Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - Lelkészi congrua s az egyházi közalap

üdvös és tiszteletreméltó munkát végeztek a belmissió pozsonyi apostolai. Ne is egyesületek alakítására pazarolják erejüket ós buzgóságukat, mert azuk majd megalakulnak maguktól is a hol kell, .hanem a sajtó és az egyháztársadalom minden törvényes eszközével, különösen pedig a minden belmissiói egyesületet fölössé tevő lelkészi ós az eddig feltűzött ós érthetetlenül mellőzött tanitói értekezletek útján ós körében igyekezzenek híveket szerezni nem az egyesületeknek, hanem a komoly munkának. RAFFAY SÁNDOR. Lelkészi congrua s egyházi közalap. Azon felmerült s e lapok hasábjain is közölt terv, hogy a közalapból eddig 100 szegényebb javadalmazási! lelkész fizetésének emelésére folyósítani szokott 100—100 frt összeg, ezektől elvonatva, a munkaképtelenné vált lelkészek kegydijazására szolgáljon, nagy visszatetszést szült az érdekelt lelkészek között s e visszatetszésnek 3 lelkész e lapokban kifejezést is adott. Szép és helyénvaló a kegydijazási terv — tagadni nem lehet, — de a kivitel igy ajánlott módozata, a nemes intentiót, a tiszta szándékot kissé elhomályosítja, mert némileg jogos érdekek megsértésével valósulhatna csak. Már pedig a könyörületesség nem valami szép mezbe öltözik akkor, ha a könyörülni akaró, szegénytől elvesz, hogy szegénynek adhasson ! De meg nem is egészen czélhoz vezető a tervezet. Hisz a munkaképtelen lelkészek hívhatnak maguk mellé adminisztrátorokat, akár (a gyülekezet s egyházi felsőbbség beleegyezésével) utódlási joggal is fél lelkészi javadalomra. Maholnap HOO forinton aluli lelkészi állás nem leszen s nem ér-e többet annak a munkaképtelenné vált lelkésznek a legalább is 400 frtos féllelkészi javadalom, mint a hivataltól meg. válás esetén, 100—200 frt kegydij, mikor ha 800 forinton aluli a teljes javadalom, az adminisztrátor — káplán tartásdijat az állam pótolja is? Az 1898. évi XIV. t.-cz. a káplánállás szervezését is megengedi ott, hol a viszonyok szükségessé teszik. Nulla regula sine exceptione ! Tehát úgy segíteni, úgy oldani meg a munkaképtelen lelkészek kegydíjazásának kórdósét, nemcsak hogy czélszerűtlen, de a 100 trtos közalapi segélyek elvonása törvény s határozatellenes lenne mindaddig, mig az állam a 800 frtig kiegészítést keresztül nem viszi! Törvényellenes, mert a zsinati törvény 318. 319. §-a elrendeli, hogy minden lelkészi javadalom 1896-tól fogva, — ha másképpen nem — a közalapból egészíttessék 800 frtra. Határozatellenes, mert az 1898. óvi egyetemes gyűlés mindaddig folyósítani kívánja a közalapi segélyt a szegényebb javadalmazású lelkészek számára, mig az állam a 800 frtig nem pótolja. A törvény szentesítve van, a határozat se lehet illusorius, igy tehát törvénytelenség lenne a megvonás. Nem megvonni kell az eddigi 10,000 forintos közalapi segélyt, hanem általánosítani, már az igazság szempontjából is. Ma már minden lelkész tizetése kiegészíttetett 600 frtra. A méltányosság úgy hozná magával, hogy ne csak egyes lelkészek (e lapok hasábjain egy felszóllak lelkész „folyamodás" által ezt akarja) részesüljenek ezután a közalapi segélyből, hanem kivétel nélkül mindazon lelkészek közt, még pedig egyenlő összegben, vagy ha tetszik (a mi helyesebb isi) a fizetések 600—800 frtig levő aránya szerint osztassók fel a 10,000 frt, kiknek javadalma 800 frt on alul van. Ajánljuk ezt a mélyen tisztelt egyet, pénzügyi bizottság, illetve a nagyméltóságú egyetemes gyűlés becses figyel m é b e I ..... Az a körülmény, hogy egyik lelkész anyagilag szegényebb, mint a másik, nem teszi indokolttá, hogy csak egyesek kapjanak belőle, mert hisz a zsinati törvény 319. §-a nem a szegény lelkészek, hanem a szegényebb javadalmazású lelkészi állások jövedelmét rendeli 800 frtra kiegészíteni. Ha már valósítani akarunk valamely törvényt, valósítsuk úgy, mint az diktálja! Mégis ha akadtak volna talán, kik sokalnák, hogy a lelkészi állás javadalma, az eddigi 400—500 frtos lelkészeknél 600 frton felül is menjen s kivinnék az egyetemes gyűlésen a megvonást, akkor a közalapi eddigi lelkészi segély egy részéből, részesítsék legalább a segédlelkészeket. Azok javadalmazásáról nem szól a krónika. Az állam nem ad nekik, az egyház is hallgat s a mi különös : ók is hallgatnak ! Megjegyzem végül, félreértések kikerülése végett, hogy nem az elaggott s munkaképtelenné vált lelkészek iránti kenyéririgység adta kezembe a tollat, nem, csak a méltányosság érzete! Ez