőnkből, áldozataink árán szerzett drága gyöngyöknek, kincsnek kell tekintenünk, kincsestár lévén az anyaszentegyház, melyet Jézusunk tulajdon ártatlan vérével keresett. Drága gyöngyeit pedig azokat is, melyek a mi egyházmegyénk ékességét képezik, hitünknek ősei a szenvedések tengeréből hozták fel a napvilágra, a szabad levegőre. Azért őrizzük, nagy gonddal őrizzük e drága örökségünket és szerezményünket. Ne engedjük, hogy azok hamis gyöngyök gyanánt tűnjenek fel. E czélból gondviselés alatt tartva őket, hirdessük az igét szavainkkal s életünkkel, hogy fényljék a mi, s a világ ama világossága' közöttünk. Hirdessük az igét, hogy gyöngyeink az igazság ama napjának fényeiben ragyogván, róluk annak a sugarai verődjenek vissza. Meg vagyok győződve, hogy a gondviselők, az őrállók, testvéreim az úrban, ebbeli kötelessógöknek meg fognak ezután is telelni, hogy mindenek ékesen és jó renddel legyenek mi közöttünk. Biztosit arról nemcsak hivatásuk iránt való szeretetök, törvénytiszteletök, kötelességérzetök, de az ő szent esküjök is. Nem csekély gondot fog adni nekünk az elszórtan levő gyöngyök keresése s azoknak zászlónk keresztjébe való beillesztése, vagyis a szórványügy rendezése. Gondviselésünk ós szeretetünk tárgyai lesznek a több gyöngyök is : főiskolánk s egyéb tanintézeteink. Bennök nemcsak az evang. világosságát, az igazság ama napjának fényét kell terjesztenünk, de az ifjú szivekben annak a melegségét, tűzét is élesztenünk, mely evang. szent egyházunk s édes hazánk iránt való szeretetben lángoljon. Mert mint a nap fényes sugara melegség nélkül, úgy az evang. világossága az egyház; és haza szeretetének melege nélkül nem képzelhető. A kinél pedig ez fel nem található, nem lehet igaz hive, vallója az evangéliomnak, nem lehet igaz evangélikus. Nyilatkozik ez a szeretet kivált ugyan a tettekben, de 'bizonyára a magyar nyelv becsülésében ós birásában is. Azért azon kell lennünk, hogy gyermekeink a magyar nyelvet iskoláinkban lehetőleg elsajátitsák. Meg vagyok győződve, hogy tanerőink úgy a tudományok, a tanügy, valamint egyházunk s hazánk iránt való szeretetöknél fogva ebbeli kötelességeiknek teljes mértékben eleget fognak tenni. És nemcsak a lelkészeket, nemcsak a tanárokat ós tanitókat, de az egyetemes papság elvénél fogva a világi rendben lévő hiveket is, — férfiakat- és nőket egyaránt — felkérem, hogy sorakozzanak egyházmegyénk zászlajához. Evangélikus öntudatuk serkentse őket is ezen mi fehórkeresztünknek gondozására, ókesitésére s ellenségeinkkel szemben való megvédelmezésére. Ha vészszel teljes felhők tornyosulnak is egyházéletünk egére, ne legyünk kis hitűek, ne essünk kétségbe. Hiszen nem vagyunk magunkra hagyatva, mert ama hós harczol vélünk, a kit Isten külde le. Kérdezed ki ez? Krisztus a neve, Seregek Istene. Ki támad ellene? A harcztért megtartja ő. " En legalább hiszem, hogy mint az ütések a vasat, úgy a mostani bajok csak edzeni fogják erőnket, erősiteni ev. szent egyházunkat, ha küzdelmünkben kitartók leszünk; azért küzdjünk és bizva bizzunk ! Induljunk tehát mindannyian Istenbe vetett hittel és bizodalommal a küzdelembe, s fogjunk egyértelemmel a nehéz, de nemes munkához!