Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Raffay Sándor. A belmissiói egyesületek kérdése

a veszedelmet is a méhében hordozza, hogy sektáskodásra nyújt módot és alkalmat. Megengedem azonban, hogy bizonyos viszonyok között, pl. mint a fővárosban, a hol a lelkipásztor kénytelen csak hivatalnoknak maradni, áldásos hatást fejthetnek ki a hivek összetartására és gondozására czélzó belmissiói társulatok, de ezeket általánosítani és kötelezővé tenni akarni lehetetlen. De meg minden társulás csak akkor életképes, ha az önként vállalkozók, az ügyért igazán lelkesedők, a munkában odaadással buzgólkodók tömörülése által keletkezik. Ha az ügy apostolai a budapesti ev. ref. egyház körében működő belmissiói egyesületek sikereire hivatkoznak, bizonyára csak azért tehetik ezt, mert apostoli buzgóságú férfiak a kegyességre hajló érdeklődők önkéntes társulásával alapították meg és tartják íenn azokat. De ha a megalakítás bármely forrnában is kötelezővé tétetik, magánál a megalakulásnál hiányzik az az erkölcsi alap, mely a skernek egyedüli biztositéka. Ezért csak természetes, hogy a pozsonyi temetés bekövetkezett, csak természetes, hogy a buzdítás, az eszme érlelése szűkebb, de egyedül megfelelő és jogosult körét áthágó mozgalom elvileg vereséget szenvedett. A pozsonyi „alkotmányos temetés" a protestáns öntudat és szellem elemi megnyilatkozásának természetes folyománya, a melynek intő szózatát az ügy apostolai épp az ügy érdekében kell, hogy meghallgassák és a belmissió egyesületek kötelező megalakításának eszméjét egyszer s mindenkorra ejtsék el. Ez azonban még nem azonos a belmissiói munkásságnak is az elejtésével. Sót épp ellenkezőleg, csakis igy juthatunk annak felvirágoztatásához. Nagyon bölcsen mondotta Tisza Kálmán, hogy ne azon vitatkozzunk, mi a belmissió, hanem ki-ki kezdje meg a munkát. Kezdje pedig úgy, a mint az adott viszonyok és körülmények szükségessé teszik. Uniformizálni akarni itt, épp ezen a téren, teljes lehetetlen, de nem is tanácsos. A pozsonyi kisérlet nem sikerülhetett azért sem, mert ezt vette czélba és igy a dolog tervezete is elhibázott volt. Közös országos protestáns belmissiói egyesületet alakítani lehetetlen. Nem ítéljük meg, de sőt szives örömest helyeseljük azt az alapgondolatot, a mely bizonyára az egész mozgalmat áthatja, hogy ily egyesület által is egygyel több lenne a két prot. egyház között a kötelék, mely őket a kozos ellenséggel szemben való sikeresebb ellenállásra erósitené, ámde ha valahol, akkor éppezen a téren lehetetlen az uniformizálás. A belmissiói munkásság az egyházak, de sőt az egyes egyházközségek legbensőbb ügyeibe vágó tisztán családi ügy. Annak természetét, irányát, körét,, módszereit a sajátos közösség természetes viszonyai szabják meg. A belmissiói munkásság más lesz az ev. réf., más az evang. egyház körében; másként alakul a felvidéken, másként az alföldön, másként a különböző nyelvi határok között, de sőt minden egyes lelkész másként fog munkálkodni s minden egyes hivő más-más gondozást igényel. Ezért is nem az a fődolog, hogy egyesületeket létesítsünk, hanem az, hogy ki-ki kezdje meg az egyházmentő munkát a szükség szerint, s ha aztán támogatásra vagy tanácsra lesz szüksége,. bizonyosan szét fog nézni a segítők, a támogatók után s talán tán egyesületek is alakulnak ily módon nem annyira §-ok, mint inkább az élő lelkesedés és ügyszeretet benső törvénye alapján. A belmissiói munkásság mindenkor az egyes lelkészek hivatásszerű munkája kell, hogy legyen ós maradjon, a melynek űzésére a külső viszonyok mellett a belső arravalóság és hivatástudat adja meg az indítást is, erőt is. Tudom én azt jól, hogy ennek támogatását czélozták a belmissiói ügy pozsonyi apostolai, de mégis természetesnek tartom, hogy a támogatást is visszautasította az értekezlet, mert oly módon tette volna azt, a mi semmiképp sem engedhető meg. Az utazó missionáriusok kiküldésének nemcsak alkotmányellenes, de mindenképp életveszélyes tervezete még gondolatnak is absurdum. Nem segítség, hanem csak átok, visszavonás, irigység, versengés, árulkodás fakadhatna ennek a nyomán. Az egyes gyülekezetek családi szentélyébe belépni, beavatkozni, a családfő akarata, czéljai, útmutatása nélkül bármiben és bármiképp munkálkodni senkinek sem engedhető meg, az ő teendőit ellenőrizni pedig egyedül csak a törvényes felsőbbség van hivatva. A futkározó hamis atyafiak Pál apostol ideje óta mindenkor csak a békéjét forgatták fel, de nem az üdvét munkálták a gyülekezeteknek. A belmissiói munkásság az egyes gyülekezet ós az egyes lelkipásztor egyéni dolga lévén, or szágossá és közössé csak annyiban válhatik, a mennyiben az iránta való érdeklődést, a benne való nemes versenyt felköltjük és tápláljuk. S a mennyiben ezt tették és el is érték, annyiban jó,.